Brendon

Forró levegő volt Detty és közöttem. Én csak bámultam, hogy de türelmetlen és belökött a könyvtárba és az egyik asztalnak döntött és becsapta az ajtót.
Elkezdte a nadrágomat levetni és közben, Megcsókolt. - Várjál, egy picit. - Mondtam neki és oda mentem az ajtóhoz. Az alsó nadrágomat kiraktam az ajtó kilincsre, és bezártam. - Itt van a pálcád? ááá remek. - elvettem tőle és bezártam teljesen. Vissza is siettem az asztalhoz hozzá. - Hol is tartottunk? - Kérdetem és már meg is csókoltam. Az oldalán végig simítottam a kezem és éreztem,hogy a háta megfeszül. Örülök, hogy végre ez is megtörtént...
Már az sem érdekelt,hogy Nate megöl nekem Detty kellett, csak is ő... - Gyönyörű vagy.. - Mondtam neki és az arcán végig simítottam a kezem, és ismét megcsókoltam...

Nate

Ideges voltam, már indultam volna Brendon és Detty után, de akkor Viv fogott vissza. Örültem, hogy ott volt velem. Mivel nem ismertem az anyját, nem tudtam mennyire tartsak ettől a beszélgetéstől. Abban biztos voltam, hogy ha az én anyámon múlna, akkor áldását adná ránk és azt csinálhatnánk, amit csak akarunk. De így, elbizonytalanodtam.
Viv csókja egyszerre volt nyugtató, izgató, de mindenek előtt szenvedélyes és tüzes. Szokatlan volt, hogy ő uralkodik, ezért nem is hagytam neki sokáig. Fordult a helyzet, és megint én passzíroztam fel őt a falra. Két kezemet végig futtattam vékony derekán, majd egészen a combjáig.
Csókoltuk egymást, és már forrt közöttünk a levegő.
- Niel, itt nem lehet, bármilyen extrame is. Különben is, Ott tartottunk, hogy te ideges vagy – vgyorogtam rá gonoszul, majd még egy utolsó csókot adtam neki.

Rei és Viv

Reina

Egy ideig tátott szájjal bámultam Anastaciára, majd megszólaltam.
- Nem tudtam, hogy ilyen gondjaid vannak. – mondtam csöndesen. – Tudod… mindig is azt hittem, hogy neked mindig minden jobban megy, mint nekem. És, hogy majd ha kikerülünk az iskolából, te sokkal több dolgot fogsz elérni, mint én. Úgy látszik tévednem, kellet. Fel sem merült bennem, hogy bármi probléma lenne a családodban. Hiszen ha nekem minden sikerült, amire valaha is vágytam, akkor neked miért ne… - mondtam.
- Megszakadna a szívem, ha Viviana egy szó nélkül megszökne. Épp ezért fáj annyira, hogy nem mondta el ezt nekem. – merengtem el. Aztán egy bizonyos név hallatára felkaptam a fejem és keserűen felkacagtam.
- Dankey? Az a barom, az első pasi, aki összeugrasztott minket? Mire célzol ezzel? – néztem rá értetlenül, majd egy kérdés hallatán ismét más irányba néztem. Ehhez több italra van szükségem. Ismét töltöttem magamnak egy pohár whysket és iszogatni kezdtem.
- Hmm… nagyon szerelmes voltam Damianbe. És az érzéseim még most sem múltak el. De akkor egyszerűen ugrottam, ha valaki a közelébe merészelt menni. Az pedig, mikor megláttam a legjobb barátnőmmel csókolózni… hát, egyszerűen nem tudom leírni, hogy az mennyire fájt. Mellesleg tudom, hogy azt hiszed Damian itatott le, de tévedés. Ő is csak egy áldozat volt. Tudod, nyomoztam egy kicsit, hiszen újságíró vagyok. De az után az eset után jöttek a folyamatos veszekedések. De a tetőpont… az azt hiszem, hogy az évzáró volt. Az utolsó évzáró…

Viviana

- Heh? Elmondtad?! Tiszta jó, mert az én anyám nem tud semmit és meg fog ölni. Gyűlöli, ha nem tud valamit rólam. Szörnyű. – mondtam. De azért vicces volt, mint valami titkos románc.
- Az isten szerelmére Nate! Te is ugyanezt csinálod! És Brendon meg nem olyan hülye, meg gondolom a húgod sem. Hiszen csak 14 éves. – mondtam, majd tényleg abbahagytam a járkálást és odamentem Natehez. Elkezdem a fal felé tolni, majd mikor odaértünk neki döntöttem, átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen megcsókoltam. Hmm… ez az ő módszere, hogy nekivág a falnak. De azért vicces. Lehet, hogy előbb ki kellet volna próbálnom. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába a másikat pedig becsúsztattam a zakója alá.

Cia és Dett

Cia

Már végeztem az üveg felével, mikor Rei kikapta a kezemből az üveget és öntött magának. Ezután tekintetem a távolba révedt, és elkezdtem Reinának kiönteni a szívem. Csak úgy mint régen.
- Annyira megutált a fiam. Már nem is kíváncsi rám. És erről csak én tehetek. Ha nem vagyok professzor és házvezető, erről semmit nem tudnánk. Lehet, hogy csak egyik reggel azt olvasnánk az újságban, hogy Nathaniel és Viviana megszöktek, mert szüleik elől, muszáj volt eltitkolniuk szerelmüket. Borzalmas lenne. Az egy dolog, hogy én nem sok mindent beszéltem meg anyámékkal, de a fiam miért csinálja ezt? Kihagy az életéből. Szeretem őt. De nem tehetek róla, hogy az apját már nem annyira. Ez csak az idő számlájára írható – az alkohol tőmondatokban, de kihozta belőlem, ami már régóta a lelkemet nyomta.

- Igen. Hülyék voltunk Reina. Nem szabadott volna megkötnünk a szerződést. Akkor is sokat ittunk – küldtem felé egy keserű mosolyt, majd ismét kortyoltam az erős Whiskeyből. – Reina, kérdezhetek valamit? Emlékszel Deniel Dankeyre? Itt van a bálon, a fiával és az alig 24 éves feleségével. A fia viszont szőke. Nagyon szőke, szürke szemű, és jóval idősebb Nate-nél.
Nem bírtam tovább, és szememből folytak a könnyek. Már össze-visszabeszéltem. Egyik témából ugráltam a másikba, de úgy éreztem, mindent el kell most mondanom Reinának.
- Mikor haragudtál meg rám végleg? – kérdeztem, majd újabb alkoholt vettem elő a szekrényből.

Detty
Egyszerűen, megőrültem a perzselő vágytól, mely végig futott az egész testemen. Muszáj volt csinálnom valamit. Már nem érdekelt, hogy Nate a másik folyosóról idejöhet, és agyonütheti Brendont. Egyet tudtam. Akarom Brendont. Bred felhúzta egyik combom, majd a falhoz döntött, és úgy csókolt, mintha porcelánból lennék. Pedig, egyátalán nem akartam, hogy ilyen gyengéd legyen. Én mindjárt megőrülök, ő meg úgy csinál, mintha egy pillangót csókolgatna.
- Brendon – sóhajtottam kéjesen, majd beletúrtam hajába, még közelebb húzva magamhoz. Eszembe jutott, hogy itt van mögöttem a könyvtár, ezért egy mozdulattal lenyomtam a kilincset, és behúztam Bredet, majd határozottan becsaptam a nehéz tölgyfa ajtót. Kézen fogtam, és az első asztalig elhúztam Brendont. Ott aztán felpattantam a fekete asztalra, és bal lábamról lerúgtam a magassarkút, és forró csókot leheltem Bred szájára, miközben, kezemmel már nadrágja övével babráltam.

Brendon

Bred:

Éppen kifelé tartottunk amikor, jó pár méterrel előttünk Nate meg Viv volt ott aki ideges. kaccsintottam Natere hecc kedvéért, azután megállt egy falnál. És megtette a kérdést.
- Itt? 2 méterre a bátyád van, engem kinyír.... Könyörgöm Detty ha komolyan itt akkor pajzsbűbájt fogok alkalmazni.- Jegyezem meg mert azért tartottam Coletol még ha nem is látszott. Legjobb barátom, de még is előtte megszegek egy ígéretet? Nem érdekelt. - Na jó, akkor folytassuk.. nem is zavartattuk magunkat. Megfogtam Detty jobb lábát és felemeltem... Végig pusziltam a combjánál,majd megcsókoltam. Ekkor kimondta azt a varázslatos szót. - Detty, Én is szeretlek nagyon... - Súgtam a fülébe és elkezdtem a ruha darabjaitól megválni. Ezt váram régóta és végre megkaphatom....

Rei

Megdöbbenve néztem Anastaciára, mikor Andersonnak hívott. Khm… köszönöm szépen, nem hinném, hogy igazán jó lenne, ha még mindig szingli lennék. Majd inkább nem szólta semmit és követtem az irodájába. Körülbelül öt másodpercenként ültem le, majd pattantam fel a székről.
- Hogy mi?! Én megölöm Vivianát! Ez, ez, ez... Miért nem tud soha semmit elmondani?! Tudja, hogy nyitott vagyok a hülyeségeire, de mégsem… Bezzeg az apjának elmondta! Damiant is lelövöm! - hisztérikáztam. Egy húzásra felhörpintettem a pohárban lévő alkoholt.
- Jézusom… A rohadt életbe már! Nem tudom elhinni, hogy 17 évesen ilyen hülyeséget tudtam kitalálni, hogy elvegyem a szabad döntés jogát az egyetlen lányomtól! – rogytam le a székre és arcomat a tenyerembe rejtettem.
- Megőrülök. Nem akarom elmondani neki… biztos vagyok benne, hogy teljesen kiakadna szegénykém. Na, meg persze a te fiad is. Nem hinném, hogy túl kellemes hír két 16 éves gyereknek. Emlékszem még az érzésre… - mondtam kétségbeesetten, majd felhajtottam a másik pohár tartalmát is. Majd megráztam a fejem. Nem szabad többet innom, mert szörnyű állapotba kerülök. Nem mennek nekem túl jól ezek a nagyobb alkohol tartalmú piák…

Cia

Lassan ittam az alkoholt, mely kellemes nyomásként ereszkedett rám. Nem hatott rám, ahhoz azért több kellett. Azonban, mikor meghallottam Reina hangját, félre nyeltem az epret, ami a pezsgő alján volt.
- Anderson, fogd már vissza magad, a saját házamban akarsz eltenni lábalól? – néztem rá szúrósan, de mikor rájöttem, hogy lánykori nevén szólítottam, ráadásul ennyire flegma hangon, megilletődtem. Régen beszéltem így vele, talán az utolsó esténken. De mikor megláttam, hogy mire jött rá, leesett az álam.
- Reina, azt hiszem beszélnünk kéne – indultam el kifelé magam után lobogtatva sötétzöld ruhámat.

A dolgozó szobámba, hellyel kínáltam, viszont én rögtön kisétáltam a balkonra, hogy friss levegőt szívhassak.
- Mi lenne, ha fél órára felfüggesztenénk az ellenségeskedést? Fontos dologról lenne szó – néztem rá komolyan, miután becsukta maga mögött az ajtót.
- Már egy ideje tudom, hogy Nathaniel és Viviana, együtt vannak. Először nagyon nem örültem nekik, meg kell mondanom, de bele kellett törődnöm, főleg, mivel ott a szerződés. Már akartalak tájékoztatni róla, de nem tudtam, mit is írjak neked. Első dolgod lett volna, hogy széttéped a levelemet. Feleslegesnek tartottam.
Csend telepedett a szobára, ami érthető is volt. Kicsit féltem, hogy Rei mit fog szólni ehez, de aztán leültem a székembe, keresztbe tettem lábaimat és őt kezdtem méregetni.
- Mrs. Niel, mondjon már valamit, mert még sok megbeszélni valónk lenne – pillantottam rá, miközben két poharat hívtam magamhoz, és egy jóféle Lángnyelv Whiskeyt. Letettem a poharakat, de az üveget rögtön magamhoz vettem és abból kezdtem el nyakalni az alkoholt.

Nate

Nate
Viv is az én véleményemet osztotta. Anyám, és Reina eléggé idegesen meredtek ránk. Vagy én már nem is tudom, miként fogták fel a látványt, de az biztos, hogy meghökkentette őket, hogy Viv és én egy ideje miként viszonyulunk egymáshoz. Anyám, persze már tudta, hogy együtt vagyok egy ideje Vivvel, mondjuk fogalmam nincs, hogy honnan tudja, de mintha valamiért mind a ketten megvilágosodtak volna. Mielőtt azonban elindulhattunk volna, Caroline lépett oda hozzánk.
- Hát téged meg, ki engedett be ide? – mértem végig a lányt, aki Brendon húga volt. Soha nem voltunk jóban, a csaj idegesítő volt, és ki nem állhattam.
- Care, most menj és keress magadnak valaki mást, akit idegesíthetsz, mert nekünk, elintézni valónk van – meredtem rá, ridegen, majd Vivet kézen ragadtam, és szinte futó lépésben távoztunk a teremből.

- Viviana, értékelném, ha végre lenyugodnál – szóltam oda neki szemforgatva, majd neki dőltem a falnak, és zsebre tettem kezeimet. – Anyám, már egy jó ideje tud rólunk. Mielőtt megkérdeznéd, nem, nem én mondtam neki. Tudod, hogy már egy ideje nem beszélek vele – győzkdtem Vivit, mert nagyon ideges volt.
- Kicsim, nyugodj már meg. Nem lesz … semmi – ebben a pillanatban haladt el tőlem 10 méterre Detty és Brendon. Jól láthatólag, a húgom már rég nem volt józan, és kiszámítható állapotban. – Agyonverem, ha hozzányúl – füstölögtem, és fel-alá kezdtem járkálni, hogy bele se kelljen gondolnom, mire is készülnek, azok ketten.
- Niel, befejezted a járkálást? – kérdeztem tőle ingerülten, de észre se vettem, hogy én is azt csinálom.

Dett

Detty
Kellemes volt Brendonnal táncolni. Jól éreztem magam, még ha nem is igazán voltam már ura cselekedeteimnek. Úgy éreztem, hogy lábaim összegabalyodtak, ezért el fogok vágódni.
- Szóval, te leszel a korepetítorom – vigyorogtam rá, és karjaimmal átfontam a nyakát. Már nem az a lassú, andalító keringő zene szólt, hanem egy vérpezsdítő, latin szám, és a lábaim nem tudtak ellenállni. Gondoltam, nem sokára kezdődik a vacsora, azért hagyták abba a keringőt. Jó volt ismét táncolni. Mióta eljöttem Francia országból, nem volt időm táncolni járni, tovább fejleszteni tánc tudásom, pedig már gyerek koromban is elhatároztam, hogy Latin táncos leszek.
Ruhám nem volt hozzá a legtökéletesebb, de most ez nem érdekelt. Szorosan simultam Brendonhoz, néha hozzáérintve csípőmet, hogy egy kicsit húzzam az agyát. Ezt legalább tízpercig játszottuk, majd nyakkendőjénél fogva megragadtam, és még közelebb húztam magamhoz. Már így is furcsán méregettek minket néhányan, de mivel nem voltam teljesen józan, nem érdekelt. Mikor elkezdődött az utolsó andalító zene a vacsora előtt, hozzábújtam Brendonhoz, és forró csókban forrtunk össze.
Egy ideje arra célozgatott, hogy el kéne mennünk innen, és valami jobb dolgot csinálni. Egy pillanatig kijózanodtam, és meg is ijedtem. Nem tudtam miire számítsak. Ezért nem szóltam semmit, csak egy félénk bólintással jeleztem, hogy menjünk, ha ő is azt akarja. Ezután én csókoltam meg őt, erősen összeszorítva szemhéjam, majd elhalkult a zene és én elkezdtem kifelé vezetni a bálteremből.
Már a legfelső szinten jártunk, mikor rájöttem, hogy a szobám egy emelettel lejjebb van.
- Hoppá – nevettem fel, és neki támaszkodtam a falnak. – Brendon, én nem akarok visszamenni – mondtam neki, és magamhoz húztam. – Itt nem jó? – súgtam a fülébe, majd elhúzódtam tőle, és a falnak támaszkodtam. – Brendon, azt hiszem… én… szeretlek – zihláltam miközben kiejtettem ezt a varázslatos szót.

Rei és Vivi

Reina

- Köszönöm. – fogadtam el a pezsgőt és kicsi kortyonként kezdtem el iszogatni.
- Hmm… a szakma? Rendkívül izgalmas. Szeretek elsőként értesülni a legfrissebb hírekről. – mondtam még mindig elég feszülten. Soha életemben nem voltam szűkszavú, de most valahogy, mintha nem is lenne hangom. Ekkor csatlakozott hozzánk Prue is.
- Hello Prudence. – köszöntem kurtán, majd a táncolókat kezdtem tanulmányozni. Az egyik páron megakadt a szemem. Olyat láttam, ami miatt félrenyeltem és kishíjján visszaköptem a poharamba az italt. Az Én lányom és Anastacia fia… Egy ideig döbbenten néztem, ahogy Nathaniel végigsimít Viviana oldalán, majd a lányom visszakormányozza a kezét a derekára, majd kicsit sem kulturáltan és elfeledve minden viszályt, ami köztünk volt és van megböktem Anastaciát és a gyerekek felé mutattam.
- Ez, ez… - hápogtam, majd, mint valami villámcsapás úgy törtek rám a régi emlékek. A szerződés… - Úristen… úristen, úristen! – kaptam vörös ajkaim elé a kezem. Kétségbeesetten pillantottam a mellettem álló szőke nőre.

Viviana

Flörtöl vele… Nate flörtöl vele… én, én esküszöm, megölöm!
- Te most komolyan flörtöltél az unokatestvéremmel?! Szörnyű vagy! – mondtam szemrehányó tekintettel, majd elkalandozott kezét visszatettem a csípőmre. – Később… most táncolni akarok. – válaszoltam, mikor egy újabb jövevény zavart meg bennünket.
- Caroline… bevallom te nekem nem hiányoztál annyira. Tudod a jelenléted számomra igazán hanyagolható. – csicseregtem egy angyali mosollyal az arcomon.
- Igazán gyorsan terjednek a hírek. És mi az, hogy már? Nate, most komolyan ennyire egyértelmű volt, hogy valamikor összejövünk? Mert én három héttel ezelőttig még biztosan megátkoztam volna, aki ilyet mer állítani… - mondtam még mindig mosolyogva. – Ekkor oldalra pillantottam és láttam, hogy az anyám és Anastacia minket bámulnak.
- Hmm… bocsáss meg Caroline, de most sürgős dolgunk van. – vigyorogtam feszülten, majd karon ragadtan Natet és kihúztam a teremből. Mikor már kint voltunk a hatalmas kertben idegesen járkálni kezdem, ruhámat két ujjam közé csippentve, hogy ne lépjek rá. Sajnos hajlamos voltam a szerencsétlenkedésre.
- Ajjaj… ebből nagy, nagyon nagy baj lesz…

Brendon, Illa és Carol

Carol:

Vártam a párocska válaszát ekkor egy ismerős fiú jött oda hozzám.Kédezte nővéremet meg bátyámat. Illáról fogalmam sem volt, hol van, Brendon pedig 4 tánclpéssel arébb volt.
- Bendon, Dettyvel van mögötted... hűű.. szemei megvillogtak neki,remélem nem azért mert beszélgetünk. Néztem furcsán. - Egyébént emlékszem Rád Tim. Carol.. ha te nem. Cuccaim már a Giffendél helyiségben vannak azt hiszem most elég sűrűn fogunk talizni. Tényleg Illa merre járhat?

Illa:

Nem törődtem senkivel, egyszer csak azon kaptam magam, hogy Adam jött oda hozzám.
- Mrs. Darwin lenne kedvem eljönni a bálba velem? - A lélegzetem el állt. Adam egy plátói szerelem volt, de bírtam Jó fej volt és ráadásul a Griffendél csapat kapitánya. Nem akartam mondani neki mi történt,egyből szinte elfelejtettem. Adam mint egy drog úgy jelent meg előttem. Szép öltönyben. - Igen, van kedvem. Ha megbocsát akkor átöltöltözöm. - Mondtam neki majd elindultam a mardekár helyiségbe. Ilyen sem volt még, hogy igent mondjak, de most csak azért is. Sebastian megpukkanhat. Morgólodtam. A legszebb kihívó ruhámat vettem fel,pasik hada vegyen körbe. - El is indultam a helyiségből, Adam már várt. Dehoppanltunk a kúriába. - Szép vagy és jól nézel ki. - Jegyezte, meg a Griffendéles és én mosolyt erőltettem, az arcomra. Apámnak és anyámnak köszöntem, majd indultunk is a táncparkettre. Direkt oda ahol, a húgomat, Timet és Nateket pillantottam meg. Biccentettem feléjük, majd Adammal táncolni kezdtünk. - Érdekes estének nézünk elébe, mit gondolsz? - Kérdeztem, tőle és lecsókoltam. Nem olyan csók volt mint amit Timmel csináltunk, de jól esett. Gyengéd csók volt nem szenvedélyes ezt hiányoltam. - Nem tudom, mi üthetett Acerlotba,mikor ott hagyott téged, jól csókolsz és jobb pasit érdemelsz. Ne haragudj, de meg kellett jegyeznem.
- Semmi baj, mindig adok véleményedre ezt te is tudod. Még ha a Mardekárba kerültem át. Különben is, Acerlot egy idióta, semmire kellő, nagyképű, paraszt... - Folytattam volna, de Adam ismét megcsókolt. Hagytam magam. Normális vagyok? Nyilvánosan szégyent hoznk a Mardekárra? De pasi az pasi.. nincs mit tenni.- Ez jó volt. A Szkveudókvázis boldoglétbe megyünk vissza. Mit gondolsz, van terved estére a bál után?
- Hát, én is ezt kérdeztem volna tőled, de akkor egyre gondoltunk. - Mondta ravaszan Adam, de azért még egy kis ideig ott maradtunk boldogítani a társaságot. - Ott vannak a barátaim oda megyünk hozzájuk? - Tette fel a következő kérdést,majd oda néztem ahova biccentett. Bólintottam és oda mentünk. Griffendéles srácok. Hm... ez ám a party. - Sziasztok! Rég találkoztunk. - Üdvözöltem őket és közben, Timre bámultam kúrtán utána visszafordultam a fiúkhoz.

Brendon:

- Nincs több pia drágám, még a bátyád megöl, de már nem érdekel. Húgicám, valahol táncparketten van Natel és... ez meg mi a fenét keres itt? - Néztem nagyot. Volt képe megjelenni ennek a baromnak? Nyugalom Brendon nyugalom. ma nincs balhé.Nyugtattam magam. Ekkor, még egy feltünés jött. Illa jött meg, nem is akár kivel. A Griffendél csapat kapitányával. El állt a lélegzetem. Nem hittem a szememnek milyen ruhában van. Azután leszartam őket.
Csak Dettyvel foglalkoztam aki már be is rugott. - Én szeretek táncolni és tudok is. Majd egyszer adok külön órát neked. - Kaccsintottam felé. - De másból is ha szeretnéd. - Vigyorogtam gonoszan, és elkezdtünk táncolni. Lassúztunk. Ez ám a tánc. - Mrs.Hemsworth, lesz rá alkalom, hogy mikor kettesben leszünk nekem táncol? - Tettem fel a kérdést és elvigyorogtam magam. Istenien mozgott, nem győztem betelni vele. Ha nem lenne itt ez a sok ember egyszerűen már levettem volna a ruháit és... Már megint a vizuális szem szögöm. - Isteni vagy.. nem szeretném a tempót sietettni, de táncolás, helyett van jobb ötletem. Persze itt is maradhatunk. - Mondtam neki majd megcsókoltam.

Detty

Detty

Ott kucorogtam a zuhanyzóban, felhúzott térdekkel, melyeket vékony kezeimmel átkaroltam. Szemeimből, egyetlen könnycsepp gördült ki csupán. Nem sokára Tim viharzott be az öltöző széles ajtaján, majd odaguggolt mellém.
- Acerlot - kezdtem bele, még mielőtt azt hinné, hogy annyira sajnálnám őt. Hát nem. Őt nem sajnáltam. Illát tartottam szánalmasnak, hogy még mindig együtt van egy ilyen barommal. Ő egy normális lány, nem való hozzá Sebastian. Borzalmas élete lenne mellette.
- Sebastian, ne hidd azt, hogy túl ságosan megsajnáltalak. A Darwin csajnak jobb lesz nélküled. Talál egy rendes, tiszteséges pasit, aki majd szereti, éjszakánként nem csalja meg - soroltam teljesen ártatlan arckifejezéssel. - Ahoz pedig, hogy megcsalj valakit, két személy kell. Ne akard sajnáltatni magad, mert nem fog megesni rajtad a szívem. Illával nem volt jó, ezért kipróbáltad mással. Ha azt vesszük, mindig ezt csinálod. Vagy rosszul tudom? - néztem rá gunyorosan, miközben kikecmeregtem a zuhanyzóból.
Kezdtem lenyugodni, mikor Tim újabb szava hasított elmémbe.
- Mi az, hogy én tartozom neked? - Fordultam felé villámokat szóró szemekkel. Teljesen a falhoz szorítottam, habár tudtam, hogy ha akar, egy mozdulattal el tud lökni az útjából, de egyelőre nem tette.
- Semmivel nem tartozom neked Acerlot, értetted? Sajnálom, ha Illa nem volt elég jó az ágyban. Arról nem tehetek, hogy hozzám jöttél... - üvöltöttem vele, mert egyszerűen túl nagy volt rajtam a nyomás.

Illa

Illa:

Bred már rohant volna Tim után,amikor közölte a tényeket - Mi? - Na puff nekem sem kellett több, hoy kiboruljak. A fotósok, újságírók hada volt ott. Lesz mit meg rniuk. "Mardekár megnyerte az Őrző szakított a Terelővel Zuhanás cimel..." szalag cím. - Hadd csináljam ki, jaj de fáj mindenem.. - Mondtam, és már már szinte sírni kezdtem. Mivel Nate volt a közelembe a vállára borultam.-Idióta vagyok, hogy ezt érdemlem?Annyira gyűlölöm magam, megint a meccs és Tim időzítése... - Panaszkodtam Colenak, aki tényleg olyan volt mint a bátyám. Bred vissza vonulót fújt és elment. Én meg vártam, hogy valaki fel segítsen. - Miért pont a meccs előtt kellet neki?És ráadásul megcsalt... teljesen el hidegült tőlem. A mardekár helyiségbe meglátom el is kerülöm.

Sebastian

Tim

Illa szavai rosszabbak voltak mint bármilyen testi kínzás... Már nem érdeklem. Megpróbáltam kemény álarcot húzni fájdalmas arckifejezésemre ,majd ridegen válaszoltam neki.
- Neki soha sem fogom ezt mondani. Igen megcsaltalak, megtörtént. Ezellen már nem tehetek. akkor gondolom vége. Kicsit elhidegültünk egymástól... - Bellül szinte mardosott a fájdalom ,de kívülről ez nem látszott. - Renben... Akkor vége... - Hangom kicsit elcsuklott ,de így a jó. Kissé más mióta vele járok... Mások lettek iránta érzéseim. Ezt persze nem akartam. Nem akartam ,hogy megutáljon. Ez így szörnyű.
- Jó bulizást. - Szóltam kúrtán... Majd hírtelen megpördültem és a Griff öltöző felé indultam.

- Nehogy elsírd magad... Nem árultalak be... Sokkal tartozol... Szakítottunk... - Nem bírtam folyamatosan beszélni. Tudtam ,hogy az én hibám. Csak néztem Dettyt és azon gondolkodtam ,hogy megérte e ez az egész. Nem....

Brendon és Illa

Brendon:

Sokra Vittem azzal, hogy a játék jól ment. Vivi is jól játszott, meg Nate is. A végére, lassacskán Sebastian is kezdett, belejönni. Azonban a meccs vége felé volt amikor egy sikoltást lehetett hallani. Illa, zudult le a seprűjéről... - Húgiii.. - Indultam volna meg, de pont jöttek és nem tudtam elhagyni a pályát. - Seeebb... Menj már vissza... - Kiabáltam, de lényegében nem érdekelt csak az, hogy a húgomnak ne legyen semmi baja. Natenek szerencsére sikerült elkapni a cikeszt, így győztünk aminek őrülni is tudtam meg nem is.
Száguldottam le a seprűvel, de Tim került földre,még ez szerencse. - Húgi jól vagy? Lehet csak elájult... teljesen kikészült, és nem tudom miért is.. - Ment a tekintetem, Timre. - Mindegy, lényeg, hogy ne legyen semmi baja... - jelentettem ki.

Illa:

Egyszerűen, rossz választás és időpont volt. Gyűlöltem, magam ha elveszítjük a meccset, nem tudtam koncentrálni. A játékra és Timre egyszerre?4? Ekkor, elsőtétült a világ és zuhantam megint lefele. Arra emlékszem az egészből, hogy Tim elkapott és nyert a Mardekár. Csak feküdtem a földön, mint egy fekvőrendőr, szépen lassan nyitottam ki a szemem, arra, hogy Nate kérdezi mi van velem. - De gyűlölöm magam. Mi a fene történt? - Kérdeztem a többiektől, mert iszonyúan fájt a fejem. - Nate, szerintem keress egy jobb játékost helyettem. - Mondtam, de felállni még nem tudtam. - Acerlot... kösz... - Biccentetem felé. Máshogy éreztem most iránta, és gyülöltem magam jelen pillanatban. - Kicsim kifejezést,annak mondd akivel hencegtél az éjjel. - Jegyeztem meg, kúrtán.

Sebastian

Tim

Úgy döntöttem kizárom a fejemből a meccs utáni dolgokat. Egyenlőre a jelenre kell koncentrálnom. Végül sikerült a tervem és végre a játékra. Kivédtem egy gólt ,de ekkor Illán akadt meg a szemem ahogy épp lezuhan a seprűről.
- Neeee... - Ordítottam és már száguldottam is a zuhanó lány fele. Eddig el sem hittem volna ,hogy lehet ilyen gyorsan is menni egy seprűvel. Már majdnem beértem Illát ,de ő is a földet. Nem volt más választásom ugrottam.... Másodperceken múlott az egész ,de valami csoda folytán Illa alá kerültem...

- Jól vagy? - Kérdeztem aggódva.- Nyertünk... - Vetettem oda kúrtán Natenek. - Illa...- Ráztam meg gyengeden a lánya aki az ölemben feküdt. Véleményem szerint nem lett baja ,de biztonság kedvéért. De abban már nem voltam biztos ,hogy vállam ne e sérült meg az előző ütés miatt... Hihetetlen vagyok. Illa majdnem a földbe csapódott, na jó tényleg oda csapódott habár tompítottam az ütésd ,de most érte kell aggódnom.
- Kicsim ? Minden rendben?

Sebastian

Tim

Egyedül ücsörögtem a szobámban. Már vagy három napja eldöntötte ,hogy nem megyek a bálba, de most valahogy mégis el akarta menni. De minek? Ill biztos nem lesz ott ,és ha mégis akkor tuti fiúval lesz... Most mért érdekel engem Illa? Szakítottunk... Akkor meg? de az zavart ,hogy Dettyke drága mindent megúszott... Mint mindíg. Egy kis csitri volt semmi több. Akkor most elmenjek? Órákig tanakodtam ezen ,de végül úgy döntöttem ,hogy benézek egypár percre.

Miután dehopponáltam megigazítottam sötétkék dísztaláromat és beléptem az ajtón. Rögtön megpillantottam Bred és Illa hugát. A nevére nem igazán emlékeztem ,csak arra ,hogy egész jófej a kiscsajszi.
- Hello Hello... - Üdvözöltem ...- Illa nincs itt igaz? Brendon hol van? - Zúdítottam rá biztonsági kérdéseimet. - Mellesleg ha elfelejtetted volna.. Sebastian vagyok... - Közöltem vele ,mart már régen nemláttam. Se év végén se év elején nem volt suliba. De jó egyeseknek...

Detty

Detty
Lassan kortyolgattam az italt, de az alkohol máris a fejembe szállt. Szemeim mámorosan csillogtak az alkoholtól. Ha ezt tudta volna Brendon, tuti nem ad nekem még egy pohár pezsgőt sem. Úgy éreztem, nem érdekel, hogy ki van itt, van ki lát meg, meg kell csókolnom Brendont. Mielőtt azonban én cselekedethettem volna, megelőzött. A gyengéd csókból, szenvedélyes csók-csata lett, aminek az vetett véget, hogy elhaladt mellettünk a pincér, valamiféle színes itallal. Gyorsan le is vettem tálcájáról két világoskék és sötétkék színben pompázó italt, majd az egyiket Bred kezébe nyomtam.
- Ígérem, ha ezt megittam, elmehetünk táncolni – mondtam neki, de közben már azt se tudtam, hogy állok-e, vagy ülök. Szégyen, hogy ennyire kikészülök egy kis alkoholtól. De, mentségemre szóljon, hogy Brendon hibája az egész. Ha ő nem ad nekem pezsgőt, akkor ez nem történik meg.
- Te, Brendyke, hol van az imádni való hugicád? – vigyorogtam rá, majd megközelítettük a táncparkettet.
- Brendon, én nagyon jól tudok táncolni, hát te? – néztem rá vigyorogva, és szemeim alkoholtól elködösülve csillogtak.

Detty és Nate

Nate
Figyeltem a többiek játékát, de persze közben minden apró kis levélre felkaptam a fejem, hátha meglátom a cikeszt. Az aprócska aranylabda nem volt sehol, egyelőre. „Mindig ezt csinálja” gondoltam magamban, majd tovább kémleltem a játékosokat. Brendon jól játszott, csak úgy, mint Viv. Nem értem, miért kételkedtem benne. Viszont ott volt a másik fele a csapatnak, Illa és Tim, akik a vártnál, sokkal pocsékabbul játszottak. Sebastian sorra engedte be a labdákat, de végül Bred ösztönözte egy kis játékra, aki közben bedobott egy 10 pontost.
Labda még mindig sehol. Nem úgy mint a húgom, aki egymás után van ”gólhelyzetben” többször is. Eddig még a Kviddics pályára is ritkán jött ki, most meg még a csapatba is beállt. Hát ez nekem magas. Nem volt időm tovább gondolkodni ilyeneken, mert egy elfojtott sikkantást hallottam meg lentről, és láttam, hogy Illa leszédült a seprűjéből. Azonban ugyan ebben a pillanatban kezdett el zümmögni körülöttem a kis labda. Patt helyzet. Mi a fontosabb? A meccs, vagy, hogy Illát két hétig kell a gyengélkedőn látogatnunk? Nem tudtam gondolkodni, eszem egyre a kupa körül járt. Nem voltam képes más mire figyelni. Elindultam hát a cikesz után, nem törődve azzal, mi folyik odalent. Meg kell szereznem. A griffendéles Adam, már majdnem elkapta a labdát, mikor az teljes erőből nekem csapódott, majd a kezembe hullott. Na, ilyenre se volt még példa rövid pályafutásom alatt. Mindenki örülhet, az újságíróknak lesz miről írniuk.

Mikor leszálltam a seprűmről, odarohantam Illához.
- Mi van vele? – kérdeztem kétségbeesve. Miért nem inkább neki segítettem, mint hogy elkapjam ezt a rohadt labdát, ami nem is olyan fontos.
Nem figyeltem a sikongató tömegre, a fotósokra, akiknek ott villogott kezükbe a kamera. Csak azt tudtam, hogy rosszul cselekedetem.

Detty
Egészen jól ment a játék, és még élveztem is. Ha nem félnék a magasságtól, biztos, hogy jelentkeztem volna a kviddics csapatba. De hát így. Az első félórában még, meg-megbillent alattam, de utána egész jól belejöttem. A második félidőben, már sikerült gólt is dobnom a csapatnak. Érdekes módon, Tim nem tudta kivédeni őket. Nem értettem őt, mitől van így letörve. Még nem láttam ennyire elkámpicsorodottnak. Aztán játék közben még Illát is jól megnéztem magamnak. Ő sem nézett ki sokkal jobban. Te szentmardekármalazár! Sikkantottam fel, de arcomról semmit nem tudtak leolvasni. Mi van, ha meg tudták, hogy én.. és Tim. Nem. Annyira nem hülye. Nem tehette.
Én is sokkal letörtebb voltam, és a játék is kezdett egyre lomhábban menni, mikor megláttam, hogy valaki lezuhan mellettem. Mielőtt még utána mehettem volna, valaki már megelőzött. Különben is, a mardekárosok az ellenségeim. Nem segíthetek rajtuk.
A meccs végül a mardekárnak hozott szerencsét, ugyanis Nate elkapta a cikeszt. Gondolhattam volna. Forgattam meg szemeimet, majd, hogy ne kerüljek Tim és a többiek elé, befutottam az öltözőbe, ott pedig beültem a zuhanyzóba, és elkezdtem magamra folyatni a vizet. Mindenki meg fog gyűlölni, ha ezt Sebastian elfecsegte.

Brendon és Illa

Brendon:

Kiléptünk, a pályára. A másik oldalon egy ismerős lányt véltem észrevenni, a seprűn aki kicsit sem bénázott.. - Te meg ?!? - Hangosan felszólaltam, mert Bernadette volt. Kicsit féltettem, mert még korai, hogy játszon. Pláne most. Nate oda akart repülni a bíróhoz, de aztán fújt egyet és elkezdődött a meccs. A gurkók, csak repkedtek, Nate a cikeszért indult. Már javában, folyik a meccs. Acerlot, bénázik megtántorodott volna? Én, beleadtam minden erőmet,majd valami hírtelen Sebnek ment. Vigyorogtam, rá ne tudott mit tenni. - És ha bolond vagyok? A meccseken a legjobb idiótának lenni. Ne bénáz ennyit. - Szóltam vissza gúnyosan, és fordultam is vissza előre és jöttem is a piros talárosok.

Illa:

- Hogy lehet valaki ilyen idióta, istenem... pont a meccs előtt... - Agyaltam a levegőben, koncentrálni nem tudtam, mivel megcsalt, és áááá... Nem tudtam rendesen gondolkodni,a másik oldalon, Dettyt véltem meglátni és meglepődtem, de nem szóltam semmit. Elkezdődőtt a meccs. Gurkók a levegőben. Én, igykeszem kivételesen nem leesni a seprűről és koncentrálni, de amint megláttam Acerlotot, rögtön egy mélyről jövő gyűlölet jött fel. - Erre nem leszek képes, nem leszek képes.. - Hangosan mondogattam, majd megfogtam a kvaffot repültem a griffendél őrző felé és bedobtam egy 10 pontosat. A Mardekár sereg újjongot, amikor egy egy gólt sikerült dobnunk. A következő körben, piros talárosok Vivire és rám nagyon jöttek.
Cole a cikeszt keresi, az a görcs meg Őrzi a körünket, nem,hogy esne le a seprűről.

Brendon, Illa és Carol

Caroline:

Hallgattam Detty beszédét, s örült a szivem, hogy bátyámmal van. - Gondolom, a kedvenc mardekárosom örjöng, úgy kell neki. Ha megbocsátotok, elmegyek üdvözölni, a kedvenc újsáírói és professzori palántát - Mondtam a párocskának, és ott hagytam őket. Táncparket közepén cpem el őket, éppen traccs partyban voltak valakiel, megvártam míg elmegy és utána odaléptem hozzájuk. Nem is kell mondanom, Nate hátára ravasz egy "ide dobj egy tégla" ceklit raktam úgy, hogy még vivi sem ette észre. Aztán odaléptem egy kics bájcsevejre. - Kellemes estét, nektek, de rég láttalak teket. Üdvözölni jöttem, de nem is zavarok. Hmm... hadd jegyezzem meg, Detty meg Brendon nagyon édesek együtt. Ti együtt vagytok már? - Érdeklődtem, felőlük és szememmel, egy pasit és a nővéremet, fürkésztem.

Bendon:

Figyeltem Nate fenyegőtézést, hidegen hagyott. - Hemsworth, ha a húgod bizonyos helyen lesz akkor nincsvissza út, ráadásul elfogadhanád végre, hogy már nem kislány. Téma lezárva. - Jegyze meg, majd Carol mondta megkeres valakiket. Rögtön le is esett kiket. - Ebből baj lesz. - csóváltam a fejem, majd ránétem Bernire aki már szédelegni kezdett. - Nem bírod a piát? - Kérdeztem,majd megcsókoltam. - Fel kérhetem egy táncra?

Matt és Prue:

Fehér limuzinnal érkeztünk, meg a kúria elé. Ahogy beléptünk Hemsworthékat pillantottam meg. Biccentettem feléjük, majd fürkészni kezdtem gyerekeim hol vannak.
Egész hangulatos zene szólt. Én a bólés, pulthoz mentem s ittam picikét,a parketten Bredet és Dettyt pillantottam meg. - No fene..
- Mi az édesem? - Kérdeztem és már rögtön tudtam is a választ. - Szintem menün oda Ciáékhoz. - Jegyezte meg Matt és már bagtattunk is. - Patricia, Dylan. örülök, hogy találkozunk. - Üdvözöltem őket,de Mattre nétem és furcsának tartottm azt a két év kor. - Hogy vagytok? Már Rég nm hallottam felőletek. Vagyis.. Felőled Dylan.. - Néztem Ciára, kedves mosollyal.

Cia és Nate

Cia

Ott állt előttem, és a torkomra forrtak a szavak. Hiába akartam bármi normálisat mondani neki, amivel nem hozom felszínre a régi sérelmeket, egyszerűen, nem sikerült beszélgetést kezdeményeznem vele. Aztán ő tette meg az első lépést.
- Igen. Valóban, igazán kellemes társaság gyűlt össze ma este, biztos vagyok benne, hogy a vendégek maradéktalanul kiválóan fogják érezni magukat - magyaráztam Reinának, ridegen, miközben elindultunk a Bálterembe. Oda bent, már rengeteg vendég összegyűlt. Kényelmetlenül éreztem magam, ami igazán nem volt rám jellemző. Rettentően feszült voltam, ex-legjobbbarátnőm társaságában. Mikor aztán végre elhaladt mellettünk a pincér, megállítottam és lekaptam két pohár alkoholt a tálcáról. Nem tudtam, hogy megszokásból-e, vagy gesztusból.
- Megkínálhatlak egy pohár pezsgővel? - kérdeztem tőle eléggé nyugtalanul, majd már kezébe is nyomtam az alkoholt. Én egy pillanat alatt elfogyasztottam a fehér bort, majd visszatettem egy tálcára az üvegpoharat, mielőtt elroppantanám a kezemben.
- És, milyen az újságíró szakma? - puhatolótam, mert zavart a kettőnk között beállt csend, ami már egy elég feszült légkört borított körénk.

Nate

Egy lassú zenére, kezdtem el lépegetni, a már jól betanult lépéseket. Viv mint általában, nem akarta csak a zenét hallgatni, ezért beszélni kezdtem.
- Egyátalán nem untam meg, de a Mrs. Hemsworth csak nem jobban imponálna a számodra? - kérdeztem pimaszul, de aztán a vigyorgásom le is fagyott arcomról, mert egy szőke leányzó tipegett odahozzánk.
- Üdvözlöm, Miss Pierce - hajoltam meg mélyen előtte, majd egy csókot leheltem az egyik kezére. - Igazán elbűvölő ma este! Csak így egyedül érkezett? Nem jellemző ez egy ilyen gyönyörű lányra! - bókoltam neki és közben megeresztettem felé pár sexy mosolyt is, mellyel eddig leginkább Vivet bombáztam.
- Örülök, hogy találkoztunk. Remélem egy tánc erejéig még találkozhatunk - kacsintottam rá, majd vissza is fordultam Vivhez.

- Szóval, Niel, hol is tartottunk? - kérdeztem tőle, ravaszul, majd jobb kezemet lejjebb csúsztattam a derekán, végig simítva a combját. - Nem megyünk ki innen? - kérdeztem élénken csillogó szemekkel, de rögtön el is ugrottam tőle, mikor az ajtóban felfedeztem anyámat, Viv édesanyja társaságában.
- Azt hiszem, télleg jobb lenne, ha távoznánk - nyeltem egyet, majd az ajtó felé biccentettem.

Sebastian

Tim

Már vagy 10 perce tartott a meccs ,de én nem igazán törődtem vele, 3 gólhelyzete volt a Grifinek és mind bement. Próbáltam én koncentrálni ,de amint megláttam Illát ,vagy Dettyt rögtön eszembe jutatt az ,hogy nem tudom mit tegyek. Aljas voltam Amival ez tény. Valahogy máshogy érzek iránta ez is igaz... Nem tudom mit tegyek. Ekkor ismét közeledtek a piros hajtók ,repültem ahogy csak bírtam ,de bement.
- Hogy az a... - Káromkodtam ,de ekkor nagy koppanárt éreztem a vállamon. Rettentően fájt és megláttam Brendon elégedett arcát.
- Bolond vagy ember? - Ordítottam oda neki. Tudtam ,hogy nem normális. Most legszivesebben kiálltam volna...

Rei és Viv

Viviana

Már épp azt tervezgettem, hogy felállok, keresek egy pincért és felhajtok még egy pohár alkoholt, mikor valaki a fülembe suttogott, amitől megborzongtam. Na, végre! Lassan álltam fel és szemrehányó pillantást vetettem rá.
- Mr. Hemsworth, örülök, hogy végre valahára megtisztel a jelenlétével. – mondtam, majd elfogadtam a karját és a táncparkettre sétáltunk. A bókját gúnyos mosollyal fogadtam.
- Csak neked… - pislogtam ártatlanul, majd táncolni kezdtünk. Egy ideig képes voltam csendben maradni, de tudni illik, hogy nem tudom sokáig befogni a számat.
- Hmm… mond csak, nem untad meg még, hogy folyamatosan Nielnek szólítasz? Egyébként már azt hittem meg kell keresnem a szobádat, hogy lerángassalak ide. Jajj nee… Szia Phoebe! – vettem fel a bájvigyort. – Régen találkoztunk, örülök, hogy látlak. – Örülök…na, persze…
- Hello Viviana! Nem akahsz bemutatni a bahátodnak? – pislogott kacéran Natere, mire féltékenyen közelebb húzódtam hozzá.
- De igen, hát persze… Nate ő itt az unokatestvérem Phoebe Pierce, Phoeb ő pedig Nate az én… ő az én… hmm… a barátom. – mondtam neki. Tiszta jó, hogy pont neki mondtam el. Ezer százalék, hogy mindjárt megy az anyjához, Kiara pedig az én anyámhoz, ő meg jön hozzám, hogy miért nem mondtam el neki, aztán jön Anastacia és… uff…
- Ohh… éhtem. Káh, ’ogy máh foglalt… Jól van Vivi dhágám, ahhol én megyek is tovább, még nagyon sok ismehőst kell üdvözölnöm. Nate… öhülök, ’ogy megismehettelek… - locsogott francia akcentusával. Na, igen, hiszen francia… vagyis félig, de Kiara is így beszél. Aztán még egy utolsó vágyakozó pillantást vetett Natere, az ÉN Natemre és szőke haját lobogtatva eltipegett.


Reina

Már korán reggel fent voltam, hogy mindent tökéletesen elrendezzek, mire el kell indulnunk a Hemsworth kúriába. Viviana szokás szerint még mindig az ágyban fetrengett, mert szerinte 10 óra előtt felkelni káros az egészségre. Szörnyű ez a lány… tiszta olyan, mint amilyen én voltam. Damian már hajnalban az irodájában ült és az alkalmazottaival társalgott a kandallón keresztül. Én már rég kiválasztottam a ruhákat és épp arra vártam, hogy a szolgálók kiszedjék a hajamból a tömérdeknyi hajcsavarót. Ekkor meghallottam Viviana hangját a lépcső aljából. Mikor kinéztem a nappaliból elborzadva láttam, hogy még mindig a hálóingében van és egy hatalmas szénaboglyával a haja helyén álldogál a lépcső aljában.

Pár órával később idegesen léptem ki Damian oldalán a hatalmas limuzinból. Vivi drágámnak, elkoboztam a pálcáját, nehogy megint valami hülyeséget csináljon, mint a legutóbbi bálon, majd ő előre sietett.
- Nyugalom drágám, nem lesz semmi gond. – mosolygott bíztatóan rám Damian és egy puszit nyomott a homlokomra. Ilyenkor mindig emlékeztet rá, hogy miért is szerettem belé. Mikor beléptünk az ajtón rögtön találkoztam azzal a személlyel, akivel legkevésbé akartam.
- Én egyaránt. Viviana ahogy látom, már elvegyült a tömegben. – mondtam hideg mosollyal az arcomon. Majd ijedten láttam, ahogy Damian egy huncut vigyor kíséretében elrángatja „üzleti ügyben” Dylent. Ezt a mutatványát egy gyilkos pillantással jutalmaztam. Így sajnos kettesben kellett maradnom Anastaciával. Furcsa… húsz éve még egyáltalán nem éreztem magam kínosan a társaságában. Kellemetlenül megköszörültem a torkomat.
- Ahogy látom kellemes partynak ígérkezik… - mondtam. Gratulálok Reina… ennél sablonosabb téma nem juthatott volna eszedbe?

Nate Detty Cia

Nate

Mikor Dettyvel lesétáltunk a lépcsőn, éppen megláttam Brendont. Viszont Vivianát, még mindig nem találtam, de szerencsére Brendon válaszolt még fel nem tett kérdésemre.
- Ohh, haver kössz a bókod. Azért, ha nem haragszol, én nem nyomulnék rád. Vivi rám vár - kacsintottam neki, majd tovább hallgattam beszédét. Mikor megjegyezte, hogy Detty gyönyörű ma este, még az állam is leesett.
- Mi az, hogy kicsim? Brendon, idefigyelj. Ha valami hülyeséget teszel, akkor télleg nem állok jót magamért. Olyan járatok vannak a kúriában, melyeket rajtam, és ... még valakin kívül nem ismer senki más. Nem akarom meglátni, hogy egy méternél közelebb mész hozzá. Bernadette, ez rád is vonatkozik - mondtam nekik fenyegetően, majd feldúltan elhaladtam mellettük, és tovább mentem, hogy megkeressem Vivet. Hamarosan meg is találtam, épp az étkezőben ült.
- Viviana Niel, azonnal álljon fel az asztaltól, ha nem akarja, hogy más táncpartner után nézzek - suttogtam rekedtes hangon fülébe, majd adtam egy apró puszt arcára.
- Niel, meg kell mondanom neked valamit - suttogtam, mikor már a táncparketten voltunk. - Csodálatosan nézel ki.

Detty

Vágre. Azt hittem, már soha nem szabadulok meg Natetől. Végig hallgattam papolását, miszerint, nem mehetek túl közel Brendonhoz és nem csinálhatunk semmit.
- Szerintem Cole azt hiszi, hogy leülünk az étkezőbe, lehetőleg a legmesszeb egymástól, és onnan fogjuk, teljesen rideg arccal bámulni egymást - mérgelődtem, de aztán lett egy jó ötletem. - Na, abból nem eszik - vigyorodtam el gúnyosan, és már indultam is volna Net után Breddel, ha nem jön éppen oda hozzánk Caroline. Meg kell valjam, régen láttam, de nem sokat változott.
- Care - biccentettem felé. - Jó régen találkoztunk. És hát, Brendonnal, éppen egy hete jöttünk össze - vigyorogtam, és közelebb húzodtam Breddhez. Mikor a kezembe nyomta a bólét, iszogatni kezdtem. Bred nem tudhatta, hogy bizony, nekem már egy csepp alkohol is ártalmas....

Cia és Dylan

Anastacia, gyönyörű sötét zöld ruhájában, féje mellett fogadta vendégeit. Félt az ilyen pillanatoktól. Szíve szerint, inkább elvonult volna pince termébe, mint, hogy már megint találkoznia kelljen Reinával és Prudencel. A múltkori események is felkavarták a nőt, ezért most belül ismét úgy remegett mint a kocsonya. Dylan nyugodt volt, belül is, kívül is. A házaspáron egyátalán nem látszott semmilyen érzelem. Mikor egy egy család besétált a hatalmas, íves bejárati ajtón, illedelmesen üdvözölték őket.
Cia, mikor elhaladt mellette a pincér mindig levett két pohár pezsgőt a tálcáról, de egyiket sem adta soha oda férjének. Mind a kettőt Ő itta meg. Már az utolsó vendégek szállingóztak be. Prudencék, Dankeyék.... Denkeyék. Igen. Ő volt az. A szőke hajú nőnek semmi féle kétsége nem volt afelől, hogy gyermekkori kedvese érkezett meg. Deniel Dankey, aki már elsőben összetörte a nő szívét és búcsúnélkül elhagyta. Utána pár évre, természetesen még találkoztak ezek után, de azoknak az alkalmaknak a száma, elhanyagolható volt. Összesen kétszer találkoztak az iskola után.

Deniel jött be először, majd Dylennel el is mentek. Hiszen Den és családja üzleti ügyben érkezett. Nem vetett rám egy pillantást se, ezért rosszul is éreztem magam egy kicsit. Miután a két férfi elment, egy velem egy magas vörös nő lépett be az ajtón, Mrs. Dankey. Milyen sokszor álmodoztam, hogy én leszek Den férje, de mégsem így lett. A nővel köszöntöttük egymást, majd ő beljebb sétált, míg én még vártam a többieket. Hamarosan besétált Deniel 2. Teljesen az apjára hasonlított. Természetesen nálam jóval magasabb, de ezt már megszoktam. Egyet nem értettem, miért ilyen idős? Hiszen Den felesége, ha jól tudom, alig 27 éves. Nem lehet 20 éves fia. Nem volt időm ezen tovább csodálkozni, mert a srác kezet csókolt, és beljebb sétált. Ezután pedig megérkeztek azok az emberek, akiktől a legjobban tartottam.
- Mr és Mrs Niel, igazán örülök a találkozásnak. A gyönyörű lányukat hol hagyták? - kérdztem kedveskedve és közben szét néztem, hol a szerencsétlen férjem.

Brendon, Illa és Carol

Illa:

Figyeltem Dettyt, aki már elkészült és feltette a kérdést,arra lla nem nagyon akart válaszolni. Kitérni nem tudott, a válasz elől.
- Na igen, meg hogy mi müveltem veled, azt sajnálom is. Bár tudod, Mardekros vér folyt az átoknál. - jegyezem meg, majd folytattam, hogy mit mondok.
- Meccs elvesztése megint egy hajsálon függőt, és mért? Azért,mert az a mocsok, szemét, állat valakivel hencegett a mecs előtti estén aminek meglátszott a nyoma. Én meg persze elvesztettem a fejem. Láttad mi történt majdnem? Szerencsére a seprün maradtam csak a gurkó találta el a fejem.Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen? Görcs? És ezért átkozta meg a drága bátyámat is, fél, hogy ki tudodott volna. - mondtam Dettnek de jól eset kiönteni a lelkem neki, megbékéltem vele, hogy Breddel jár, ezért nem is zavart. - Jó szórakozást estére! Őőő... csendben megjegyzem, hogy jön húgom is. Csak ő anyámékkal Spanyol útból. Ha talákozol Carolal átadod neki, hogy üdvözlöm? - Kérdeztem tőle.

Bred és Carol:

- Dehogy hozom szóba. - Jegyezem meg,majd elindultam Dettyért aki Natel érkezett. - Csinos vagy haver ha lány lennék tuti rád igulnék- vigyorogtam rá. Szürke zakoja egyszerüen jó nézet ki. - Arád, valahol a táncterem közepén láttam. El kérhetem, a bájos hölgy kezét? - Tettem fel a kérdést és Nate előtt megjegyeztem hangosan: - Gyönyörű vagy kicsim. - Adtam egy puszit az arcára. A csóknál tuti kikészült volna,de azzal még ráérek. Néha j volt boszantani. - Itt a legkisebb húgicám, Carol, de ó látni téged. - Adtam két puszi neki, majd szüleim felé bicentettem, és be kísértem a két leányzót. - Brendon téged is jó látni. Detty és e mióta jártok együtt? Nem is tudtam... A suli elejéről mindig lemaradok... - Carol, hisztizet egy sort de nem érdekelt. Odasétáltunk a bólés pulthoz és mind a kettőnek töltöttem egy kicsit. Nem szeretném, hogy berugajtok mit szólna Nate egy részeg húgnak? - Kérdeztem gonoszan.

Viv

Épp egy pezsgős poharat forgattam karcsú ujjaim közt, mikor mellém lépett Brendon.
- Fogd be Brendon! – néztem rá összeszűkített szemekkel. – És, ha még egy célzást mersz tenni a tegnap estére… - mondtam és inkább arrébb sétáltam és egy jó nagyot kortyoltam a poharamba. Hülye állat! Hülye prefektusi fürdő! Hülye Brendon és hülye fürdő! Gyorsan megráztam a fejem, majd leraktam az üres poharat az egyik közeli asztalra. Megigazítottam az ékszereimet és újra körbenéztem a teremben. Rémülten pillantottam meg az én drága unokatestvéremet, aki vigyorogva tartott pontosan felém. Gyorsan eltűntem a tömegben, hogy ne kelljen beszélgetnem vele. Phoebet túlélni… szörnyű. Imádom Kiara nénit, de a lánya egy katasztrófa. Miután sikerült átverekednem magam a táncparketten leültem az egyik asztalhoz és unottan támasztottam meg az államat. Ha nem történik sürgősen valami kénytelen leszek inni még egy pohár pezsgőt...

Detty és Nate

Detty
Már összepakoltam a bőröndömet, indulásra kész voltam, hogy haza menjek a szünetre. Hiányzott már a szobám. Itt minden olyan vörös. Nem mintha nem szeretném a vér bármely árnyalatát, de azért mindig a legjobb otthon. Mielőtt még összezártam volna a bőröndömet, még egy utolsó pillantást vetettem gyönyörű báli ruhámra.
Észre se vettem, hogy Illa is ott volt. Nem tudtam, mikor érkezett, de legalább nem zavart a pakolászásban. Illával nem volt eddig túl jó a kapcsolatom, de most, hogy összejöttem Brendonnal, kezd megkedvelni. Legalábbis, ha jól vettem észre. Ő is megdícsérte a ruhámat.
- Köszönöm. Engem ugyan nem zavarsz, mert hát fél órán belül indulnom kell, ha nem akarok elkésni. De nem akarok elkésni, mert gyűlölök késni - vigyorogtam rá, de mikor megláttam keserű mosolygását, behúztam csomagomat, fejemtetejére tettem napszemüvegemet, majd odatelepedtem mellé.
- Illan, tudom, hogy nem vagyunk túl nagy barátnők. És nem is bírjuk annyira egymást, de igazán elmondhatnád, hogy mi történt, mert látom rajtad, hogy valami nagyon kiborított. Elmesélhetnéd - néztem rá kedvesen, pedig belül nagyon is jól tudtam mi történt vele. Ezért is tettem még fel az utolsó kérdést neki:
- Timmel jól meg vagytok?

Nate

Már a bál előtti napon hazautaztam. Viv is ment, ezért is jöttem inkább haza anyámmal. Lehet, hogy rosszul döntöttem, ugyanis, mivel Detty nem volt itthon, anyámnak meg éppen nem volt senki aki elkísérje őt vásárolni, hát én maradtam.
Ezért aztán a tegnapi egész napom arra ment el, hogy utána futkostam az Abszol úton. Az összes boltba betértünk, és mindenhol tudott legalább 1000 aranyat költeni. Nem értem apámat, hogyan bírja. Amikor pedig vett valamit, segítenem kellett neki, hogy ne ő cipelje. A szabászatokon legalább három órát töltöttünk, így történhetett, hogy anyyám lecserélte az egész ruhatáramat.
Mikor este hazaértünk végre, azt hittem nyugodtan pihenhetek majd ez után a borzalmas nap után, de tévedtem. Anyám elrendelte, hogy készüljek el, mert mindjárt jön a fodrász és rendbe teszi a hajamat. Szóval ennyit arról, hogy az ember kipihenheti magát a szünetekben. Cia persze nagyon is élvezte a sürgés forgást. Esküszöm, olyan volt, mint egy 14 éves kislány. Főleg, ahogy visszaemlékeztem az Abszolútra. Ha valamelyik üzlet éppen szimpatikus volt neki, akkor néha még fel is sikkantott. Főleg mikor kiválasztotta a legdrágább ruhát magának, rá se ismertem.

Másnap nem sokat szórakoztam a készülődéssel. Legalább két szolgáló mindig ott sürgött körülöttem, időm se volt, hogy leüljek egy percre is. Három és fél órányi készülődés után végre magamra hagytak, de ekkor megérkezett Detty. Ő is már szinte bemenekült a szobámba a szolgálók elől. Valahol megértettem, de ő mégis csak lány.
- Na, csak nem meguntad a sürgés-forgást? - kérdeztem gúnyosan, majd kisétáltam a teraszra, ahová ő is követett.
- Csinos vagy - mértem végig, mikor ki jött a balkonra, és mellém támaszkodott.
Pár perc múlva kopogtak az ajtón. Az egyik szolga volt, aki szólt hogy megjöttek a vendégek. Akkor jött Viv.
- Mehetünk, Detty? - kérdeztem, és hagytam, hogy belém karoljon, majd elindultunk lefelé a nappaliba.

Nate

Hála az égnek, mindenki megérkezett időben a meccs kezdetére, a csapatból. Pár szót, mielőtt kirepültem volna, még el kaptam Tim, Illa és Brendon beszélgetéséből. Szóval akkor beletrafáltam a dolgokba. Nem akartam, hogy Tim összevesszen Illával. Főleg nem a meccs előtt, mert nem hiányzott, hogy elvesszük a játékot, a griffesekkel szemben.
Mikor kirepültünk, hatalmas tapsvihar fogadta a mardekár kviddics csapatát. A leghangosabb sikítások, üdvrivalgások természetesen a mardekárosok felől jöttek, ahonnan nagyban integettek a hatodéves lányok, kezükben zászlóval, melyre az volt felírva, hogy: " Nate, hajrá, szeretünk! " Nem méltattam őket egy vigyorgásnál többre, mert már érkezett is a Griffendél.

Először észre se vettem, hogy egy teljesen új taggal bővült csapatuk, aki nem más volt, mint a kishúgom.
- Hát ezt nem hiszem el - morogtam hangosan, és néztem ahogyan bénázik a seprűjén. Kezei össze-vissza remegtek, alig tudott megmaradni a seprűn. Nem értettem mi az istent keres itt, egyátalán kinek jutott eszébe, hogy ideküldje Dettyt?

Mielőtt azonban odaszállhattam volna hozzá, a bíró belefújt a sípjába, és elkezdődött a mérkőzés! Bíztatóan biccentettem még egyet csapattársaimnak, majd már indultam is, megkeresni a cikeszt, mely fürgén szelte a délelőtti, kellemes levegőt.


Detty

Miután Tim elment, kicsit meghökkentem, főleg a történtek után. Még, hogy én álljak be a csapatba. Hát ezek nem tudják, hogy félek a magasságtól? Nyugalom Zoe. Ha nem mész magasabbra mint egy méter, nem lesz semmi baj, talán még élvezni is fogod. Nyugtattam magam, nem sok sikerrel. Különben sem volt túl sok kedvem lelátogatni a meccsre. Valahogy nem volt merszem Nate szemébe nézni. Mi lesz ha meglát a csapatban? Még jobban megutál...

Nem érdekelt már más véleménye, csak egyet tudtam. Nekem Felix Felicitias kell. Már anyám irodája előtt tartottam, mikor észrevettem, hogy fent hagytam a mezt, amit nem régen kaptam Julientől. Gyorsan bementem, és lekaptam a polcról egy üvegcsével, majd már futottam is szobámba.

A griffendéles öltöző természetesen vörös színben pompázott. Mit is várhatnék tőlük. Kicsit már nyugodtabban szorongattam seprűmet, hiszen semmi rossz nem történthet velem, megittam azt a varázs löttyöt. Ütögettem meg válamat képzeletben, majd mikor szólították a csapatot, én is kirepültem. Először nagyon nehezen ment, de aztán erőt vettem magamon. Ez sikerült is, amíg nem találtam szembe magam Brendonnal, Timmel és Nathanielel. Azt hittem megőrülök. Kifognak röhögni. Az pedig érzékenyen érintene....

Végül a gurkókat is a levegőbe dobták, és elkezdődött a meccs. Hajrá mardekár!

Brendon és Illa

Mindjárt kezdődik a meccs. Már mindenki itt van csak a hülye majom nem. Hol lehet vajon.. mindegy nem is érdekelt, mióta történtek az össze röffenések.
- Ez a majom, hol lehet.- Álltam Nate mellet, és hangosan megjegyeztem. Ha miatta veszítünk én fel cipelem és ledobom, a griffendél toronyból. Illa látszólag nyugodt volt, de közel sem. Nem csoda, hiszen a múltkori bal eset óta kicsit óvatosabb és még Cole is rá szált emiatt.
- Nyugi tesó sikerülni fog.- Mondtam neki és egy mosolyt küldtem felé. Ekkor, megjelent az emlegettet szamár. - Merlinre, egyszer vennéd a fáradtságot és nem késnél? Egyébként is mi az a piros folt az arcodon... olyan mintha.. - Néztem rá gúnyos tekintettel, de mivel meccs van nem úzom fel magam. Ez Illáék dolga. Szólt, Nate, hogy melegítsünk be, én el is indultam, de ekkor Tim lépett oda Húgomhoz. - Jobb is lesz ez a beszélgetés, mint gondoltam. Nate.. a tartalék emberke is itt van? Tudod ha Illával, vagy valakivel történne valami. Mert sehol nem látom.. - Húztam fel a szemöldököm és elindultam.

Illa:

Reggel jó kedvűen, keltem fel és izgatottan. Felvettem a taláromat s baktattam le a többiekkel. Mindenki itt volt, kivéve Timet aki lehet elaludt. Nate totál ideges volt és meg lehetett érteni, nem akarta hogy veszítsünk.
Ekkor befutott Sebastian, és jó kifogást talált ki ami nem jött be. Legalább is Bred észre vett valamit Timen, én csak fejemet kaptam fel a mondatra, amit Cole hangosan jelentett ki..- Nate... azért a ribanc erős kifejezés... - Néztem rá gyilkos szemekkel.
Ekkor oda lépett hozzám és mondta beszélni akar velem. - Felesleges.. Most már mindent értek.. - Húztam el az arcom, hogy ne adjon puszit. - Tényleg,melyikkel is voltál? - Tettem fel a kérdést, és Vivire bámultam segélykérően és Colera vissza a tekintetem... utána kifelé indultunk a pályára.. elkeződött a játék.

Sebastan

Tim

Hallgattam Nate papolását óh, ha tudná miért is késtem most nem lenne ilyen rendes velem.
- Bocs elaludtam.. - Ennyi volt a mentségem. Igazat mondtam ,de mégsem az egész történetet, de nem kérdezett tovább ezért megfogtam seprűmet és Illához mentem
- Kicsim... Meccs után beszélni szeretnék veled... - Mondtam kúrtán ,majd egy puszit nyomtam csodaszép arcára.
- A barátnőd is játszik. Kér egy pár Gurkót. - Közöltem vele a tényeket ,majd bájosan intettem egyet neki és már röpültem is ki.
- Nate az jó lesz ha mindent beengedek? - Kérdeztem tőle és kicsit meglöktem. - Nem kellett volna innod... - Imádtam heccelni a srácot, őt lehetett ,nem úgy mint Bredet...

Brendon és Illa

Bred:

Én nagyban öltöztem, a szobában, készülődvén a bálra. Már vártam, hogy kezdődjön hiszen azzal táncolhatok akivel szeretnék végre. Gondoltam magamban és az is megfordult a fejemben, hogy Nate alán megbéélt a helyzettel, hogy Dettyvel járok? Ezen agyaltam megint, de nem érdekelt. Azután, fogtam magam s elindultam a kúria felé.
Éppen ballagok lefele, és megpillantotam egy szép leányzót. Persze számomra, nem volt más mnt egy barát,olyan mintha ha húgom lenne, de hát, ezt a mondást, tartjuk. Reggel húgom, este.... na mindegy.
- Szia Miss durcás kislány! - Köszöntem rá, és gonosz vigyort ejtettem el. - Szép vagy a rucidban, pláne még ha a nélkül.. - hülyéskedtem vele és eszembe jutott a tegnap este. Kellemes volt, de még sem Dettyvel,mert egészen más volt...
Nem vártam meg a válaszát egyből indultam Bernadettért.

Illa:

Jó volt, hogy tudtam olyan helyre jöni amit senki nem tud. Kivéve Hemsworthot. Nem értettem Tim változását, egyszerűen nem tudtam neki hinni én csak bőgtem, és még a mardekár helyiségben sem volt kedvem lenni inkáb vissza jöttem a gyökereimhez. Bámultam Bernit ahogy nagyban készülődik. Bred örülni, fog pláne hogy milyen ruhában van.
- Ugye nem baj, hogy bemenekültem ide? - Kérdeztem, mert nem tudtam idegesíti e Dettyt a jelenlétem. - Szép rucid van. - Jegyeztem meg.

