2010. augusztus 8., vasárnap

Zoe

Levette a nyakláncát. Miért hiszi azt, hogy ezzel megijeszt? Ahogy kinyitotta a száját, csak a hülyeségek dőltek belőle. Félre tájékozódott. Még, hogy igent mondtam Sebastiannak. Meg van ez bolondulva. Amarilla biztosan unatkozott a szabad idejében és elkezdte gyártani a nagyobbnál nagyobb hülyeségeket, amivel aztán tömheti a bátyja fejét. Soha nem mondtam igent Sebastiannak. Ha visszamehetnénk sem változtatnék a döntésemen. Hiszen Sebastiannak Amarillával kellett volna együtt lennie. Nem az én kezemért kellett volna áhítoznia. Sokáig bántam, hogy akkor nem mentem Brendon után. Ha akkor beszélek vele, talán minden rendbe jön. De elrontottam, tény és való. Neki dőltem egy üres falrésznek, majd végig mértem Brendont, aki csak előnyére változott az évek során. Arca markánsabbá vált és még a borosta is jól mutatott arcán, sármossá tette. Szavai hallatán csak egy szemforgatásra futotta, de ami az után következett... Lábaim a padlóba gyökereztek, és szívem is kihagyott egy dobbanást, majd a megszokottnál szaporábban kezdett dobogni. Számon nem jöttek ki szavak, csak tátogni voltam képes. Erre leül és nézi tovább azt a rohadt meccsét. Megölöm. 
- Brendon, átgondoltad amit mondtál? Úgy érted, hogy Rebecca lehet akár a Te lányod is? De hát, te mindig, Brendon, te nem ittad azt a szert? - förmedtem rá a férfire, de rá kellett jönnöm, hogy nem is figyel rám. Vettem egy mély levegőt, majd egy egyszerű mozdulattal felrobbantottam a tv-t és Brendon elé álltam.
- Idefigyelj. Tudom, hogy csak hazudsz. Csak fájdalmat akarsz okozni, mert én is megbántottalak. És ha elmondom ezerszer, hogy sajnálom? Nem fog segíteni. Akkor mit vársz tőlem? Nem tehetek semmit. Örülnél, ha azt mondanám, hogy elbasztam? Akkor igen, elbasztam. Nem tudtam rendesen gondolkodni. Hány éves voltam, tizenhat? Boccs, ha ki akartam próbálni amit lehetett. Éltem az életemet. Nem hiszek neked - vágtam hozzá ridegen a szavakat. Nem tudtam ott maradni, amilyen gyorsan csak tudtam, a bejárathoz mentem. Felhúztam csukjámat, és hagytam, hogy könnycseppek follyanak végig arcomon. Ahogy indulni akartam, hallottam, hogy Brendon utánam jött és visszahúzott, az ajtót pedig bezárta. Nem néztem rá, csak egy távoli pontra meredtem, valahol a háta mögött. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése