Carol és Brad

Nem bírtam, ki hogy ne leskelődjek oda mentem Dettyhez és rávigyorogtam. - Nem hagyhattam ki. - Mondtam neki majd, ránéztem és mondta, hogy meg kell keresnünk a tesóimat. Erre nem lesznek felkészülve... még nem...

- Carol.. azt hiszem most, Reednel van. Ma kellett leadnia a 10 oldalas bájitaltan házidogját, megsúgom segítettem neki, pedig nem szabadott volna. Szerintem.. hagyjuk kibontakozni. - Mikor elindultunk, éppen Carolt láttam kifelé futni az udvarra és éppen bőgőtt. Amikor megfordultam, az emlegetett szamár jött és láthatólag Carol után ment...

- Detty, azt hiszem szerintem tudja.. - Mondtam neki és futottam utánuk, de nem tudtam merre mentek be, mert két ösvény volt az erdőnél... elkezdtem befutni az erdőbe, de ekkor csak eggy cipő koppanást hallottam és utána egy férfinek mentem neki.. - Fenébe is, Professzor, hol a Húgom? - Kérdeztem tőle erényes hangon... tiszta ideg voltam amikor nagy sikoltást hallottam a másik ösvényről..

- Carol... - Már futottam is ahogy a lábam bírta, de amikor megálltam, hírtelen megnyikkani se mertem... Pálcámat előrándítottam majd próbáltam egy helyben maradni.

- Örömmel látom, hogy nem vagytok farkasok. Hát igen.. múltkor nem tudtam átváltoztatni Carolt, de most örömmel megteszem, ha nem bánjátok.. Áááá... itt van a kedvenc vámpír asszonyom... Zoé, végig nézed ezt is? - Kérdezte tőle, gúnyosan és büszkén. Mi van? mi az, hogy ezt is...

- Zoé ezt hogy érti? - Kérdeztem, tőle ijedten... és közben figyeltem, hogy a húgomnak ne legyen baja...

Zoe

Zoe

- Lehet, jó ötlet - mosolyogtam derűsen Brendonra, majd adtam neki még egy csókot és hagytam, hogy még egyszer végig simítson a derekamon, de utána már fel is pattantam, és a közeli ruhás szekrényhez léptem, amelyből ruhákat vettem elő, mert a sötét zöld ruhám túlságosan is elszakadt.
- Na, édes, tessék elfordulni, amíg átöltözöm - vigyorogtam gonoszul Brendonra, de már le is dobtam magamról a selyem ruhát. Egy szál melltartóban és tangában álltam a szekrény előtt, ruhát keresve. A történtekre való tekintettel egy fekete, kivágott, rövidujjú selyem inget vettem fel, rövid farmerszokknyával. Mikor megfordultam, Brendon ott állt mögöttem.
- Mondtam, hogy ne leskelődj - néztem rá vigyorogva, majd az ajtó felé indultam, de előtte még bevártam a srácot, az ajtónak dőéve.
- Meg kell keresnünk a húgaidat. Care-t és... ööö... Illát - nyögtem ki, majd nyeltem egyet, és megvártam amíg Brendon is elindul. Egyedül még sem mehettem a húgaihoz.

Sebastian

Tim

Örültem mikor megláttam Illa idétlen nézését, miszerint szokásához híven most sem értett semmit. Hála égnek. Habár ezzel semmi sem oldódott meg mert a szülei meghaltak. Ő nem tudja ,de előbb utóbb meg fogja tudni. De ne most. Erre még nincsen készen.

Szótlanul haladtunk az iskola régi, de egyben gyönyörű falai között. Részben ,mert nem tudtam Illa szemébe nézni. Még mindig nem fogtam fel mi történt. Hisz ez lehetetlen. Meghaltak? Nem halhattak meg.

- Illa beszélnünk kell. - Szóltam neki miután lenyomta volna szobám kilincsét. De már késő volt benyitott. Ajj ajj akkor itt kell csinálnom. - Illa... - Nem tudtam hogy is kezdhetném. - Értem ,hogy Adammel csak barátkozol, de nekem ez így nem megy. Előbb utóbb be fog cserkészni és én ebből nem kérek. Hirtelen döntést hoztam, de szakítani szeretnék. Hogy mért pont most? Erre az a magyarázatom ,hogy most kevésbé fog ez fájni. - Az "ez" szót kihangsúlyoztam, mert télleg kevésbé fog fájni neki, ha nem lesz ideje gondolkodni. Meg kell, hogy értse. - Sajnálom... - suttogtam, majd ki felé indultam.

Brandon

- Pozició csere? Így, nem lesz bajod? Azt a tetoválást le kéne ragasztani... és akkor minden simán menne... - Mondtam Dettynek.

Még magam sem tudom mit akarok, mert érzem és tudom Bernadette miért van itt. Azért mert nem hagy el és szükségem van rá. Nem maga miatt.
Nem lehet beszélni a makacs fejével... én megpróbáltam.
- Amúgy köszönöm, hogy legalább megpróbálod. Figyelj, nem értem hogy lehet az, hogy pont Illával nem vagytok puszi pajtások, Carol a legjobb barátnőd, de ezt nem értem. - Közben csók csatába kezdtünk. - Édesem, rájöttem miért, éget a sebed. Esetleg ha.. - Kiszabadult az egyik kezem és leszedtem azt az ezüstöt.. Én nem értem hozzá, azért mgtartottam alépést...

Sebastian

Tim

- Minek neked szívem a nyaklánc? Olyan mint egy nyakörv. Az előbb pedig kiakadtál amiatt ,hogy sétáltatni akartalak vinni. - Vigyorogtam ,de végül visszaraktam a láncot a nyakába.

- Nem viszlek el sziklát mászni. Az előbb még nem tériszonyos voltál? - Vontam fel a szemöldököm. Sziklát mászni? Rögtön leesene. Pont ő akar ilyet csinálni...

- Mellesleg azt mondtam neked lesz egy kérésed nem muszáj teljesítenem. Neked az enyémet viszont igen. Megvolt a tiéd. Most teljesíted amit én akarok. - Intettem pálcámmal és a négy bilincs egyszerre csattant ki. - Tessék szabad vagy. De tudod mi a feltétel. - Húztam oda magamhoz...

Rachel

- Gonosz vagy.. Kérem szépen a nyakláncom - Szóltam oda Sebnek, és bedurcáztam. - Nem hiszem el, hogy leveted a nyaláncomat... - Mondtam neki, és közben néztem rá.
- Hmm... Mennyire szereted az extrém dolgokat kicsim? Elviszel sziklát mászni, - Csillantak fel a szemeim, ő mondta bármit kérhetek... - Így állni fog azalku. nyújtottam ki a nyelvem felé, és hagytam tegye a dolgát..

- Szivem a bilincs... - Szóltam oda neki, nem volt túl kényelmes a pozició.

Zoe

Zoe

A csók után, Brendon csak ölbekapott és elindultunk befelé. Ahogy hátranéztem, még hallottam ahogy a lányok szíve szilánkokra törnek a földre érkeznek. Végre felfogták, hogy Brendon bizony nem szabad préda. Hát, most már nem csodálkoznék, ha minden sarkon nekem ugranának, és megpróbálnának megölni. Szorosan hozzábújtam Brendonhoz és vártam, hogy felérjünk a szükség szobájába.

Odafent végig fektetett a kanapén, majd fölém hajolt és gyengéden megcsókolt. Milyen régen is voltunk már együtt. Hiányzott, még ha nem is volt Darren. Tudtam, hogy én döntöttem, de még mindig nehéz volt. Brendon már nem életem szerelme volt, csak egy férfi, akit azért alkalom adtán jó volt birtokolni. De semmi több. Odaadóan feküdtem a srác karjaiban, és bújtam hozzá. Talán nem is azért, hogy őt megnyugtassam, pedig tudtam, most neki lett volna rám nagyobb szüksége, de nekem is sokat jelentett a közelsége, az hogy itt van, és van ki megvígasztaljon.
- Figyelj, nem ígérem, hogy behódolok a húgodnak, mert az nem fog menni. Tudod, hogy nem bírom a csajt. De megpróbálok, nem bunkó lenni vele. A te kedvedért - mondtam halkan, majd felé fordultam, és most én csókoltam meg, olyan szenvedéllyel amit már régen éreztem. Beletúrtam hajába, és kezeimmel végig simítottam széles és izmos hátán, majd megkapaszkodtam benne. Mikor azonban ő simított végig kezeivel végig a derekamon, ahol nem volt rajtam ruha, megégetett, és a helye is ott maradt. Egy hosszú, vörös égés nyom látszódott Brendon kezének érintése nyomán.
- Engedj, ne csináld - szóltam neki, mert fájt a tetoválásom. Kezdett megőrjíteni ez az egész. - Sajnálom, de nem érhetsz hozzám - mondtam, majd felülre kerekedtem és lefogtam két karját, majd megint hosszadalmas csókcsatába kezdtem.

Cia

Cia

Mikor Stefani hüppögni kezdett, és már rázta a zokogás, oda telepedtem mellé, és néztem a nőt, ahogy sír. Meghalt. Valaki, nincs többé. Csak nem értem, miért engem keresett fel. Csak néztem Stefanit, és nem tudtam, hogy mit tegyek. Átölelhetném, ha nem lennék ilyen büszke. Megérinthetném, ha nem lennék ennyire makacs. Szólhatnék hozzá pár kedves szót, ha nem lennék ennyire önfejű. De nem tettem. Nem nekem kell megtennem az első lépést felé, hanem neki. Nem fogok a bocsánatáért esedezni. Az nem én lennék. Felpattantam inkább a kanapéról, és az ablakhoz mentem, majd néztem a sötét éjszakába. Egyetlen csillag sem volt az égen, csak a hold vonta misztikus derengésbe, homályos fényével a közeli parkot és a Tiltott Rengeteget.
Épp ellazultam, mikor újra Steff kezdett beszélni. Szemeim a csodálkozástól kikerekedtek és egyszerűen a torkomra fagyott a szó. Tátogtam. Megszólalni nem tudtam, de nem is tudtam volna mit mondani.
- Nem, nem, nem és nem - suttogtam kétségbeesetten magam elé, majd arcomról minden érzelmet eltüntettem. Egyetlen olyan érzés sem maradt arcomon, mely legyengíthetett volna. Izmaim kisimultak, és arcom szobor szerűvé vált. Csak folytak le rajta a könnyek, de közben nem éreztem. Most ha akartam volna se éreztem volna, mi történik körülöttem. Üresséfget éreztem, mely nem akart elmúlni. Mielőtt a fájdalom és a keserűsség befészkelhette volna magát a szívembe, az üresség megelőzte. Amit érezni akartam, nem tudtam. Egyedül a könnyeim jelezték, hogy fáj valami, ott mélyen, legeslegbelül. De nem volt az igazi.
Tekintetemet végig jártattam a szobában, majd nyugodt arccal léptem a könyvespolchoz és kezdtem el könyveket hajigálni, az összeset ledobtam. Volt amelyik el is szakadt. Ezután az íróasztalhoz mentem és amit ott találtam széthajigáltam. Ez idő alatt könnyim megállíthatatlanul patakzottak arcomon, de semmi érzelem. Csak romboltam, miközben arcomat könnyek mosták.
- Hazudsz. Hazudsz - üvöltöttem most már, és kezemmel felrobbantottam az ajtót és a függönyt felégettem. Ebben a pillanatban jött be Reina.
- Tűnj el innen. Azonnal - szűrtem a fogaim között majd közelebb mentem hozzá. - Jöttél veszekedni? Most engem fogsz vádolni? Még jobban megutálsz? Vagy esetleg most megalázol? Vagy egyszerűen megölsz? - üvöltöttem a képébe, de aztán valami megszakadt bennem és kitört belőlem a zokogás, majd Reina előtt térdre rogytam.

Illa és Matt

Brandon:

Én vigyorogtam tovább, Detty felé még a pofont sem éreztem meg, a lányokat viszont azonban annál inkább. Egykét lányka, elkezdett simizni.. Lehet, hogy jól esett de nem akartam ezt most.
- Zoé... jól van... na.. Jól esett.. - Mondtam neki a csók után. - Gyere menjünk be, elég volt mára. - Felkaptam az ölembe és elindultunk befelé a szükség szobája felé, ahol nem volt senki csak magunk lehettünk. Bementünk Zoét leraktam a kanapéra, majd a fejét a lábamra hajtottam és kényelmesen elhelyezkedtünk.
Jó volt, hogy itt volt, de tényleg. - Zoé, tudod milyen vagyok, de amúgysem ölném meg magam... - Mondtam halkan neki majd megcsókoltam gyengéden. - Kérhetek tőled valamit? Tudom, nem vagy jóban a húgommal... itt most tudod kire gondolok. Megpróbálsz jóban lenni vele? Vagy legalább tűzszünetet eltörölni? - Kérdeztem felé nyugodtan.

Legkevésbé is az hiányzott, hogy Illa fogja magát és rávesse magát Zoéra, aki majdnem vámpírrá változtatta. Tudom, hogy haragszik rá és még jobban gyűlőli őt ezért, de akkor sem kellene most össze ugraniuk...


Illa:

Éppen jöttünk vissza felé Timmel amikor eszembe jutott Shanel maradt még egy könyvem meg Adamnal a házidogám... Rengeteget segítettek, hogy ne bukjak meg és ezzel hálával tartoztam.
Tim persze, megint sértődőtt és felkapta a vizét. A féltékeny papagáj..
- Édesem, nem néz rám sehogy, le tudom rázni ha kell nem kell a patária, csak segítenek... És különben is jóban vagyok Adammel te is tudod!!! - Kiabáltam utána és megint előre ment...
- Sebastian máár.... megyek és meglesem Alexandert, hogy fest alsógatyában... azt mondják sexy és modelkedik... - Kiabáltam utána de nem érdekelte. Remek. Mentem Tim után csendben majd ő míg újságot olvasott, találtam a füvőn egy 4 levelű lóherét. Szerencsét hoz el is rakom. Ekkor, rá néztem Timre aki szintén rám tekintett.. - Tim mi a baj? Mi van az újságban mutasd... - Nem engedte hogy elolvassam, inkább vissza adta a kisfiúnak az újságot majd mentünk be a mardekár klubhelyiségbe.. De a susmorgást, elkaptam.. - Szegény Illa.. - Néztem érthetlenül mi a fene történhetett..

A szobába beérve, ott találtam Vivit és Natet... - Upsz.. sajnálom ha megzavartunk titeket.. - Két enyegés közben, majd Vivire ránéztem ő se volt valami hűű, de boldog.. - Miért ilyen lehangolt mindenki? Mi az Isten történt amit én nem tudok?? - Néztem legjobb barátnőmre utána Timre majd végül Colera érthetetlenül.

Reina

- Ühüm. Nem, nem tudom.. Azt hiszem ésszszerűbb lenne azt az interjút holnapra beiktatni. Rendben, köszönöm. Visz hall. – mondtam, majd ledobtam a kanapét és lehuppantam a kanapéra a férjem mellé.
- Néha olyan szívesen kivágnám ezt a mobilt az ablakon. Az embernek nincs egy szabad perce miattam. – morogtam, mikor újra megcsörrent a telefon. – Ugye megmondtam? – mondtam bosszúsan mire csak a gunyoros mosolyt zsebelhettem be Damiantől.
- Igen tessék? Nem dehogy zavar. Öhm, igen tudom, kiről van szó. Persze. Hogy mi?! Most, most ugye csak viccel! Ez… rendben, értem. Köszönöm, hogy informált. – mondtam a végét már elhaló hangon és majdnem elejtettem a telefont. Megkövülten meredtem magam elé.
- Ez nem…ez nem lehet. – suttogtam erőtlenül, majd Damian felé fordultam. – Prue, Prue, Prudence… ő, ő meghalt… - mondtam.

Csak a cipőm sarka kopogott a hideg kövön és verte fel az iskola csöndjét. Felszaladtam a lépcsőn majd ingerülten bekopogtam az egyik ajtón, majd a választ meg sem benyitottam. A szobában nem egy, hanem két személyt találtam. Rezzenéstelen arccal néztem rájuk, majd becsuktam magam után az ajtót.
- Látom, már mindenki tudja. – mondtam teljesen üres hangon. Semmit nem éreztem, talán mert még fel sem fogtam ami történt…

Zoe

Miután rászóltam a vidáman vihorászó lányokra, még nagyobb élvezettel folytatták Brendon elemzését, valamint az én sexuális életem tanulmányozását. Istenem, hogy ezek milyen hülyék. Belül csak röhögtem rajtuk, hogy ennyire nincsenek tisztában semmivel. Kívülről viszont egyáltalán nem mutatattam semmi féle érzelmet. Már azt hallgattam, melyik lány akar Sebastiannal vagy éppen Nathaniellel lefeküdni, mikor Brendont láttam meg egyensúlyozni a seprűjén.
- Hát, ez nem normális - suttogtam magam elé, reménykedve, hogy a libák nem hallják meg, de sajnos mindegyik rám kapta a tekintetét, majd fel az égre, ahol Brendon volt.
- Nincs jobb dolgotok, mint itt kukkolni? - kiáltottam mérgelődve a lányokra, majd már fel is kaptam seprűmet, és kiálltam a lelátó szélére, majd onnan pattantam fel a seprűmre. Szerencsére időben fel tudtam húzni, és pár percen belül, már ott lebegtem Brendon mellett.
- Azonnal leszállsz arról a szarrol - üvöltöttem Brendonnak és éppen azzal küszködtem, hogy én ne zuhannyak le, ebből a körülbelül ezer méteres magasságból. Hogy utálom én ezt. - Merlin szakállára, ne mondjam mégegyszer - fogtam mag Brendon kezét, aki nagyon nagynak hittem magát, de ekkor már zuhanni is kezdett. Szemeim az ijedtségtől kitágultak, és hangosan sikítottam. Pár pillanaton belül, már száguldottam is Brendon felé, egyenesen a föld felé. Már az sem érdekelt, hogy én meg tudjak állni, csak, hogy ő jól legyen és éppségben érkezzen meg a földre.
Brendon szerencsésen érkezett a talajra, nem úgy, mint én. Egy szúrós bokorban kötöttem ki, ahol a seprűm kettétört, ruhám elszakadt, derekamon láthatóvá téve a tetoválást. Na ezt nem kellett volna. Rájöttem, mivel már egy ideje együtt éltem a tetoválással, hogy ha napfény éri, akkor rögtön fájni kezd és védekezik, riasztva ezzel Jason, habár ez nem tudom, hogyan is működik, de mindig megjelenik, ha napfényre kerülök. Most nem kéne, hogy idejöjjön.
Ahogy megigazítottam a ruhát, hogy elmúljon a fájdalom, már szaladtam is Brendonhoz, aki láthatólag jól volt, és a kedve is tökéletes volt. Már messziről láttam, ahogy a lányok ott sorakoznak körülötte, és kérdezgetik tőle, hogy van és nem ütötte meg magát. Csípőre vágott kezekkel álltam meg, pár méterre tőlük, és néztem ahogy a lányok illegetik magukat és simogatják Brendont, majd előlép egy lány, aki azt hiszem mardekáros volt, hetedéves, és Selenának hívták. Selena. Túl sokat legyeskedett Brendon körül. Most éppen hiába mentem volna oda, hogy megverjem a csajt, lett volna egy olyan érzésem, hogy a nálam másfél fejjel magasabb csaj egy ütőssel lever. Így hát, csak duzzogtam magamban egyet, majd dúlva fúlva indultam meg és végül egy hatalmasat kevertem le Brendonnak ott mindenki szeme láttára. Gyilkos szemekkel meredtem rá, majd mikor megfordultam Selenával találtam szembe magam, de csak hátrébb húzódtam Brendonhoz, és farkas szemet néztem a csajjal.
- Húzz el, most - tátogtam a csajnak, majd Bredhez fordultam. - Attól hogy szar a kedved, nem csinálhatod ezt, megértetted? Nem ölöd meg magad - mondtam neki ngerülten, majd talárját megfogtam és lehúztam magamhoz egy csókra. Határozott voltam, most én akartam a főnök lenni.

Sebastian

Tim

- Illa mondtam már. Ha a patkány közelébe mész isten bizony hidegvérű gyilkosságot követek el. Nem látod ,hogy néz rád? Ha a szemével szerelmet tudna vallani már megtette volna. - Hihetetlen ez a lány. Márt kell mindig Shannel és Adammal lennie? Tudom Shane az unokatesója ,de Adam szerelmes Illába. Ezt pedig nem hagyhatom. Mit képzel magáról? Illa természetesen ismét kicsapta a hisztit.
- Nem fogok vitát nyitni, de ha egyszer Adamot fej nélkül látod meg sétálgatni tudd ,hogy én voltam. - Szögeztem le. Ekkor viszont egy kis elsős haladt el mellettünk. Talárja vörösen virított, kezében pedig épp a prófétát olvasta.
- Kölcsönvehetem? - Kaptam ki a kezéből. Majd vissza is adom mi? A fenéket. Úgy se mer szólni érte. Kíváncsi voltam van e már valami hír arról a pszihopata George Nickelshonról aki meglépett a börtönből, de mikor az újság címlapjára pillantottam meghőköltem. Illa szülei vigyorogtak az egyik képen. Alatta pedig egy összetört kocsi. Olvasni kezdtem. De már az első mondatnál ,villámgyorsan Illára pattant tekintetem...

Stefani

Nem érdekeltek Cia kissé bántó szavai. Tudtam ,ha tudná mi történt nem lenne ilyen rideg. De jelenleg nem igazán voltam abban az állapotban ,hogy elmséljem neki mi is történt. Csak bőgtem és bőgtem. Valóságosan hisztérikus rohamot kaptam. Cia behúzott a szobába és a kanapéra ültetett. Megpróbáltam összeszedni magam és dadogni kezdtem.
- Prue és Matt... meghalt... Prue meghalt. - Nem tudtam elhinni ,ez nem lehet igaz. Mért kellet a fejéhez vágnom azt a sok bántó szót? Mért nem tudtam kedves lenni? Mért kellett meghalnia? Nem hiszem el... Ez csak egy rossz álom.
- Cia... Meghalt... - Nem néztem fel rá. Csak néztem lila magassarkúmat ás szememből csak úgy záporoztak a könnyek...

Anastacia

Cia

Már éppen az utolsó dolgozatot olvastam végig, amire egy hanyag mozdulattal ráfirkáltam a troll osztályzatot - mondanom sem kell, hogy Sebastianhoz tartozott a remek írásmű -, mikor hangos, szinte már fül siketítő kopogtatás hallattszott a nehéz, fekete ébenfa ajtó felől.
Először csak fejemet emeltem fel a hangra, majd vékony ujjaimmal beletúrtam aranyszőke, selymes tincseimbe, és hagytam, hogy arcomba hulljon néhány kósza tincs. Gyűlöltem, ha a késői órákban zavartak, főleg, miközben kedvenc diákom munkáját javítottam. Élvezet lesz holnap látnom Sebastian arcát, mikor a kezébe nyomom a dolgozatát, amin ott fog virítani a nagyszerű jegy, mely még egy lépéssel közelebb segítette a srácot az év ismétléshez. Ahogy újabb dörömbölös hasított bele gondolataimba, lecsaptam a sárga, szakadt pergament az asztalra, és az ajtóhoz sétáltam, amit egy egyszerű mozdulattal tártam ki. Hanyag eleganciával, csípőmmel neki támaszkodtam a széles ajtó keretnek, majd összefontam magam előtt karjaimat, úgy nézve fel az előttem álló alakra.

Az erős gyertyák homályos fényében, egy velem egyidős, barna szemű nőre lettem figyelmes. Egyébként makulátlan tiszta arcán, most végig folyt fekete szemceruzája, hosszú patakokban. Először nem ismertem fel a zaklatott állapotban lévő nőt, de ahogy egy kicsit előrébb léptem, már láttam, hogy egyetlen, drága exbarátnőm és pillanatnyi kollegám állt előttem.
- Mi szél hozott ide, Acerlot? - vontam fel gúnyosan a szemöldököm, de mikor a nyakamba ugrott, majdnem hátra döntve, már tudtam, hogy ennek a fele se tréfa. Stefani is nagyon jól tudja, hogy nem vagyunk éppen beszélő-viszonyban, most mégis itt van, és itt sírja el legnagyobb bánatát, a hófehér ingemen.
- Acerlot, én nem akarok beleszólni, de nem tévesztettél te teljesen véletlenül irodát? De legalábbis ajtót? - toltam el magamtól Steffet, majd mélyen a szemébe néztem, amikor pedig azt mondta, hogy meghalt valaki, egy dobbanásnyit kihagyott a szívem, utána viszont sokkal szaporábban folytatta szorgalmas munkáját.
- Steff, mi történt? - szegeztem neki ridegen a kérdést, és a gúnyos vigyor fokozatosan le is fagyott az arcomról, ahogy beljebb invitáltam a nőt. - Ki halt meg? Beszélj már - rángattam meg egy kicsit a vállát, majd elkísértem a kanapéig.

Stefani

Hétfőn kora hajnalban érkeztem vissza az iskolába. Nagyon jól éreztük magunkat a bálon. Habár az bántott, hogy Prueval kicsit összekaptunk. Pedig most már kezdtem abba bízni ,hogy talán kibékülhetünk. Ennek esélyét Ciánál már régóta kizártam. Amint beértem a szobámba már vettem is az irányt a fürdőszoba felé. Már éppen vetkőzni készültem mikor megcsörrent a mobilom. Igen, mobilom ,hát mondhatni sárvérű vagyok, szóval van egy pár mugli cuccom.

- Jake. Mi történt? - Szóltam bele a telefonba üde ,de kissé fáradt hangon. Mi lehet már? Hiszen perce se váltunk el. De ekkor beszélni kezdett. Villámgyorsan tűnt el arcomról a vigyor. - Az nem lehet... - Csak ennyit tudtam kinyögni. Az lehetetlen. - De hát... Nem kell idejönnöd. - Szememből könnyek záporoztak miközben egy "Jó éjt"-et makogtam a telefonba és egy erőtlen mozdulattal az ágyra vágtam a kis szürke mobilt.
- Az nem lehet... - Rogytak össze lábaim alattam. - Lehetetlen... - Biztos csak egy szörnyű álom.... - Biztattam magam, de nem hittem el. Megtörtént. Most pedig egy világ tört össze bennem. Hiszen szerettem....

Már egy jó ideje csak zokogtam a földre roskadva. Nem tudtam mit tehetnék. Utolsó pár percben amit Prueval töltöttem abban csak veszekedtünk. Azt hittem lesz még esély arra ,hogy bocsánatot kérjek. De már nincs.....

Erőtlenül dübörögtem az ajtón. Szemeim vérágakra sírva, szemfestékem elkenyődve, de ez jelen pillanatban nem érdekelt. Kinyílt az ajtó és egy karikás szemű szőke nő jelent meg mögötte.
- Patricia... - Ugrottam nyakába. Tudtam nem vagyunk legjobb barátnők, de reméltem tűzszünetet nyilvánítunk a történtek miatt.
- Meghalt... - Szűrtem könnyeim között....

Carol

Ahogy figyeltem Denkey-t, hogy javítja a dolgozatot rögtön láttam, hogy kitünőt írt rá. Én mosolyogtam derűsen, de ekkor kérdezte sietek e valahova és beszélgethetnénk.
Kicsit furcsáltam mindezt, de a hangjából éreztem nincs valami rendben és ezért bólintottam majd leültem a kanapéra. Jobban mondva benvitált. Leült szembe velem, és a szüleimről akart beszélni.
- Igen, történt valami jó velük? - Kérdeztem Reedet, de amikor elkezdte mondani a Mágikus Nyomozás Bálját.... és utána amit halkan mondott. Egyszerűen nem akartam elhinni.
Balesetben, mi? Ez csak egy vicc lehet... Magához ölelt, de nem tudtam mit gondoljak jelenleg....

- Anya és Apa... meghaltak? Neeeee... az nem lehet... Reed mondd, hogy nemigaz... - Kérdeztem kétségbeesve közben véletlen letegeztem.. - Upsz.. Professzor úr... elnézést.. Kérem mondja, hogy nem igaz.. - Közben viszonoztam az ölelését, és pityeregni kezdtem és falfehér lett az arcom a hírtől. Se anyám, se apám.. Brad, Illa meg én... Merlinem... - Bíztos baleset volt? Merlinre, mi lesz így most? - Tettem fel a kérdést majd ekkor éreztem, hogy kivájtak egy nagy darabot a szívemből és kezdek belülről összeomlni. Anyuékat imádtam, de nem akarom elhinni ami történt... - Anastacia Profeszor meg a többiek tudják.. Tényleg nem akarom elhinni....az nem lehet... - Szépen lassan, fogtam fel nincsenek többé és magunkra vagyunk utalva...

Brandon

- Megyek már drága... - Szóltam neki,majd már le is ment és a cicamicák körül is vették Dettyt. Ebből baj lesz... Indultam is lefelé de elfelejtettem, hogy kiakartam mindig is próbálni. Seprűn egyensúlyozás a levegőben. Tiszta cirkusz... - Hééé Detty ezt nézd mit tud Matthias bácsi. - Fogtam közel voltam a födhőz úgy 670 méterre, felálltam és egyensúlyozni kezdtem úgyhogy le ne pottyanjak.

- Hűű de király, legközelebb alkalmazni fogom a meccsen. Mit szólsz édesem? - Kiabáltam miközben jött Nate kifelé az öltözőből. Integetni akartam neki amikor meginogtam és elkezdtem lezuhanni. szerencsére talpon érkeztem a földre. Frászt hoztam mindenkire de király volt. - Nyugalom, jól vagyok. Meccsen ezt alkalmazni fogom. Nyugi nem a kinyírást. - Vigyorogtam majd Detty odajött hozzám és felpofozott.

Zoe

Zoe

Pár repülés után, már meguntam. Soha nem szerettem igazán a kviddicset. Mindig tériszonyom volt, talán ezért is taszított ez a sport, mely nagyon is elterjedt a mágusok körében.
Inkább leszáltam a seprűről, mely a legújabb modell volt, mégis a legkényelmetlenebb. Nem is értem, hogy lehet ezen órákon keresztül elücsörögni. Hát én nem bírnám.
Mikor Brendon abbahagyta a repkedést, odajött hozzám.
- Ne haragudj, de nem szeretek repülni, nem kényelmesek ezek a nyomorult seprűk - néztem rá, és egy félmosoly terült el fehér arcomon.
- Ha még felmész, megvárlak, de ha gondolod, csinálhatunk valami mást is. Ma éppen ingyen adják ki az alkoholt a Vadkanban - néztem rá vigyorogva, nem akartam őt szomorúnak látni, főleg nem az én hülyeségem miatt, amelyet rendbe hozhattam volna, de én csak álltam és végig néztem. Na, jó, elég. Nem fogom ezen jártatni egyfolytába az agyam. Vége. Már ugysem tehetek semmit. Mellette kell lennem és kész.
- Brendon, ha meguntad a repkedést, itt lent várlak - kacsintottam rá, majd felsétáltam a mardekáros lelátóra, és onnan néztem ahogy a srác repkedni kezd.
Egyre többen gyűltek a lányok, és én meg csak dúlva fúlva figyeltem, ahogy egyre többen érkeztek, hogy a mardekáros hajtót figyeljék. Ahogy keresztbe fontam lábaimat és levettem a bolerómat, a lányok beszélgetését figyeltem fél füllel, habár így is tökéletesen hallottam mindent. Talán túl jól is. A legfőbb téma természetesen Brendon volt, a nemi élete a lányokhoz való kapcsolata és .... és én? Mit kell rólam beszélniük? Persze, még szűz vagyok. Na, ezek se normálisak. És, hogy meghíztam, az utóbbi időben? Normálisak ezek? És, hogy Brendon ezért nem kíván?
- Mi lenne, ha mindenki a saját életével foglalkozna, tündérkéim? - néztem rájuk angyalin mosolyogva, de szemeimmel ölni lehetett volna.

Reed

Épp a könyvtárból jöttem vissza, mikor kopogtattak az ajtón, majd az ismeretlen ismerős egy határozott mozdulattal ki is tárta maga előtt az ajtót, majd belépett. Caroline volt az. Teljesen ki is ment a fejemből, hogy már a kellett hoznia a dolgozatát. Jajj, nekem meg beszélnem kéne vele. De mennyire, nincs kedvem hozzá, hogy én közöljöm a rossz hírt. Mondjuk kinek lenne? Habár, Anastacia kikötötte, hogy nekem kell átadnom a híreket. Szegény Carol.
- Szép estét neked is, Care - köszöntöttem a lányt, majd elvettem a kezéből a dolgozatát. - Nincs kedved esetleg bejönni? Sietsz valahova? Beszélgethetnénk egy kicsit - mosolyogtam derűsen a lányra, habár belül egyáltalán nem voltam jó kedvemben, már előre sajnáltam a lányt.
- Gyere be - invitáltam a szobába a lányt, majd a kanapé felé biccentettem, hogy üljön le. Amíg ő helyet fogalalt, magamhoz vettem a munkáját és a körülbelül tíz oldalas dolgozatból, minden oldalon kiválasztottam a leghosszabb szót, majd azokat elolvastam és ráírtam egy kitűnőt. Egy hanyag mozdulattal visszadobtam az asztalra, majd gondterhelt arccal leültem én is a kanapéra, és szembe fordultam Care-el.
- A szüleidről kell beszélnünk - kezdtem bele egész halkan. - Vasárnap este megrendezésre került a Mágikus Nyomozás bálja, ahova a szüleid is hivatalosak voltak. Mint minden partyn, itt sem maradhatott el az alkohol. A szüleid egy kicsit több italt fogyasztottak a kelleténél, pedig nagyon is tisztában voltak vele, hogy autóval érkeztek a helyszínre. Mikor már haza felé tartottak, egy eltérített járattal utaztal egy sávban, melynek frontális ütközés lett a következménye. Mielőtt még kikerülhették volna, vagy hopponálni tudtak volna, neki csapódtak a repülőgépnek és lezuhantak - egy kicsit, csendben maradtam, majd lehalkítottam a hangomat és úgy folytattam a monológot, melyet már két napja halogatok, pedig Anastacia nyomatékosan megkért, hogy már hétfőn közöljem a gyerekekkel. - Matt és Prudence életüket vesztették a balesetben, a helyszínre érkezők sem tudtak már segíteni rajtuk, sajnálom. Részvétem, Care - öleltem magamhoz a lányt, majd csendben maradtam, hogy felfogja egyáltalán a történteket.

Brandon

Nem is tudtam jó ötlet e most repdesni, a fejemet kiszellőztetem az is bíztos. Lehet jobb lenne, ha lerészegednék a három seprűben de nem javít semmit és változtat semmit azon, hogy nincsenek nem léteznek többé.
Zoé velem jött, igazság szerint örültem is neki mert nem vagyok egyedül. A barátaimra számíthatok de ezt most nekem meg a húgaimnak kell végig csinálnom. Kemény harc lesz az élettel.

Fogtam magam és fel szálltam a seprűre és röpködtem párat. A felhők fölé is mentem el a világtól és a földtől távol. Egy ideig nem törődtem a gondolatokkal csak száguldottam mert jól esett. A sötét égen fent lenni most csodás érzés volt.
Majd miután meguntam lejjebb mentem és Zoéhoz mentem mellé majd a csillagokat kezdtem fürkészni.
- Matt, sokszor mondta a halott lelkek mind-mind egy egy csillag, akik lesnek a világra. Megszámlálhatatlan milliónyi van a földön és a világmennyiségben.
Most azt mondom amit Matt.. Ők néznek le mint híres okos emberek, és lesik minden lépésünket... Jók e avagy Rosszak e... - Jegyeztem meg Dettynek majd felé fordultam.
- Repülünk még párat? Vagy játszunk egyet?

Carol

Három Négy hónap telt el az átalakulás és a roham óta. Azóta teljesen jól vagyok lennék ha nem kellene ennyit güriznem évvégére.
Éppen bájital óra volt, ami baromira unalmasnak tűnik nekem. Gyűlöltem azt csinálni és megjegyezni sok féle növényt meg egyebet... Ilyenre nekem nincs időm.
Hála, annak, hogy megint évvégén bukásra állok egy 3 oldalas pergamentet kell leadnom Bájitaltanból ahol segítséget nem kérhetek a könyvtáron kívül. Remek. Denkey egyszer halott lesz ha felrobbantok valamit az óráján.

Éppen indulok vissza a Griffendél Klubhelyiségbe, hogy letegyem a cuccom és végre pihenhetnék, erre nem.Mindig van valami.
- Adam takarodjál már a fenébe is..nem akarok tőled semmit. Sőőt... Húzzáál a fenébe vagy kivégezlek. - Üvöltöttem le a csapatkapitányt aki nagy menőnek képzelte magát. - Ha hozzám érsz a szuszt is kiverem belőled. - Kiabáltam és csaptam be az ajtómat, majd leakartam ülni, de eszembe jutott, hogy még be kell mennem a tanárúrhoz. Határidő. Én morogtam emiatt de ekkor fogtam elkezdtem keresni a dogámat.

Persze sehol nem találtam meg. Mindig jókor, tűnik el minden. Kellett egy kis idő mire megtalálom.

- Áh... remek... pont a takarom alatt volt... - Hangosan gondolkodtam majd indultam is Denkeyhez. Nem kellett sokat menni viszonylag a szomszédban volt az irodája.
Bekopogtam és nem vártam meg a válaszát határozott mozdulattal lenyomtam az ajtót.
- Jó estét, professzor úr... a Házi dolgozatomat hoztam. - Mondtam majd megálltam az ajtóban, büszkén.

Zoe

Zoe

- Mi az, hogy te így nem szeretnéd, hogy veled maradjak? Én nem ezért vagyok itt Brendon. Teljes szívemből tudom, érzem, hogy itt akarok maradni veled. Semmi köze ehhez az egészhez. Véletlen egybeesés, hogy ez most történt meg. Ma ki akartam veled békülni, nem akartam, hogy ez a kettő egyszerre történjen - magyaráztam egy kicsit indulatosabban. - Brendon, én még mindig - ki akartam mondani, hogy szeretem, de most nem ment, ugyanis semmit nem éreztem Brendon iránt, de persze ezt Ő nem tudhatja meg. Hangom is magabiztos volt, és egészen hangosan kiáltottam utána a szavakat. - Brendon, szeretlek. Szeretlek.

Nem hagytam, hogy egyedül maradjon. Szétnéztem a szobában, majd már meg is pillantottam fekete, seprűmet. Gyorsan kezembe vettem és futottam a férfi után. Darren nem is mondott hülyeséget. Még jó, hogy lapos talpú volt rajtam, amiben könnyedén tudtam futni, így hamar beérve Brendont.
- Várj meg - leheltem neki, majd apró kezemet az övébe csúsztattam. - Veled megyek - mondtam majd, mikor a kupák mellet haladtunk el arcán végig csúszott egy könnycsepp. Csak megszorítottam kezét, hogy sírjon nyugodtan. Átöleltem derekát, amíg nem értünk le a pályára, ahol már megint lányok ezrei löveltek felém gyilkos pillantásokat. Csak viszonoztam tekintetüket, majd még közelebb bújtam Brendonhoz. A pályán elhúzódtam tőle egy csók után, majd már fel is szálltam, meg sem várva őt. Hát, nem voltam a legjobb kviddicses, főleg nem szoknyában, de egyszer ehhez is hozzá kell szoknom.
- Gyerünk, Brendon. Fent találkozunk - kacsintottam rá, majd feljebb repültem, és onnan néztem a bús férfit.

Brandon

Hiányzott, Zoé de nem így szerettem volna vissza kapni... nem vagyok megalázodó típus akinek hip hop beleröül az amit akartam...
- Zoé.. nem szeretnélek megbántani,de nem szeretném ha azért maradnál velem, mer most ez történt.... ugye érted mit mondok? Szeretlek, nem akarlak elveszíteni, de az életedről te döntesz.... - Mondtam komolyan ridegen Zoénak tele igazsággal, mert most mondjátok nincs igazam?

Mindig ezt tanultam, hogy ne alázkodjak meg. Aki igazán aranyvérű az nem teszi meg.
Fogtam Zoeyt leültettem a kanapéra én meg fogtam a seprűmet megfordultam Zoéhoz majd így szóltam. - Figyelj, ki kell szellősztessem a fejemet.. Ha szeretnél jönni velem gyere. Kimegyek a kviddics pályára egy kicsit repkedni. Ez vészesen sok volt. - Fordultam meg és vonultam kifelé. A pálya felé menet megnéztem a kupákat. Prudence Worren Sárkányszemek fogója... Sóhajtottam egyet, majd indultam tovább és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

Bia és Jason

- Miről beszélsz kislány? Az a hely a vámpíroknak van kitalálva akik kiválasztottak. A halandó embertől vagy lénytől megszületik egy gyermek és azt feláldozzák. Ilyen volt például Jesse is.. De mivel teljes vámpír így őt nem bántjuk.
Olyan gyermeket kell nemzetnie akinek meg van a vérében a jog, hogy uralkodni tudjon. Ő áldozzuk fel. - Mondtam neki ijesztő hangon. - Engem megölni nem tudsz mint mondtam. Nagyon sok minden kell ami elppusztít egyszerre. - Küldtem felé egy csábos mosolyt.. - Zoé itt kell maradnod!! Érted? Légyszíves... - Mondtam Halkan Zoenak, maajd közelebb sétáltam.

- Ha tudni szeretnéd mind ezt, most döntsél édes.. Maradsz itt vagy vissza mész a lyukba?

- Mi a franc folyik itt megint. Visza megyek Brandon elment te sehol hát gondoltam itt talállak. Még is mi a fene ütött beléd, hogy vissza gyere ide? - Bia éppen ordította le Zoé fejét majd felém fordult. - Nee csábísd el Zoét mert komolyan kinyiffantalak és még a hülye jeled se fog érdekelni. - Fenyegetett meg és egyetlen egy hajszál választott el, hogy eltekerje a nyakamat majd közelebb jött hozzám és az ezüstöt úgyhelyezte rám tudja rakni.- Gyenge pont mit? Egyet mondok, meglátod hamar átpártolide bernadette figyeld meg...

Zoe

Zoe

Mikor Brendon megcsókolt, remegés futott végig rajtam. Régen nem csókolt így már senki. Hiányzott az érintése, az, hogy mellettem legyen. Egy volt a baj, hogy ő ezt nem értékeli. Biztosan csak elragadtatta magát, sok volt ez így neki egyszerre. Sajnálom őt, de ezt nem mondhatom el neki, hogy hát én láttam ahogy megölik a szüleit. Pedig azt a két keserves sikítást, melyet hallattak és azok a kétségbeesett pillantások, melyeket felém küldtek, életem végéig kísérteni fognak. Prudence utolsó mondata pedig, minden pillanatban kísérteni fog: " Ha egyszer nem leszünk, nem szabad megőrizned se bútort, se semmit. Oszd szét, ajándékozd el a tárgyakat. Mindent... Nem akarom, hogy hátranézz. Nézz előre! Azt akarom, hogy nevess. Hogy szabad légy tőlünk, hogy ne fájjon." Ezt üzente a gyerekeinek, de túl gyáva vagyok, hogy ezt megosszam Brendonnal. Nem tudhatja meg, én mindig melette fogok maradni, mert tartozom neki. Örök életemben tartozni fogok neki ennyivel. És ezennel már az életemet is eldöntöttem. Nem maradhatok Darrennel. Hiányozni fog, szeretem, és nehéz lesz nélküle, de rám itt van szükség, Brendont egyedül soha nem hagyhatom.
- Kérlek, Brendon. Nem megyek vissza hozzá - leheltem csendesen, és szemeim megkeményedtek, minden érzelmet kitartóztattam belőlük. - Veled maradok, nem hagylak magadra. Ketten végig csináljuk. Nem küldhetsz el - mondataim közben belül zokogtam, és remegtem. Tudtam, hogy szükségem lesz Darrenre és nagyon hiányozni fog, talán belehalok a fájdalomba. De Brendont kell szeretnem, megígértem Pruenak.
Odaléptem a férfihez és most én csókoltam meg. Gyengéd voltam, és keserű. Ez olyan belenyugvás volt, hogy ez a sorsom és el kell fogadnom. A csókot megszakítottam, és Brendont a kanapéhoz kísértem, majd lenyomtam rá, én pedig az ölébe ültem, és szorosan bújtam hozzá.
- Brendon, nem tudsz elküldeni. Itt maradok veled - mondtam fájdalmas hangon, majd kezeimmel hajába túrtam, és megcsókoltam.

Zoe

Zoe

- Beszélnünk kell Jason, nekem ez az egész nem tetszik már. Egy percig azt hittem, oké, majd szépen fél nap alatt megtanulom ezt az egészet, és aztán minden oké lesz, egyszer majd jön valaki gonosz, aki át akarja venni a hatalmat a világ felett, én meg majd kimondom rá az Avada Kedavrát, és újra minden rózsaszín lesz és békés - járkáltam zavarodottan fel-alá a szobában, miközben hajamba túrtam. - De ez nem így lesz, igaz? - kérdeztem egész csendesen a férfit, majd közelebb mentem hozzá és felültem az asztal szélére.
- Jason, megtaláltam azt a helyet az erdő közepén. Nem tudom mi az, de a tetoválásom megegyezik a mintával ami a hatalmas kőasztalon volt. És mikor közelebb mentem, a tetoválásom az asztalhoz ért, és a minta bizseregni kezdett ami pedig az asztalon volt, kiélesedett - magyaráztam hisztérikusan. - Ja, és az asztal véres volt, ha nem említettem volna, és a körülötte lévő tőrökön és késeken is meglátszott a vér.
- Tudni akarom mi az a hely - követelőztem és szembe fordultam a férfivel, és az asztalra csaptam, majd mélyen a szemeibe néztem. - Beszéljen, hacsak nem akarja, hogy két percen belül megöljem magát - fenyegettem meg idegesen a férfit, és pálcámat a szívéhez tarottam.

Brandon

Egy ideig csendben bámultam kifelé és merengtem a csillagokon. Nem mutathattam ki, de zokogtam belülről... Eléggé elfojtottam az érzéseimet túl sok pofont kaptam. És nem csak én.
- Anya nem vezetne úgy, hogy alkoholt iszik... ezt tudom róla.. - Jelentettem ki. Merlinem.... ez aztán szép menet lesz...

Miután betörtem az ablakot, Zoe oda jött és hátulról megölelt. Hagytam, hogy öleljen, aztán megfodultam és viszonoztam. Az igazság, az sokszor eltöprengtem mit kezdenék ha nem lennének anyáék, de most tényleg a sarkunkra kell álljunk.
Carolnak, annyiban jó neki legalább élnek az igazi szülei, de Shanek elől muszáj volt elvenni mert tudták más gondolkodású is lesz és bejött. Illát féltettem a legjobban... Ő sokkal tragikusabb ha valami hírt kap..

- Zoe, és szerinted mit kezdjek most? Csendesen megjegyzem apám születésnapja pont holnap lenne.. én 2 hét múlva töltöm a 18-at, de csak nem engedhetem hogy államigondozásba menjen Carol... ő még olyan törékeny.. - Mondtam ki halkan, megcsókoltam Bernadettet majd így szóltam. - Mi lesz akkor ha mindenki eltávolodik tőlem.. te meg ott vagy Darennel és 1300 éves vámpír ellen én egy kis mihaszna pöcs vagyok kinek a vérében ott van az aranyvér... - Mondtam hangosan és elkezdtem gondolkodni Zoé honnan tudhatja miközben megvilágosodtam.

- Rájöttem... Onnan tudtad, hogy te ölted meg... vagy az egyik vámpír mi? Válaszolj már az istenit... - Kezdtem felemelni a hangom... de aztán meg is bántam...
- Ne haragudj... kicsit sok ez.. túlságosan is.. szeretnék egyedül maradni, azt hiszem...

Sebastian

Tim

Az tény ,hogy nem voltam kifejezetten félős típus, de most rettegtem. Nem elég ,hogy farkas a srác ,de még bolond is. Vagyis igazából nem farkas volt, hanem valami más. 2000év múlva még élni fog? Most 600 éves? A farkasok nem élnek örökké... Vámpír.
- Rohadék... - Csak ennyit mondtam ,de ezt is olyan halkan, hogy nem voltam abba sem biztos ,hogy meghallotta. Lassan hátrálni kezdtem. Abból nem eszik ,hogy én beajánlom Zoénak. De akkor megöli Illát. Minek kellett ide jönnöm?

- Egy ujjal se nyúljon Illához... - Hangom kissé rekedt volt, de most már erőteljes. Habár tudtam semmit se érek vele. Ha nálam lenne a pálcám. Istenem mért nem figyeltem mikor utolsó órán a pálcahívást vettük?

Határozott mozdulattal rántottam le a kilincset. Tudtam ,hogy mennem kell. Erről beszélnem kell valakinek. De ekkor egy szőke lányt pillantottam meg.
- Zoe... - Hasított fejembe a felismerés. - Jesse jól van ameddig egy vérszopó, vagy egy büdös kutya sincs a közelében. - Megpróbáltam hangomat moderálni. Hiszen most semmit se tud tenni. Habár Detty rám ugorhat a kijelentés miatt.
- Éppen beszélgettünk. Megtárgyaltuk ,hogy is fogja megölni Illát. Jah, meg ,hogy fog megetetni engem a korcsaival. Végül is ennyi lenne az egész. Ja, és ide nem fogsz járni tanulni. Teszek róla. - Küldtem egy szúró pillantást Jason felé.
- Most pedig távozok. Illához pedig egy ujjal se merjen hozzáérni. - Csaptam ,be egy határozott mozdulattal az ajtót. Majd mikor már senki sem látott lábam összerogyott. Egyezlen szellő söpört végig a festményekkel díszített folyosón. Még is úgy éreztem ,mint ha valaki egy baseball ütővel csapott volna fejbe...

Zoe

Brendon arca falfehér lett, szinte már ijesztő. Legszívesebben odamentem volna hozzá és megöleltem volna.
- Kérlek, higyj nekem, és ne kérdezgess. Nem mondhatok semmit - leheltem, majd szememből kigördült egy könnycsepp, és a fiú után sétáltam, aki az ablakig ment. Túl nyugodt volt, és ez megrettentett. - Brendon, csak annyit mondhatok, hogy éppen egy bálban voltak, ahol kicsit túl sok alkoholt fogyasztottak, és hazafelé tartottak, mikor egy repülőgép jött szembe velük, és már nem volt idejük sem hopponálni, sem kikerülni - magyaráztam neki csendesen.
Egy ideig csendben álltunk, ő is és én is. Csak néztem Brendont, aki egyáltalán nem érdemelte ezt meg. Most biztosan teljesen összetört és ez is az én hibám. Hiába mondja Darren, hogy nem tehettem semmit, nem kellett volna hagynom. Naox messze a leghatalmasabb vámpír, akit valaha ismertem, így hát mikor lefogott, már nyikkanni se mertem. Hát neki soha nem beszélnék vissza, az is biztos. Mondjuk meg őszintén, félek tőle.
Gondolataimat Brendon hangja szakította félbe, aki betörte az ablaküveget. Csak hagytam, hogy betörje az ablakot és kitombolja magát, de aztán miután lehiggadt és már csak az én cipőm sarkának az ütemes kopogása hallattszott a hideg kőpadlón, odasétáltam hozzá, és hátulról átöleltem. Remélem neki is jelentett valamit ez az ölelés, nem csak nekem, mert számomra ez most nagyon nyugtató volt és biztonságot nyújtott.
- Brendon, részvétem. Ne kérdezd, kérlek. Ne kérdezd - suttogtam halkan, majd elváltam tőle és fel-alá kezdtem járkálni.

Brandon

Éppen előbb jöttem el vacsoráznii úgy gondoltam utána elmegyek, egyet kviddicsezni, úgyis kell mert elfelejtem mindig és így ez volt a legjobb. Többiek nélkül indultam a nagyterembe.
Elmélkedtem az elmúlt idők napjairól, az évvége is lassan itt van. Már a második tányér rizsnél és húsinál tartok, amikor Bernadette jön oda hozzám. Nem mukkantam meg, de figyeltem kikerekedett szemmel, ahogy mondja beszélnünk kell.
- Rendben.. - Biccentettem, és távozott is. Én hamar befejeztem a vacsorát mentem vissza először a klubhelyiségben, és összeszedtem a cuccaimat gyorsan el ne felejtsem. A szobába érve, Natet pillantottam meg Vivivel akik érdekesen néztek rám. - Gyerekek mi ez a titkolózás? - Megrántottam a vállam, majd fogtam a seprűmet, és elindultam a szükség szobájába. Halandóként egész nyugodt voltam.Megváltoztam teljesen mint amilyen agresszív voltam.
Sohasem fogom elfelejteni, azt a farkasos dolgot is. Szerencsére anya megigérte amint vége lesz az iskolának a szünetben megtanítja Illának amit kell. Testvéri ágban ő maradt egyedül farkas, de legalább jól tűri azt hiszem. Határozott mozdulattal nyitottam ki a szükség szobájának az ajtaját és léptem me a méregzőld gyertyákkal teli sötét szobába. Gyászos hangulatú volt.. Először megálltam, majd biccentettem Zoenak. Azután odamentem és büszkén ültem le a kanapéra.
- Miért kellett ide jönni? - Kérdeztem, de már elkezdte az érdekes monológját... Kényelmesen ülök a kanapén, amikor kibökött egy érdekes mondatott..

- Mi? Ez... ez.. kizárt... Bernadette Zoe mondd, hogy nem igaz... - Mentem oda hozzá és néztem a szemébe.. - Kérlek mondd, hogy nem igaz.. anyám jó vezet és gondolom most megy haza mert végzett a munkával... - Mondtam ledöbbenten és nem akartam elhinni. Szüleim meghaltak? Az az... kizárt.. falfehér lettem.. Odasétáltam az ablakhoz és a teliholdat kezdtem el bámulni.

- Istenem.. hogyan és még is hol? Ezt csak tudod Zoe kérlek... Én még talán tudok boldoulni.. de a Húgaim még nagyon szülő pártiak.. főleg Care Mattnek segített mindig Illa anyának.. képtelenség, hogy meghaltak.. - Még mindig ezt hajtogattam magam előtt hangosan.. Visszafordultam Dettyhez, majd egy határozott mozdulattal betörtem az ablakot és felkiáltottam... - Malazár miért büntetsz meg? - Nem mutattam ki mit érzek. Próbálom elfojtani de ami történt mostanában, azok tettek ilyenné..
- Zoe.. honnan tudtad meg?

Zoe

Zoe

Ismét az iskolában voltam, habár nehezen tudtam csak visszaszokni a napi rutinok és általánosságok közé. De muszáj volt visszajönnöm, legalább amíg befejezem az iskolát.
Visszajöttem és tele vagyok titkokkal. Melyeket senkinek nem mondhatok el, mert akkor megölnének engem és Darrent is. Azt viszont nem engedhetem. Meg kell védenem a népemet, viszont most egy embernek hatalmas szüksége lesz rám, aki iránt még mindig nem tudom mit érezzek, mit érezhetek. Egy biztos, most figyelnem kell rá, miután elmondtam neki amit muszáj megosztanom vele, hogy a szülei, bizony, már nem lesznek köztünk.
A nagyterembe tartottam, már vacsora idő volt, ezért ott fogom megtalálni a legnagyobb valószínűséggel. Nem is tévedtem, ugynis mikor beléptem a mardekár asztalánál már meg is pillantottam Brendont. Vettem egy mély lélegzetet és megigazítottam ruhámat, majd határozottan indultam el a srác felé. Szerencsére teljesen egyedül volt, se Nathaniel, se Sebastian, se Illa még csak Viviana sem volt körülötte. Hála az égnek. Ahogy mellé értem, leültem mellé, és pár percig csendben maradtam.
- Darwin, beszélnünk kell, és nem érdekel semmi féle kifogás. Az sem érdekel, ha ma este húsz randid lenne a vérfarkasokkal, mond le, és találkozzunk a szükség szobájában, vacsora után. Senkit ne hozz. A szüleidről lesz szó - fordultam el tőle és mondtam ridegen, a már szinte fájdalmas szavakat. Ő még nem tudta amit én tudtam.

Vacsora után, már siettem is a szükség szobájába, hogy a fiú előtt érkezzek. A szobába belépve, láttam, hogy minden éj fekete színben pompázott. Csak a fal színe játszott méregzöldben, és az a néhány gyertya és mécses melyek a szoba részeiben voltak elhelyezve, hogy egy kis világosségot kölcsönözzenek a sötét helyiségnek. Rajtam is egy sötétzöld, selyem ruha volt, mely tökéletesen simult törékeny alakomra, alul kibővült, viszont így is alig ért combközépig. Még volt rajtam egy apró boleró, de ez nem sokat védett a hideg ellen. Teljesen beleolvadtam a szoba színvilágába. Éppen leültem a kanapéra, lábaimat keresztbe téve, mikor kitárult az ajtó és Brendon lépett be rajta, aki vonakodva ugyan, de helyet foglalt a kanapék egyikén.
- Figyelj, ez fontos. Nem nekem, hanem neked és a testvéreidnek. Ne kérdezd, hogy miért én mondom el, mert ugysem mondom el, ne kérdezd, honnan tudom, mert erre sem fogok válaszolni. Ne kérdezd mi közöm volt a dologhoz, mert nem fogok válaszolni - kezdtem bele ridegen, és lassan tagolva a szavakat. - Tegnap este tudtam, meg, mi történt anyádékkal. Nagyon sajnálom, de autó balesetet szenvedtek - suttogtam a szavakat megtörten, és lehajtottam fejemet belül viszont fájt, hogy hazudok neki.

Jason

Nem hiszem el. Ez a kis tömpszli varázsló, mit fenyeget itt? Lepergett rólam, amit mondott én simán a képébe röhögtem.
- Kisfiam, 2000 év múlva már úgyis mindegy. A csontjaidat fogják falni a korcsaim, én meg még ugyanolyan szép leszek és fiatalos mint most. 600 év az 600 év. Ide figyelj, a fenyegetésed mit nem ér kis pöcs. - Hajoltam közelebb hozzá. - Amúgyis, a korcsaim szeretik az emberi csontokat sőt, a döglött emberből származó maradványokat. Élvezettel fogom odaadni nekik... - Köptem oda és elkezdtem járkálni körülötte... hmm... ilyen idióta legyen valaki.

- Igen barom és állat is vagyok nem tagadom. Drága Illuskát könnyen megszabadíthatom attól a szörnyű életétől. Úgy, hogy, nem is fog rá emlékezni. Kicsit meghal aztán visszahozom az életbe. Nyugalom, nem vámpír módon. Varázslattal. - Mondtam neki ridegen, és ránéztem. Nem vagyok olyan rossz ember. Annyira.

- Zoe mi szél, hozott megint itt közöttünk? Nyugalom, Sebastiannal csak beszélgettünk. - Mondtam nyugodt hangon a lánynak.

Zoe

Zoe

Brendonkának felvágták a nyelvét. Hogy merészel így beszélni velem? Ha akarom egy másodpercen belül tudom megölni.
- Hát, Darwin, ha nem is láthatatlan, de vacsora az vagy - küldtem felé egy gúnyos mosolyt. - Nem hinnéd, de ha akarnálak, egy másodpercen belül kioltanám az életedet, halandó - mondtam neki undorodva, habár belül egyáltalán nem akartam őt bántani, de muszáj ennek így lennie.
Pár percen belül, Brendon felmászott a fára, és elkezdett zenét hallgatni a legnagyobb kényelemben. Egyedül álltam ott lent, és már azon töprengtem, hogy vissza kellene mennem Darrenhez. Nem tudja hol vagyok, de ha nagyon akar, elő tud keríteni. Ide nem jöhet, mert ha rájön erre az egész titkolózásra, nekem végem van. Pedig szeretem Darrent, és ha kidobna rettentően fájna.

Felnéztem a fára, legyintettem, majd elindultam sétálni, az erdőben. A kastélyba nem akartam visszamenni. Mikor már egy jó ideje sétáltam, egy réthez értem, aminek a közepén egy szikla építmény volt. De láthatóan már rég nem járhatott is senki, ugyanis a szikla falak meg voltak repedezve, néhány kidőlt a helyéről. Ahogy közelebb mentem, a romos építmény közepében volt egy kőből kifaragott, hatalamas, hét szögletű asztal, melynek közepébe oda volt vésve az a minta, mely az én tetoválásomon is látható volt. Kicsit meghökkentem. Nem tudtam mire is számítsak, mert a kőasztalon még látható volt a megszáradt vér. A félhold jel, ezüstösen felizzott, míg a vámpírok jele vörösen kezdett szikrázni. Kicsit arrébb mentem, ugyanis az én tetoválásom is ugyan úgy bizseregni kezdett és még fájt is. Felszisszentem, de csak egy helyben álltam, majd mikor vége lett és a felhők mögé elbújt az égen a hold, elindultam, vissza a kastélyba, hogy erről beszéljek Jasonnel. Valakinek el kellett mondanom és hát Bianca, nem volt a közelben.