Nate

Nate

Idegesen járkáltam ide-oda az öltözőben, várva, hogy az őrzőnk befusson. Nem tudtam, mit csináljak. Ha nem jön, vesztünk. Ha vesztünk. Ha vesztünk, szégyent hozok a mardekár házra és az egész kviddics csapatra. Ha pedig szégyenben hagyom a házamat és ezért megfognak mutogatni, akkor Sebastiannak vége. És pont. NEm érdekel, hogy a barátom, én megölöm. Szenvedni fog. A pokol... Na, megjött a jó madár.
- Emberek, melegítsetek be - szóltam oda a csapatnak, majd mikor elhaladtam Viv mellett, nyomtam egy puszit a homlokára, átöleltem egy pillanatra, majd egészen Tim elé sétáltam. Mivel nagyban a cipőét vette, leguggoltam elé.
- Sebastian, remélem megfelelő erősségű kifogással tudsz szolgálni számomra, hogy melyik ribancod miatt nem tudtad magad kipihenni az éjszaka? - néztem rá, ravaszul csillogó szemekkel, de smaragdzöld szemeim vészesen villogtak barátomra.
- Tim, legalább ilyenkor tudnál, időben ideérni. MErt gondolom, nem azért késtél el, mert épp a házidat írtad, Számmisztikából. Szörnyű vagy. Na szedd össze magad! Viszont ha elvesztjü a meccset, esküszöm, hogy megszabadítalak egy bizonyos testrészedtől! Fogtad, haver? Remek.
Azt hiszem mindenféle feszültséget siekrült kiadnom magamból, ezért nyugodtabban szóltam a csapathoz:
- MArdekárosok! Idén nekünk kell elnyerni a kupát, nem úgy mint tavaly, mikor a béna griffendél elvette tőlünk! Semmi közük hozzá. Mutassuk meg nekik, hogy ha itt valaki megérdemli a kupát azok mi vagyunk! Játékra fel! - biccentettem nekik, kacsintottam Vivre, majd felpattantam seprűmre és kirepültem...

Viv

Idegesen rohangáltam a hatalmas kúriánkban szombat reggel.
- Anya! – kiáltottam el magam, mire már másodperc múlva kidugta a fejét a nappaliból.
- Mond drágám? Miért nem vagy még kész? Hamarosan indulunk. – nézett rám nagy szemekkel, majd karon ragadott és húzni kezdett az emelet felé. – Missy, Tess, Nina! – kiáltott a házimanókra.

Két teljes óra múlva kedvtelve nézegettem magam a hatalmas fali tükörben. Egy csodaszép élénkvörös ruhaköltemény simult az alakomra. Azt hiszem, kicsit sem túlzom el a dolgot, ha azt mondom csodásan festettem. Anyám már ott állt mögöttem, sötétlila, majdnem fekete ruhájában.
- Rendben Viviana. Indulhatunk. – mondta, majd együtt sétáltunk le a hosszú márványlépcsőn, aminek az aljában apám már várt ránk.
- Gyönyörűek hölgyeim. – mosolygott ránk, mire anyám egy „Tudjuk szívem.” – mel elintézte a dolgot. Na, itt a példa, hogy kitör örököltem azt a csodás egoizmust, amivel meg vagyok áldva.
Negyed órával később egy gyönyörű kúria előtt fékezett le a kocsi és a sofőr kitárta előttünk az ajtót. Épp vigyorogva indultam volna, de anyám szigorú hangja megállított.
- Viviana! Nagyon remélem, hogy képes vagy normálisan viselkedni és ezúttal nem robbantasz fel semmit. Ezért kérem a pálcádat. – mondta ellenvetést nem tűrő hangon. Már nyitottam a szám, hogy ellenkezzek, de aztán be is csuktam. Értelmetlen hülyeség vele veszekedni. Így csak sértődötten a kezébe nyomtam és együtt indultunk tovább. Mikor beléptünk a bejárati ajtón kellemes zene csilingelt a terem minden sarkában. Már jó sokan ott voltak a partyn. Szememmel csak egy valakit kerestem, de valahogy nem tudtam kiszúrni a tömegben.
- Én megyek és megkeresem, Na… egy barátomat. – mondtam, majd gyorsan elhúztam a szüleim közeléből. Jajj, nekem mire én megtalálom…

Sebastian

Tim

- Rendben tanárúr... Megigérem röktön lemegy ,de most beszélnem kell vele. Mellesleg üdvözlöm a szerettőjét... - Mondtam és bevágtam az ajtót. Majd kuncogni kezdtem, da amint a szőkeségre néztem megfeszülek arcvonásaim.
- Ilyen többet nem lesz. Le is bukhattunk volna. Komolyan mondom őrült vagy... - Káromkodtam majd kivnyitottam az ajtót és amilyen erősen csak tudtam bevágtam.

Beléptem az öltözöbe ahol már az egész csapat díszben volt. Körbenéztem rajtuk és már vártam ,hogy ki kezdi a veszekedést.
- Bocs. Elaludtam. - Csak ennyit mondtam és már kezdtem is öltözni...

Julian prof

Gyors léptekkel haladtam az irodámból a Griffendél toronyba egy bizonyos szőke lányt keresve. Szükségem van egy hajtóra, mert az a szerencsétlen Peterson megint összetörte magát. Felsiettem a lányhálók lépcsőjén és bekopogtam a megfelelő szobába.
- Miss. Hemsworth! Crawford professzor vagyok. – szóltam be, majd vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Nem sokkal később ki is tárult és meg is pillantottam a keresett személyt. Hihetetlen, egyre jobban hasonlít az anyjára.
- Nem, nem Anastacia küldött. Azért jöttem, mert szükségem lenne egy hajtóra a meccs erejéig. És ha jól teljesít még azt is megfontolom, hogy beveszem a csapatba. – mondtam, majd a kezébe nyomtam egy mezt. – Tíz perc múlva várom az öltözőben a seprűjével együtt.

Dee

Detty

Gyorsan magamra kaptam egy koptatott farmert és egy kék toppot, mikor Tim kinyitotta az ajtót. Ahogy eszembe jutott a meccs, kicsit gyorsítottam öltözködésemen. Már épp fésülködtem, mikor meghallottam ki is áll az ajtóban. Basszus. Gondoltam magamban, és odasétáltam teljesen nyugodtan az ajtóba.
- Jó reggelt, Julian professzor - biccentettem, de arcomon nyugalom volt. - Miben segíthetek? - kérdeztem, és közben előhalásztam egy vastag könyvet a táskámból, mely már ott lógott vállamon. Átnyújtottam Sebnek, majd rámosolyogtam és biccentettem felé.
- Esetleg, anyám küldte? - néztem rá, mert érdekelt, mit keres itt.

Sebastian

Seb

Rettentő gyorsan öltöztem ,hisz már így is késésben voltam. Ránéztem Dettyre és csak a fejemet csóváltam.
- 10 óra van... Kezdődik a meccs öltözz fel és nyisd az ajtót... - Mondtam és odadobtam neki egypár ruhadarabot. Hihetetlen a csaj... Az ajtó másik oldalán lévő emberkétől nem féltem ,hisz csak griffendéles lehet, azok pedig többnyire tudják ,hogy este itt jártam.
- Detty... Szeretnéd ,hogy én öltöztesselek fel ,vagy mi az Isten? Jah, hogy a cumid kell? - Kérdeztem ingerülten. - Jóh ha nem akkor nem... - Mondtam és kizártam az ajtót ,majd mikor léptem volna ki egy alakba botlottam...
- Julian Professzor: - Makodtam és éreztem ,hogy talpig elvörösödök. Közben abban reménykedtem ,hogy Detty felöltözött miközben én az ajtóval bíbelődtem..

Dee

Detty:
Álmomat egy durva kopogtatás zavarta meg, melyre először nem keltem fel. Mikor azonban valaki megmozdult mellettem, egy elfojtott sikítást produkáltam, mikor megpillantottam magam mellett Timet.
- Minek keltél fel ilyen korán? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, és visszahanyatlottam a párnák közé. Nyomtam egy csókot ajkaira, és vissza akartam őt is húzni a selyem takaró alá, de megint kopogtak. Nem akartam senkivel beszélni, ezért inkább Timnek morgolódtam még egy kicsit. - Legalább engem hagyhattál volna aludni. - Húztam a fejemre a takarót, majd visszacsuktam szemeimet.
Ekkor azonban újabb kopogtatás.
- Ki az isten az? - kiabáltam ki ingerülten. Majd kipattantam az ágyból, és az ajtóhoz siettem. Mikor nyitottam volna az ajtót észre vettem, hogy nincs rajtam semmi. Na ez szép lett volna. Állapítottam meg, de annyira fáradt voltam, hogy neki dőltem az ajtónak, és néztem, ahogy Tim öltözködik.

Sebastian

Tim

Éppen a kviddics meccs utáni gyözelmi bulinál jártam ,mikor kipattantak a szemeim és egy vörös baldahinos ágyban ébredtem. Először nem tudtam mit keresek itt ,de amint megpillantottam a mellettem fekfő szőke lányt rögtön beugrott a tegnap este. Ekkor kopogtatás hallatszott az ajtó felöl... Biztos e miatt keltem fel. Rögtön rápillantottam a kis éjjeliszekrényen lévő órára. 10 óra lesz 2 perc múlva.
- Hogy az a... - Kezdtem ,de megszakított a kopoktatás. - Bernadette. - Kezdtem rázni a lányt. - Ajtó... - Súgtam neki miután kinyitotta szemeit. Majd már ugrottam is ,hogy minél hamarabb fel tudjak öltözni. Hiszen késésben vagyok ,bármelyik percben elkezdődhet a meccs... Ahonnan hiányzik a mardekár örzője...

Dee

Detty:
Visszacsókolt. Kicsit meglepődtem, hogy ilyen könnyen megadta magát, de aztán szenvedélyesen viszonoztam tovább.
Imádtam, mikor uralkodott rajtam. Ezt persze nem vallottam be neki, még soha. De lehet jobb is így, már rég elszállt volna magát. Brendonnal tűz és jég voltak. Tim volt a tűz, aki bármikor lázba tudott hozni, még akkor is, ha csak kigúnyolt a folyosón, vagy éppen kilőtt rám egy átkot. Brendon viszont nem volt ennyire vad természetű. Ő talán visszafogottabb volt, kedvesebb és türelmesebb.
Az eseményekből leszűrve, Tim nem volt türelmes. Lefejtette rólam arany köntösömet, mely a padlóra csúszott és ott is terült el. Tovább csókolt majd közelebb húzott magához, és megszakította szenvedélyes nyelvpárbajunkat.
- Mit akkor? - kérdeztem tőle érzékien, és csillogó szemekkel néztem rá. - Inkább fogd be, és csináld - szóltam rá, és az ágy felé lökdöstem, és elkezdtem kigombolni fekete selyem ingjét...

Sabastian

Tim

Meglepetten néztem ahogy Detty bezárja az ajtót.
- Mi történt kedvesem? Csak nem meggon...- Kezdtem ,de nem tudtam befejezni mert ajkai az enyéimre tapadtak. Természetesen visszacsókoltam és eszembe jutott miért is jöttem ide... Mindent kizárni a fejemből és élvezni...

Kikötöttem köntösét ,és lassan lecsúsztattam róla csókunk közben, majd beletúrta hajába és közelebb húztam magamhoz. Utáltam ,de most mégis vele voltam, híába az érzelmek itt nem kaptak szerepet.
- Akkor? - Szakítottam meg a csókot és egy huncut mosolt küldtem a lány felé...

Dett

Detty

Nem hagyhattam, hogy Tim elmenjen. Kezdett belőle elegem lenni a mai estére. Nem értettem miért ilyen. Lehet újra együtt van Angelával Gondolkodtam magamban, majd néztem ahogy egy szó nélkül indul vissza szobámba. Utána mentem én is, majd mikor beléptem az ajtón, pont neki ütköztem. Csak a pulóveréért jött vissza. Először el akartam engedni, és meg akartam látogatni Brendont, aki azt mondta várni fog rám egész este, pedig megmondtam neki, hogy fáradt vagyok ezért nem megyek. Végül döntöttem. Nem megy sehova. Ha már eljött, legalább legyen értelme, hogy itt volt. Gyorsan bezártam az ajtót, majd neki dőltem és felnéztem Timre.
Pár percig néztem őt csendesen, de aztán megcsókoltam. Ha rajta múlt volna, nem lett volna semmi. Megbántottam, ilyenkor meg volt sértve a férfi büszkesége. Nekem kellett cselekedni.

Sebastian

Sebastian

Egyáltalán nem akartam válaszolni neki ,egy pillanatra csak néztem magam elé és meg sem moccantam ,majd felpattantam és csak ennyit mondtam.
- Szerintem semmi közöd sincsen hozzá ,hogy mikor mit és mért csinálok.. - Vetettem oda neki. Majd köszönés nélkül elindultam a rejtekajtó felé. Már majdnem kiléptem ,mikor eszembe jutott ,hogy a pulóveremet Nate hugának szobájában hagytam. A lányok akikkel beszélgettem már nem voltak a helyiségben ,így csendesen haladtam felfelé. A kiscsajszi még nem volt a szobában, remek legalább nem kell mégegyszer látnom ma. Felkaptam a lila pulóvert és már tártam is ki a kicsi szoba ajtaját...

Detty

Detty

Tim menni készült, ő is követi Brendon példáját, és lepihen.
- Akkor menj - mondtam neki flegmán, majd elengedtem nyakkendőjét és meglöktem. Sértetten néztem rá, és egyelőre eszem-ágába sem volt megcsókolni.
- NEm érdekel anyám magánélete. Azt csinál amit akar, pont úgy ahogy én is.
- Miért nem mész a bálba? - kérdeztem végül hitetlenkedve, majd egy haj tincsét megigazítottam, mert minduntalan arcába lógott.
- Mit fogsz csinálni a klubhelységben, ha visszamentél? - kérdeztem ravaszul, majd felálltam az ablakból, és megmozgattam elgémberedett tagjaimat.

Sebastian

Tim

Hihetetlen ez a lány. Azt várja ,hogy megcsókoljam? Hát ennek el ment az esze... Most ugyan nem.
- Jó ,hogy mondod a meccset. Én is lepihenek inkább előbb. - Mondtam miközben eltóltam magamtól. - Mi közöd van neked ahhoz ,hogy kivel megyek el a bálba? - Vádoltam halkan. - Mellesleg nem megyek el.. - Mondtam neki az igazat. Az biztos ,hogy nem megyek el. - Nah akkor koccolok. Jah, és az elöbbi beszólásoddal kapcsolatban... Nekem te nem vagy elég jó... Szánalmas vagy... Legszivesebben elmondanám Brednek miket is művelsz, de ezzel lejáratnám magam... Ez az egy szerencséd. - Mondtam neki ,majd ismét közel hajoltam hozzá.
- Mellesleg hallottam tegnap anyád Juliennél volt. Anyja lánya. - Mondtam neki ,arcunk közel volt ,de mégsem csókoltam meg. Had szemvedjen...

Detty

Detty
Pár perc múlva csatlakozott hozzám Tim, de már kezdte is. Először még nem érdekelt, hogy mit akar, de aztán minden félét hozzám vágott.
- Persze, 13 éves vagyok - bólogattam nagy bőszen, de közben gúnyosan néztem rá és sértődötten. - Az pedig, hogy túl korán érek, hogy is mondjam neked... - gondolkodtam el hangosan - neked csak kellemes.
Vágtam vissza neki, majd újra elfordítottam tekintetem, és úgy válaszolgattam neki.
- Brendonnak dolga van, és mivel holnap van a meccse ki akarta pihenni magát, ezért nem vele vagyok - magyaráztam, habár nem érdemelte meg, főleg nem a következő beszólása miatt nem.
- De neked így is jó vagyok pár éjszakára, nem igaz Acerlot? - kérdeztem tőle, némiképp felháborodva, de aztán megragadtam nyakkendőjét és odarántottam magamhoz. NEm csókoltam meg. Azt akartam, ő tegye meg az első lépést, így inkább én is kérdeztem.
- Mi a helyzet Illával, együtt mentek a bálba? - Mikoözben beszéltem, ajkaim Timét érintették, így sikert vártam.

Sebastian

Tim

Hát ezt nem hiszem el... Csinálhatok bármit senki sem figyel rám? Bred és Illa távoztak a szobából. Tény ,hogy Bred rosszul van ,de most nem tudott volna szólni valakinek ,hogy küldjön ellenátkot? Közben Nate jött oda hozzám és helyet foglalt a padon. Elkezdtem neki gügyögni mint egy idióta... Ez az én tréfám... Ne használják rajtam. Reméltem Cole rájön mi is a pröblémám. Közben elvettem kezem az orromtól és az alvadt vért fürkésztem. Most ,hogy Illával járok ,valahogy ,nem tudom, már nem szeretem annyira? Vagy csak egy kis szünet kéne? Nem értettem. Csak néztem a semmibe és azon agyaltam ,hogy vajon mit csináljak vele...

Sebastian

Tim

Minek jöttem én átt ide? Utálom ezt a libát... Bárkit megkaphatnék és pont ehhez jöttem? Szánalmas. Nem törődtem szavaival.. Kicsit fáradt voltam ,de ez most kicsit olyan volt mintha ő küldött volna el.. Ezt nem hagyhattam ,így otthagytam a lányokat és a ribi után indultam.
- Hé... Ribike... Ugye nem hiszed azt ,hogy te vagy a királynő? Mert úgy viselkedsz. De ki kell ,hogy ábrándítsalak, egy pöttöm ,kis idegesítő, cafka vagy... Aki túl korán érik. Hány éves is vagy? 13 max? - Halkan mondtam miközben leültem hozzá és egy lenéző pillantást küldtem felé. - Mért jöttél le? - Kérdeztem felhúzott szemekkel. - Amint láthatod Bred drágád nincs itt, ő nem tudja a módszerem... - Mondtam ,de nem nézett rám. Így magam felé fordítottam fehér arcát. - Hát szépség királynő sem vagy... - Mondtam nevetve...

Detty

Detty

Talán elvetettem a súlykot. Nem hiheti azt, hogy szívességet tesz nekem azzal, hogy eljön ide. Visszacsókoltam volna, mikor ellökött magától. Kicsit metántorodtam, így neki estem a falnak. Őt néztem, ahogy kilép az ajtón. Eddig még soha nem ment el. Mondhattam bármit, csak gúnyosan visszaszólt, de most, túl nagy volt a szám.
Elment. Megigazítottam összegyűrődött hálóingemet, majd befeküdtem az ágyamba. Nem voltam fáradt, ezért hosszú ideig forgolódtam és gondolkodtam. Nem tudtam, miért kell nekem Tim, mikor Brendon bármit megtenne értem. Csak kérnem kellene. Brendon maga az álom pasi. Kedves, jófej... és még több ezer ilyen nyálas szó, ami illene rá. A másik oldalon pedig ott van Tim, aki egy rohadék, gúnyos, bunkó. De valahogy vonzanak az ilyen rohadék, gúnyos, pasik, akik mindig csak beletaposnak a nők szívébe. Na igen, a mi esetünkben, nem kell, hogy egymás szívébe tapossunk, mert nem érzünk semmit egymás iránt. Ez a mi nagy szerencsénk.
Nem tudtam aludni. Úgy döntöttem, lemegyek a klubhelységbe, hátha találok még ott valakit. Mikor magamra vettem köntösömet, és már a lépcsőnél tartottam, lány kuncogást hallottam. Nagyon is tudtam, ki van oda lent. Felpillantottam, majd egyenesen szembe találtam magam Timmel. Mi az istent csinál itt? Húzzon vissza a mardiba. Szavai hasítottak a fagyos csendbe.
- Nehogy azt hidd, téged kereslek - mértem végig kihívóan. - Nem te vagy a világ közepe.
Elhaladtam mellette, de éppen neki mentem egy kicsit. Végül kiültem a folyosóra és betelepedtem az egyik ablakba.

Nate és Detty

Nate:
Az öltözőben elszabadult a pokol. Viv is lelépett, biztos megkeresi Illát. Az még rendben is lett volna, ha tudtam volna, hogy mi is történt itt. Brendon pár szót motyogott, de csak két szót vettem ki akadozó beszédéből. "Tiltott átok" és " Vízet". Második szavát rögtön teljesítettem is. Kezébe nyomtam egy pohár vízet, de aztán húgomhoz fordultam, aki nem értettem mit keres itt.
- Bernadette, neked nem a klubhelységben kellene lenned a többi sörényessel, akik éppen bőgnek, mert lealáztuk őket a meccsen. Különben is. Brendon semmit nem akar tőled semmit. Elmehetsz - néztem rá ridegen, és szavaimból csak úgy csengett a maró gúny.
Ezután a többiekhez fordultam, de még mielőtt szólhattam volna Illa robogott be, aki idegbeteg volt. Na, Viviana megint jártatta az édes kis száját, ahelyett, hogy másra használná, mint pletykázásra.
- Illa, akkor megyek, ha akarok, most épp más dolgom van - meredtem rá gyilkos tekintettel. Nekem, Ő, nem parancsol. - Inkább valaki segítsen Brendonnak eljutni a Gyengélkedőre, ... - szóltam határozottan, végig Dettyt bámulva, mert tudtam, hogy Ő lenne az első jelentkező - aki nem Detty - fűztem még hozzá.
- Detty, maradj itt. Tudni akarom mi történt, és láthatólag te vagy itt az egyetlen nyugodt ember.
Nem volt ő sem nyugodt csak láthatólag. Tökéletes volt az álarca. Hogy én ezt nem örököltem anyámtól. Na mindegy.

Mikor Illa elment Brendonnal, becsuktam utánuk az ajtót, és Timhez sétáltam.
- Ha jót akarsz magadnak, azonnal elmesélsz, mindent - hangsúlyoztam ki minden szót, különös hangsúlyt fektetve az utolsó szóra. - Mindent Tim, hallani akarom, mi vitt rá ilyen dologra? - ültem le mellé, és arc vonásaim is meglágyulni látszottak.
Ekkor azonban rájöttem, hogy egy átok találta el, aminek hatására, nem tud beszélni. Gyorsan feloldottam a bűbájt.
- Látod haver, szétkapkodnak a nők - vigyorogtam rá, hogy oldjam a hangulatot.

Detty
Brendonra tudtam csak figyelni. Egy pohár vízért könyörgött, amit Nate-től meg is kapott. Kivételesen örültem, hogy itt van, még ha már is az apámat kezdte el alakítani. Megkérdezte, ki kíséri el Brendont a gyengélkedőre. Már rá is vágtam, volna, hogy én, ha éppen nem parancsolja meg, hogy maradjak ott.
- Cole, fogd már fel, hogy nem vagy az apám. Azzal megyek oda, azzal és akkor akivel csak akarok. Remélem világosan fogalmaztam - néztem rá vissza most én is ridegen, de az élcelődését meg se hallottam.
Mikor azonban követtem volna Illát és Brendont a gyengélkedőre, Nate bezárta előttem az ajtót, és pálca nélkül nem sokra mentem volna.
Bosszankodva álltam az ajtó előtt, és Timet figyeltem, aki eléggé kómásan ült a sarokban. Szívem szerint odamentem volna hozzá, és agyba főbe püföltem volna. Azonban ennek két apró akadálya volt. Az egyik, hogy itt volt Nate, a másik pedig, hogy pénteken kapnék érte...

Sebastian

Tim

Egy értelmű ,hogy egy kis ribanc volt a csaj. De én nem fogok belemenni a hülye játékába. Hát ,ha nem akkor nem...
- És hol van a te brendonkád? - Kérdeztem és mind a két kezét levettem magamról. - Amúgy most ,hogy mondod... Van más jelentkező is. Szóval kopp... - Mondtam és megpördültem ,majd egy mozdulattal bevágtam az ajtót. Begomboltam ingemet és lefelé tartottam a Grifi klubbhelyiségbe.

Már pár perce hosszas beszélgetésben voltam pár libával ,mikor Detty drága ballagott le a lépcsőn.
- Szánalmas vagy... - Szóltam oda neki...

Sebastian

Tim

Már tudtam ,hogy hülyeséget csináltam. Nagy volt a ramazuri. Bred egy szóval szarul nézett ki. Detty és Viv örjöngtek ,én pedig Brendon miatt beszélni sem tudtam. Remek vol. Nate is beviharzott hála égnek... Már csak Illa hiányzott... De ő sem sokáig. Viv kiment nemsokra rá ő jelent meg. Én meg csak álltam. Ma már eleget kaptam ,de még Illa is tett rá egy lapáttal. És ekkor arra a döntésre jutottam ,hogy kitálalok neki. Megpróbáltam volna én ,de nem tudtam. Ekkor egy gyomrost is kaptam. De remek... Most én vagyok az egyes számú ellenség. De hát, így nem mehetek el. Össze vissza gügyögve. Odaléptem Brendonhoz és el keztem magamra mutodatni. Úgy nézhettem ki mint egy idióta. Éreztem ,hogy orrom vérzik ,így lefogtam kelemmel a másikkal pedig tovább kalimpáltam. Istenemre mondom egyszer megfújtom Brendont...

Brendon és Illa

Illa:

Szemeim ki kerekedtek Vivi mesélése közben. Tim tiltott átkot használt a bátyámon? Ezt még megkeserüli. Dettyről tudtam azzal nem volt gond, megbékéltem vele. Ezzel a helyzettel azt érte el az a szerencsétlen,hogy egy ideig kerülni fogom.
- Mi? Elment az esze? Megölöm nem érdekel ki van ott. Persze,hogy ideges vagyok hisz a bátyámról an szó. - Mondtam idegesen, és húzni akart Vivi a klubhelyiségbe. - Nem megyek fel, oda megyek az öltözőhöz. Kicsinálom Timet. -Kezemet ökölbe szorítotam és mérges tekinettel gyors léptekkel vágtattam, a férfi öltözőbe. Ki nyitottam az ajtót, és azt láttam Detty Breden lóg, aki nincs túl jó állapotban. Cole dühős ilyennek még nem láttam. És Tim..
- Mit képzelsz te szerencsétlen.... tiltott átok használata? Meghibbantál? Akkor is a bátyámról van szó és ezt most kihoztad belőlem. - Fogtam s behúztam egyet az arcába. - Ezt azrt met megérdemelted! - Nem érdekelt kivan ott, de a gyomor szájon is ütöttem. Nem szoktam ilyen lenni ez az első eset. Ha bátyámról van szó akkor különösen robbanok. Főleg Tim csinálta nem akartam elhinni.
-Locomotor mortis! - Mondtam ki a lábbilincselő átkot. Kedvem lett volna meg imperiozni és cruciozni érezze, milyen érzés... Egyszerűen, ideges voltam nem kicsit, nagyon.
- Hemsworth, légyszíves menj Vivihez. - Biccentettem neki, és a barna szemeim megvillantak. Nem rá voltam dühös. Timre. - Meg is hallhatott volna Brendon!! Te szadista. Nem ilyennek ismertelek!!! - Püföltem...

Brendon:

Amikor, Detty hozzám bújt, Nate robbant be az ajtón aki elég ideges volt. Még nem láttam ilyennek. Tesója válaszolni akart volna neki arrébb lökte tőlem, én néztem rá a sápadt arcommal.
- Nate.. tiltott átok Tim...rajtam... - Ennyit bírtam kimondani. Nem tudtam ösztönösen és folyamatosan beszélni csak szavakban. - Vizet.. valaki.. - Szóltam még kettőt ekkor megjelent Húgom elég dühösen. Gondolom Vivi elmondta neki, eléggé ideges volt, mert féltet. Ilyennek még nem láttam sosem, verekedés és Illa? Két külön történet. Én hagytam volna, hogy elintézze, Sebastiant, mert megérdemelte. Nem tudtam felállni pedig leállítottam volna. - Húgi.. ne csináld, elég..- Hangzott el a mondat..

Viviana

Épp azon tűnődtem, hogy hová tűnhetett Amarilla, mikor megláttam az erdőből kilépni.
- A kezem? Hát őőő… jó rendben elmondom, de nem mész oda. – mondtam neki, majd leültem a közeli padra.
- Épp Natet kerestem, hogy közöljem vele, Én megmondtam, mikor az öltözőnél megpillantottam Timet, Dettykét és Brendont. Annyit láttam, hogy Sebastian először lecruciózza, majd egy Imperiot küld Brendonra. Elvettem Tim pálcáját, leordítottam a fejét, ő visszavette a pálcát, én megfenyegettem, majd felpofoztam, aztán megjelent Nate aki kérdezősködni kezdett én meg elég bunkó voltam vele és még a húgát is kiosztottam. – hadartam el mindet egy szuszra, majd újra felálltam és lenyomtam Illát a padra.
- Figyelj, elhiszem, hogy most ideges vagy, de nem mehetsz most oda. Még nagyobb botrány lenne. Majd ők elintézik egyszerűen maguk közt. Én így is elégszer avatkoztam már bele. Sebastian megkapta a magáét, Brendon pedig jól van. – mondtam Amarillának. az utolsó fél mondat igaz, hogy hazugság volt, de neki erről nem kell tudnia. – És most szépen felmegyünk a klubhelységbe és…őőő… mesélek neked.