A hatalmas házba belépve, rögtön az emeletre, a dolgozószobába igyekeztem. Már kopogni akartam, mikor Sebastiannal találtam szembe magam. Ahogy felnéztem a férfire kicsit meglepődtem, hiszen, mi keresni valója van itt?
- Sebastian, mit keresel te itt? - húztam fel az egyik szemöldököm. - Ugye, te nem vagy vérfarkas? - kérdeztem a férfit, de nem éreztem azt a jellegzetes korcs szagot, ezért elvetettem ezt az ötletet. Kicsit késöbb, amíg vártam a válaszát, más témára tértem át.
- Hogy van Jesse? - néztem rá őszintén csillogó szürke tekintetemmel. Neki dőltem a falnak és gondterhelten túrtam bele aranyszőke hajzuhatagomba, majd kezemet megint rászorítottam a sebre, mely erősen lüktetni kezdett.
- Sebastian, mi van Jessevel? - kérdeztem már aggódva, mert rossz érzésem támadt.

Sebastian

Tim

- Mire van szükség? - Vontam fel szemöldököm. - Ja, hogy ezekre? Ezek csak biztosítás képen vannak. Hát ha nem fogadnád el az alkut. Ezt vedd fenyegetésnek kislány. - Csiklandoztam meg.
- Mellesleg ha elgondolkozol akkor tudni fogod mit is szeretnék az alkumban. - Csillantak fel szemeim. - Nah ,mit gondolsz? - Kérdeztem miközben a nyakláncával babráltam.
- Hé. Én még nem tudom mi lenne a te kérésed.
- Szerinted most átváltozol? - Húztam le egy határozott mozdulattal nyakáról a nyakláncot. - Illa, mond már meg mi lenne a te kérésed. Ne durcázz....

Rachel

- Inkább beszééljünk másról... - Ekkor feltápászkodott és valami zörgést hallottam. Végtagjaim kibilincselve. He? Szólni akartam, de ekkor Tim alkut ajánlot. Gondolkodjunk csak el, egy percre. - Hm... mi lenne az alku, amit ezek nélkül nem lehet megtenni? - Kérdeztem tőle, miközben közelebb hajolt hozzám és megsimogatta az arcom. Az okos..

Esküszöm egyszer hazudjon... most már úgyis tudni fogom, mivel megkaptam ezt a képességet. Hála a farkasos dolognak ennek is előnye van.
- Nos mi az alku? - Tettem fel a kérdésem ártatlan arcot vágva.

Sebastian

Tim

- Illa, ha te azt tudnád ,hogy Bred most éppen hány dolog miatt ölhetne meg. Akkor ezzel nem viccelődnél. Félő ,hogy bekövetkezik. - Mosolyodtam el. Egész életemben számolhatnám hány dolog miatt utálhatna Bred ,de nem utál és ez a fő. Amint ezen gondolkodtam, egy párna vágott a földhöz. Igen nem igazán figyeltem, de hogy egy díszpárna a földre terítsen. Nah, ez szép.
- Ahogy mondod szívem. - Válaszoltam Illának csókunk után. - Veszélyesek....

- Jól van na megyek már. Nincs bajom csak gondolkodtam. - Tápászkodtam fel a földről. - Geminio! Geminio! Geminio! - Pöccintgettem gyengéden a pálcámmal a bilincs, illetve már a bilincsek felé amik Illa előtt hevertek az ágyon. Felugrottam én is a lány mellé és ravaszan néztem rá.
- Kötünk egy kis alkut. - Kacsintottam rá. És már hirtelen kezdtem is csatolgatni rá a bilincseket. Nah, szép. Szegény lánynak minden végtagját kikötötte. Tisztára mint egy perverz idióta.
- Ne gondolj rosszra. Csupán csak egy kérésem lenne. - Simogattam meg világos arcát.
- Én kérek tőled valamit. Amit meg kell tenned. Utána pedig te kérhetsz tőlem valamit. Amit nekem nem muszáj teljesítenem. - Nevettem bele arcába ,majd erőteljesen megcsókoltam. Hosszú csók volt. Szinte kapkodtam a levegő után mikor befejeztük. Ez a hülye nátha...

Sebastian

Tim

Nem ültem le, hiába kínált helyet. Egyik kezemet zsebre dugtam, másikkal pedig pálcámat szorongattam. Közben pedig Jason beszélni kezdett. Mindent tudott a családomról. Na, jó nem mindent ,de a lényeget igen. Mi az ,hogy apámról rosszat?
- Mi van apámmal? - Néztem rá szúrós szemmel. Hangomat nem emeltem föl. Sőt inkább suttogtam. - Mellesleg Illa problémáihoz semmi köze sincs. Vagyis... Igen valóban igaza van. Nem akar olyan lenni mint maga és az undorító korcs barátaid. - Köptem felé a szavakat.

- Na jó. Most telt be a pohár. - Ordítottam fel és már szegeztem is rá oálcámat ,de egy gyors mozdulattal kikapta a kezemből pálcám. - Maga egy aljas szemétláda. Amúgy is rossz felé kapálózik. Detty és én nem vagyunk túl jóban. - Ebben nem voltam biztos. Nem igazán tudom ,hogy is állok Dettyvel. Barátok vagyunk? Vagy ellenségek?

- Mondtam már ,hogy Zoé és én nem vagyunk jóban. Biztos ne hallgatna rám.- Üvöltöttem ekkor ismét Illáról kezdett el habogni. Megszabadítja ettől a szörnyű élettől? Két dolog jutot eszembe erről a mondatról. Az egyik a halál. A másik pedig a vérfarkasság. Valahogy úgy éreztem ő direkt fogalmazott így. Két dolgot ajánl.
- Barom állat... - Üvöltöttem és hátrálni kezdtem. - Ne Illát bántsa. Itt vagyok. Öljön csak meg. - Álltam meg hirtelen. - Nem meri megtenni. Mert búcsút inthet Zoénak. De viszont ha életben hagy akkor is. Ő a legjobb barátom húga. És semmi esetre sem hoznám veszélybe. De egy ilyen korcshoz semmi esetre sem engedném. - Szóltam határozottan. Féltem, de ezt nem mutathattam. És szerintem sikerült is ezt elrejtenem.
- Ha pedig Illához. Vagy bármilyen szerettemhez ,egy újjal is hozzáér az egyik korcsa ,vagy maga. Akkor nem állok jót magamért. Ismeri a mondást? Kicsi a bors ,de erős. Ez esetben okos lesz. És tönkre teszi az ön életét....

Brandon

Csak néztem a lányt, aki elég bunkó volt. Mit mondjak erre? Bocs, de jégkirálynő nem kell nekem? Ez az.
- Nem én bújok a sötét büdös csatornába és viselkedem vámpír módjára, Hemsworth. Ha nem vetted volna észre Bia kérdezte a birtokon csatlakozok e. Hja bocs el felejtettem,hogy számodra láthatatlan vacsora vagyok. - Köptem oda neki és fogtam magam felmásztam a fára, hogy ne lássam. Ráültem a vastag ágra és elővettem az mp3.-amat, és zenét kezdtem el hallgatni.

Mi lett Zoeval? Istenem... Teljesen elridegült mióta átváltoztatták.. Mindegy, mot foglalkozok Selenevel úgyis vele vagyok... de semmit nem érzek iránta..

Éppen az a zene következett, jobban mondva intro ami alá azt a dalt írtam valamelyik nap. Kicsit sokat gondolkozok mióta nem vagyok farkas. Nyugodtabb és fizikailag is gyenge vagyok.

Többiekkel is próbálunk programokat csinálni, de nem tudok mire koncentrálni csak rá. Tim is mondta,hozz egy két csajt. Kielégítésre alkalmasak de nem tökéletesek. Szerencse, hogy vastag volt az a faág így el tudtam rajta feküdni és úgy neki dölni a fának. Addig is lent van a földön, és nem látom Zoet. Milyen hülye vagyok szent Malazár...

Zoe

Zoe

Biancát, mindig másnak gondoltam, pedig így végig hallgatva a történetét, látom csak mennyire átlagos az ő története is. Vámpírhoz illően bosszút forral.
Ezután, a szerelemről kezdett el beszélni, amivel alapjába véve nem is lenne nagy probléma, hacsak nem éreztem volna magamhoz olyan túl közelinek ezt a bizonyos tényt, ami már problémává vált számomra.
Brendon és Darren. Két különböző férfi, mégis mind a kettőt szerettem. Csak mára már az egyiküket jobban. Lehet, hogy már nem is tudok ezeken az érzéseken változtatni. Mert én már nem szeretem annyira azt a bizonyos személyt, akiről már azt hittem, nem kell jobb és ő lesz a legtökéletesebb. De lehet még sem. Ezért is jó, ha a ravasz nő, legalább két botot tart a tűzbe. Én most nem voltam annyira furfangos, de meg is bántam.
- Bianca, megértem, hogy meg akarsz attól óvni, amit te elszúrtál, de mivel makacs vagyok, nem fog sikerülni, megváltoztatnod ebben a döntésem. Nagyon jól tudom, hogy mire szeretnél kilyukadni, de nem fogom hagyni - jelentettem ki ridegen, de egyáltalán nem voltam vele szemben bántó. - Különben meg, honnan tudsz te ilyen dolgokról? Nem szabadna másokkal foglalkoznod, hacsak az illető nem arra kell, hogy megedd - tettem hozzá gúnyosan, majd néztem a távozó nő után.

Ahogy eltűnt, hátamat egy fának vetettem, és magam előtt összefontam karjaimat és néztem előre, mikor is jön vissza a nő.
De nem Bia jött, hanem Brendon. A legkevésbé sem számítottam rá, hogy ő is kijön.
- Mit akarsz itt? - mértem végig flegmán, és körülötte kezdtem sétálgatni.

Zoe

Zoe

Biancát, mindig másnak gondoltam, pedig így végig hallgatva a történetét, látom csak mennyire átlagos az ő története is. Vámpírhoz illően bosszút forral.
Ezután, a szerelemről kezdett el beszélni, amivel alapjába véve nem is lenne nagy probléma, hacsak nem éreztem volna magamhoz olyan túl közelinek ezt a bizonyos tényt, ami már problémává vált számomra.
Brendon és Darren. Két különböző férfi, mégis mind a kettőt szerettem. Csak mára már az egyiküket jobban. Lehet, hogy már nem is tudok ezeken az érzéseken változtatni. Mert én már nem szeretem annyira azt a bizonyos személyt, akiről már azt hittem, nem kell jobb és ő lesz a legtökéletesebb. De lehet még sem. Ezért is jó, ha a ravasz nő, legalább két botot tart a tűzbe. Én most nem voltam annyira furfangos, de meg is bántam.
- Bianca, megértem, hogy meg akarsz attól óvni, amit te elszúrtál, de mivel makacs vagyok, nem fog sikerülni, megváltoztatnod ebben a döntésem. Nagyon jól tudom, hogy mire szeretnél kilyukadni, de nem fogom hagyni - jelentettem ki ridegen, de egyáltalán nem voltam vele szemben bántó. - Különben meg, honnan tudsz te ilyen dolgokról? Nem szabadna másokkal foglalkoznod, hacsak az illető nem arra kell, hogy megedd - tettem hozzá gúnyosan, majd néztem a távozó nő után.