Illa

Az erdőben sétáltam,és gondolkoztam nem csak Timről, de úgy mindenről.Csók óta teljesen más volt minden. Nate is eszembe jutott, hogy dühös volt rám. Nem tehettem róla szerencsétlen vagyok. Állapítottam meg. Amikor ki értem az erdőből, messziről egy ismerős lányt pillantottam meg. Ez a legjobb barátosném Mrs Hemsworth. Vigyorogtam. - Csak nem engem keresel? Nem tüntem el csak ki szellőztettem a fejem. Miért piros a kezed? - Méregettem Vivit, aki cseppet sem volt jó kedvű. - Mi történt? Timmel történt valami vagy a bátyámmal? - Kérdeztem, mert a szemeiből nem lehetett ki olvasni.

Viviana

- Jajj, az isten szerelmére Nate, ne hisztizz! – csattantam fel, mikor szerelmem ingerülten vágtatott be az ajtón.
- Annyi történt, hogy Tim hülye volt, mint mindig. – foglaltam tőmondatban össze a dolgokat. Most nagyon nem volt kedvem magyarázkodni senkinek.
- Hemsworth… ne húzd még te is az idegeimet, mert nem érdekel, hogy Nate húga vagy nagyon megbánod. – köptem oda a szavakat Dettynek. Rá kellett harapnom a számra, hogy ne mondjak többet, pedig nagyon szívesen megtettem volna. Hülye liba! Ha nem lenne rokonságban azzal a… szóval Collal, akkor már rég darabokban feküdne a Szent Mungóban. Nem tűröm, ha sértegetnek, főleg nem olyanoktól, akik az égvilágon semmit sem tudnak rólam.
- Na, jó túl sokan lettünk. Megyek és megkeresem Amarillát. – mondtam és kisurrantam az ajtón Nate mellett. Hol lehet Illa?

Nate és Detty

Nate
A parkban sétáltam, mikor Vivit láttam a Kviddics pálya felé menni. KEresett valakit. Kíváncsi lettem, így hát követni kezdtem, nem akartam lebukni. Végül bement az öltözőbe. A férfi öltözőbe. Ez már nagyon furcsa volt, ezért aztán gyorsítottam lépteimet, és mikor beléptem az öltözőbe, még a lélegzetem is elállt egy pillanatra.
- Mi folyik itt? - kérdeztem tőlük ingerülten, és szemeim vérben forogtak. Az első ami nem tetszett, hogy Detty túl közel áll Brendonhoz, és mintha haverom azt mondaná neki, hogy édes. Na ezt nem hiszem el... Morgolódtam, majd tovább vizgsgálgattam barátaimat. Viv éppen kiosztotta Timet, na ezt se értem mi szükség volt erre. Mérges voltam. Főleg, hogy még választ se kaptam.
- Valaki azonnal válaszoljon, vagy nem állok jót magamért! - mondtam ridegen, hangom szinte félelmetes volt. Pálcámat előre szegeztem, majd húgomhoz sétáltam, megragadtam karját és egy kicsit arrébb rángattam Brendontól. Sokkal jobban éreztem magam.
- Mi van itt? Gyerünk?

Detty
Már éppen rendbe jöttek a dolgok, mindenki visszakapta a pálcáját, mikor Nate robbant be az ajtón. Reflex szerűen bújtam közelebb Brendonhoz, aki most rosszabul volt. Kellett neki megint hősködni. Nate ingerülten kérdezgette a társaságot, majd mikor válaszolni akartam neki, csak megragadta a karom és arrébb rángatott. Nem értem mire volt ez jó neki, már úgysem tud elválasztani Brendontól. Arról le késett.
- Hagyj békén, Nate. Nem vagyok már két éves, akinek mindig fonod kell a kezét. Menj Vivikédhez, és vigyázz rá. Ki tudja miket művel, mikor nem vagy vele - álltam vissza Brendon mellé, majd át is öleltem.

Brendon

Nem tudtunk kimenni és közben, Tim elővett még egy pálcát... - Az, az én pálcám!!! - Jelentettem, ki és nem érdekelt, hogy össze fogok esni, de nem akartam, hogy Vivinek és főleg Dettynek bármi baja legyen.
- Eressz el édes...- Szóltam neki, és előkaptam Detty pálcáját. - Capitulatus. - Szóltam és a pálcák a kezembe repültek.. - Most van elegem belőled, te marha! Fogtam és a gügyögés átkot szórtam rá. - Na most beszéljünk. Tssék Vivi itt a pálcád... - Adtam oda neki, majd, Dettyhez is oda fordultam:

- Édes, jól vagy? Tessék, tudtam, hogy jól jöhet egyszer a pálcád. Még meccs előtt vetemel. Vagyis Illa, Bocsi. - Mondtam neki, de vissza kellett üljek a padra. Egyáltalán alig éreztem valamit... - Nos, most mit csinálsz Sebi? Nálam a pálcáink... - mondtam neki mert beszélnii nem tudott.

Viviana

Fenyegetően villantak meg kék szemeim Sebastian felé.
- Acerlot… azonnal add vissza a pálcámat! – mondtam vészjósló hangon. Aki ismert, így Tim is most jól tudta, hogy most jön az a rész, hogy robbanok. Elvette a pálcámat… elvette a varázspálcámat… Ő elvette Tőlem! Most már tényleg elegem van Timből. Az utóbbi időben nem önmaga. Mióta elkezdett Illával járni nagyon furcsa. Régebben eszébe sem jutott volna, hogy bárkin is használja a tiltott átkok valamelyikét. Most meg…
- Ide figyelj Sebastian… ha megtudom, hogy hazudtál nekem… vagy, hogy csak próbálkoztál… - mondtam fagyosan, majd a falnak löktem Timet és közel hajoltam hozzá. - … én esküszöm, hogy úgy megkínozlak, hogy többet hozzám se mersz szólni majd. Nem fog érdekelni miért tetted, hogy mi volt rá az indítékod…. és úgyis tudod, hogy megteszem. – sziszegtem az arcába, majd távolabb léptem és elfordultam. Majd hirtelen visszapördültem és lekevertem neki egy hatalmas pofont.
- Ezt megérdemelted. És most már térj észhez…

Detty

Detty

Nyugodtan álltam az ablakban, a csillagokat bámulva, mikor Tim jeges hangja szakított meg gyönyörködésem, aki készült elmenni, de aztán meggondolta magát. Tudtam, hogy nem fog itt hagyni, annál büszkébb. Amíg nem szerzi meg amit akar, soha nem hagy itt. Ezt már a hónapok alatt megtapasztaltam.
Mielőtt bármit mondhattam volna, magához rántott és vadul megcsókolt. Egyátalán nem akartam, hogy gyengéd legyen, különben elmúlt volna a varázsa együttléteinknek. Hogy szavainak nyomatékot adjon, kezével hálóingem alatt kalandozott, s ekkor egy kicsit megremegtem. Nem tehettettem róla. Ha vele voltam egész testem remegett a vágytól, de semmiképpen se a félelemtől. Biztos voltam benne, hogy képes lett volna bántani, ha akar, de nem tette. Az a bizonyos tisztelet meg volt bennünk, ami két szerető között ki kellett, hogy alakuljon.
- Idefigyelj, nem vagy a főnököm. Ha jól tudom, egyelőre én teszek neked szívességet azzal, hogy egyátalán a szobámba beengedlek - leheltem az arcába, majd apró kezeimmel izmos mellkasát kezdtem simogatni.
- Ilyenkor hol vannak a ribancaid? Egyik sem volt kapható a ma estére? - kérdeztem pimaszul, majd beletúrtam selymes hajába.

Detty

Detty:

Szenvedélyesen csókolóztunk Brendonnal, mikor éreztem, hogy valaki egy nagyot taszít rajtam, és az öltöző falának vágódom. Nyikkanni se tudtam, pár percig még levegőt se kaptam, de aztán erőt vettem magamon, hogy felálljak. Nem sikerült, inkább visszaültem és becsuktam a szemeimet, hogy ne szédüljek.
- Seggfej, Acerlot - ziláltam, és közben Brendonra néztem.

Pörögtek az események. Csak arra emlékszem, hogy szemeim bekönnyesedtek, majd megjelent Viv, aki végre csinált valamit. Elküldött engem Brendonnal a gyengélkedőre. Mielőtt még kimentünk volna, odamentem Timhez, és mélyen a szemébe néztem.
- Ezt még megbánod, Acerlot. Nehogy azt hidd, nem lesz ennek következménye - köptem arcába a szavakat, majd egy aprót löktem rajta, és elkísértem Brendont a gyengélkedőre. Vagyis kísértem volna, ha az ajtó kinyílik.
- Valaki nyissa ki! - parancsoltam rájuk, mert pálcám még mindig nem volt.

Tim

Tim

Berni megcsókolt, de a csókban semmi szerelem nem volt, csak ridegség. Már kezdtem megszokni. Soha sem lennék szerelmes egy ilyen kis ribancba, mert ennek az estének semmi köze sem volt a szeretethez ,pont mint a többinek sem. De ekkor váratlan dolog történt. Le akarta mondani.
- Rendben. - Könnyebbültem meg. De ekkor meggondoltam magam, nem vagyok a csicskája. - Kislány állítsd lejjebb magad... Egyenlőre én vagyok a főnök, nem pedig te. Hidd el én is utállak ,de nem hagyom ,hogy itt oszd az észt... - Mondtam csendesen és mellé sétáltam. Durván megcsókoltam és lehúztam felcsúsztattam kezem a pólója alatt...

Tim

Tim

Viv robogott be a kis épületbe és már hívta is a pálcám.
- Nah ,már csak te hiányoztál ,kedves. - Grimaszoltam rá. - Erre ordítani kezdett. Én szúrós szemekkel fürkésztem Bredet. Nem engedhettem ,hogy kimenjen.
- Viv... Nem csalom meg Illát... - köptem a szavakat ,de már húztam is elő Bred pálcáját amit mostanában magamnál tartok. - Invito pálcák! - Csengett a varázslat és már röpültek is a pálcák. Örző létemre szépen el is kaptam őket ,majd az ajtó felé intettem és bezártam. - Bred nem megy sehova. - Mondtam fortyogva. - Viv ... kérlek ...had beszéljünk. Te ezt nem értheted. - Mondtam neki. Kicsit eltávolodott tőlem mostanában ,de reméltem ,hogy még mindig barátként tekintett rám.

Bred

A mondat ami ki jött a számon jól eset, főleg Time nézve, de aztán ami történt...
- Te teljesen meg hibbantál? - Ordítoztam, és csak ficánkoltam. A Fejem fájt, és hány ingerem volt... Lábamat és a kezemet alig éreztem.. Cruico után az impreio került sorra... - Ááááááááááá.... - csak ordította, és Sebastian hangját hallottam. Nem féltem, csak dűhös voltam r. Nagyon. - Engedj el!! Nem lehet engem fenyegetni, nem hatnak meg az átkok sem! - Üvöltöttem le a fejét, de már lassan hangom sem volt. Kiszáradtam. Amikor elengedett, akkor is egy kis imperiot adott... - Nem értettük meg egymást. Meglátlak a közelemben és ki csinállak érted Sebastian? - Kérdeztem tőle és ekkor, Vivi jött be és ordította le Timet, majd nyomott vissza a padra. - Jól vagyok...- mondtam, de hazudtam. Mindenem fájt. Lábamat és a testemet alig éreztem mert fájt. Nm tudtam mi ütött Timbe nem lehet így szeretni valakit.. - Vivi, Detty nem bír el... - Mondtam, és felálltam a két lábamra. A falat fogtam, s próbáltam a bejáratig eljutni. Legszívesebben agyonütném ha tudnám, de most nem az az alkalom. - Detty segítesz? - Még is meg kérdeztem tőle.

Detty

Detty

Mikor jobban végigmértem a kandalló mellett terpeszkedő férfit, elégedett, de mégis gúnyos mosoly suhant át arcomon. Meg sem lepődtem rajta, hogy itt találom. Már hónapok óta játszuk ezt. Gyűlőljük egymást. Itt nem volt helye az érzelmeknek, vagy kedves hízelgő szavaknak. Nem kérdeztük a másikat, hogy fáj-e neki, vagy élvezi. Soha nem néztük, hogy helyesen cselekszünk-e. Puszta gyűlőlet volt köztünk. Nem tudom miért csináltam, de nem is akartam ezt átgondolni. Egyrészt, féltettem Brendont. Ő télleg szeret, nem úgy mint ez a szerencsétlen. Mértem itt ismét végig az előttem álló férfit, aki legalább egy fejjel magasodott fölém. Imádtam incselkedni vele, húzni az agyát. De mi tagadás, ez fordítva is így volt.

Most ott álltam előtte egy szál fekete csipkés hálóingben, és őt méregettem. Hol kihívóan, gúnyosan, hol szenvedélyesen és mámorosan.
- Ha ezt Brendon meg tudná, neked véged van. És igen, nagyon jól látod. És biztos lehetsz benne, hogy ha meg is tudná, én jönnék ki belőle nyertesen - küldtem felé egy csábító mosolyt, majd az ingjébe kapaszkodva magamhoz húztam, és megcsókoltam. Vad voltam, tüzes és szenvedélyes. Ez a csók más volt mint amiket Brendonnal váltottunk. Nem sokára azonban elszakadtam tőle, és az ablakhoz sétáltam.
- Ma nincs kedvem hozzá, menj el - mondtam határozottan, habár tudtam, hogy értelmetlen bármit is mondanom, nem fogja érdekelni. De ez volt az az erőszakosság ami minket összehozott, egy-egy éjszakára.