Ahogy eltűnt, hátamat egy fának vetettem, és magam előtt összefontam karjaimat és néztem előre, mikor is jön vissza a nő.
De nem Bia jött, hanem Brendon. A legkevésbé sem számítottam rá, hogy ő is kijön.
- Mit akarsz itt? - mértem végig flegmán, és körülötte kezdtem sétálgatni.

Rachel

- Sebastian, komolyan nem értem miért kell csinálni? Tudod a bátyám megölne téged, ha ez kiderül. - Kacsintottam rá, majd fogtam és megdobtam egy párnával, és ő kicsit lerepült. Én felkuncogtam majd, felültem és ártatlanul néztem rá. - Jól vagy drágám? Ezek a párnák veszélyesek ám. - Mondtam neki majd megcsókoltam. - Milyen sintér bácsiT? Heh... - Néztem utána ártatlanul.

Sosem fogom érteni miért ez a nőcsábász kell nekem, de szeretem. Fogtam magam és a hasamra feküdtem míg ő feltápászkodik a földről. Nem szerettem várni sokat. Ami, az ágy végénél lévő bilincs maradt azal játszadoztam, unatkoztam...
- Tim édesem akarunk csinálni valamit? - Fordultam meg majd, felhúztam hozzám és hagytam, hogy megnyugodjon. - Csak nem megsértett az a párna? Sintérem? - Csókoltam ismét meg majd utána válaszoltam a régebbi mondatára. - Azért vagyok mardis, mert gonosz vagyok. Őőő.. Elméletben.. - Fűztem, hozzá és hagytam hogy a dolgok történjenek maguktól.

Jason & Bia & Brandon

Jason:

- Csak ne bízd el magad. - Mondtam neki majd a kis csapat távozott. Fogtam magam egyszerű mágiával helyre hoztam az asztalt, és rögtön írtam a levelet, Acerlotnak. Ide hívom, ő az utolsó ember akit be tudok fűzni. El is küldettem az embereimmel, majd nem hittem volna, hogy ilyen gyors reagálásúak a halandók hamar meg is érkezett.

- Üdvözlöm, Mr. Acerlot. Foglaljon helyett kérem. Köszönöm. - Mondtam neki, azután elkezdtem válaszolni neki, a kérdéseire de előtte leültem a helyemre. - A nevét onnan tudom, hogy kiderítettem. Mindent tudok magáról. Van egy húga Isabelle aki jövőre megy Roxfortba, és az édesanyja nyomozó. Apjáról inkább nem mondok semmit, mert róla rossz van. Önnek van egy barátnője, aki farkas és szenved emiatt. Amarilla R. Darwin, jól mondom? - Kérdeztem tőle majd folytattam és elővettem egy papírt.

- Mr. Acerlot, szép lista lenne ha a barátnőjének odaadnánk kikkel is csalja folyamatosan. Figyeljen, mi ezeket elfelejthetjük, ha hajlandó segíteni nekünk. A pálcája semmit nem ér itt. - Mentem oda hozzá és egy mozdulattal kivettem a kezéből. - Erősebb vagyok mint maga. Figyeljen, nem akarjuk bántani. Bernadette kell nekünk. Nem a gyermek miatt. Meg van benne az amit tudna irányítni, de túl makacs és Darrenhez megy a sötétbe inkább. Elrejtőzik és akkor jön elő amikor engedélyt kap. Meg van benne az, hogy tudná irányítani. Sebastian.. - Hajoltam hozzá...

- Kérem, puhítsa meg Zoet, neki kell itt tanulnia... még rengeteget. Tud már Vámpír dolgokat de közel sem annyit amennyit kellene. Kérem puhítsa meg.. Ígérem én is megjutalmazom. Barátnője megszabadulhat ettől a szörnyű élettől. - Mondtam neki halkan és nyugodtan. Nem vagyok az a fenyegetős típus így hát nem is annak szántam.
De ha ezt így veszi le hát akkor nem tudok semmit csinálni.


Bianca:

- Mimi? - Kaptam fel a fejem Bernadette kérdéseire... ez a kis fruska, milyen okos ha tudná... - Zoe, ha farkas lennék Darren már rég kitagadott volna. Sőőt megöletett volna. 890 év az 890 év. Drágám még fejlődnöd kell. Mellesleg követtelek már egy ideje. Azt mondtam Abinek, hogy sűrgös elintézni valóm van. - Mondtam neki barátságos hangon mi közben Franciaországba érkeztünk.
- Figyelj, Jasonnel tény jóban voltam.. Én változtattam át, de ő átvert engem... tudom mit gondolsz róla, hogy lehet ez és ez egyszerre mind a kettő. Ha tudtam volna,hogy a vérében van a farkas vér, nem változtatom át. - Mondtam neki undoródva közben játszva a szerepemet. Ha ezt Jason látná elégedett lenne.

- Ezért jött el anno tőlünk és telepedett le Olaszországban. Úgy szerettem mint a bátyámat, de olyat tett amiért azóta vadászok rá de én szerencsétlen nem ölhetem meg a hülye jele miatt. Megölte a férjemet. Megölte a családomat... Tudod milyen érzés elveszíteni a családot drágám? Olyan valakit akit szeretsz nagyon, de sohasem lehetsz már vele? - Kérdeztem tőle. A hülye fruska... ezzel is jóban leszek én megmondtam Montiel!!! Hamarabb mint te...

- A magamfajta vámpír mind ugyanazt akarja.... Bosszút.. - Játszottam a sértődősdit majd, felé fordultam és felgám mondtam neki: - Maradjatok itt el ne mozduljatok. El kell menjek. Mindjárt jövök. Bernadette.. - Fordultam a lányhoz. - Ha szeretsz igazán valakit, azt a leg belső éned tudja. Nem kell elfojtani,mint ahogy én tettem és mire rájöttem kit is szeretek igazán,már nem volt a közelemben. - És már célba vettem az erdőt ahol egy vérfarkast láttam meg. Remek mi jöhet még. El kezdem üldözni tuti egy egész csorda jön. Gondoltam magamban.

Brandon:

Csak hallgattam, mit beszél ez a két szerencsétlen. Bernadette megint alakít. Flegma, undorító vámpír kiejtése stb... Egy gond van.. még mindig szeretem és nem tudom egyszerűen kiverni a fejemből.
Sokszor voltam sok nővel, de a szerelmet Zoeban láttam meg. Miért pont ő? Aki nem is szeret már és nem is emberi lény már.... Éjszaka lénye... Én bagtattam hátul, miközben elöl beszélgetett Zoe meg Bia.
Nate meg Vivi szerelme is erős. Kibír mindent még Shanet is... Már megbántam anno, hogy lefeküdtem Vivivel, de ezt nem tudhatja meg soha Cole. Még Bernadette se tudja.
Mióta ő itt van és megláttam, azóta ő kell. Különben is ki ez a Darren? idősebb vámpír aki fiatal. De persze csak ez a különbség...
Szépek is voltak azok az idők. Még, hogyha néha veszekedtem is vele,és kibékültünk..
Bia mondott valamit még Zoenak, egy célzó megjegyzést és felém pillantot. Majd elment. Én kicsit messzebb álltam attól a lánytól, egy fatőrzsnél voltam. Elővettem a lapot amin egy dalszöveg volt, a szerelmről,csalódásról és a bánatról, egyszerre. Kicsit szemezgettem vele, majd kicsit még kijavítottam egy két helyen.

"Even a lover makes a mistake sometimes
Like any other
Fall out and lose his mind
And I'm sorry for the things I did
For your teardrops over words I said
Can you forgive me and open
your heart once again, oh yeah

It's true
I mean it
From the bottom of my heart
Yeah, it's true
Without you I would fall apart

Whatever happened
I know that I was wrong, oh yes
Can you believe me
Maybe your faith is gone
But I love you and I always will
So I wonder if you want me still
Can you forgive me and open
your heart once again, oh yeah

It's true
I mean it
From the bottom of my heart
Yeah, it's true
Without you I would fall apart

I'd do anything to make it up to you
So please understand
And open your heart once again...."

Sóhajtottam egy nagyot, és utána vissza raktam a papírt a zsebembe.Nem tudom neki szánom e. Ha igen és közben ő nem szeret, csak döfné belém a tőrt és így ölne meg végül. Miután beraktam a papírkát a zsebembe odamentem Bernadetthez közel, majd ott is megtámaszkodtam egy fának de nem tudtam mit is mondjak neki. Szerettem őt és Gyűlöltem is amiért kivájt egy darabot a szívemből.

Zoe

Zoe

Jason nem válaszolt, hanem kirobbant az ajtó, majd egy ismerős nő lépett be rajta. Sokszor találkoztam már vele, ő is vámpír volt. De akkor mit keres itt? Valami nagyon nincs rendben se Biancával, se Jasonnel.
- Bianca - biccentettem a nőnek, majd végig hallgattam féltő, aggódó szavait, melyek számomra mégis gunyoros hangvételűnek tűntek.
- Darren már régen felkelt, és találkoztam is vele - mondtam neki ridegen. - Természetesen, arról is tud, hogy eljöttem - fűztem még hozzá, az igazságot, mert hát télleg ez volt az ami történt. Azt meg senki nem kérdezte, hogy azt is bevallottam-e, hogy hova megyek. Erről ennyit.
A nő ezután kiosztotta Jasont. Úgy látom, nem túl szerencsés a nők körében, ez a szerencsétlen. Még Bianca is kiosztotta. Illenek is egymáshoz. Kár, hogy Bianca vámpír és nem süllyed le Jason szintjére.
- Menjünk - bólintottam, majd egy gyilkos pillantást küldtem az asztalnál ülő férfi felé, és Bianca után kivonultam a birtokról. A lábam sem teszem ide be többé.
- Miért jöttél ide? Csak nem te is, vérfarkas vagy? - néztem rá rezdüléstelen arccal, mert furcsa volt, hogy egy vámpír saját akaratából bemenjen egy korcs lakta településre. Természetesen, kivéve engem, mert engem nem kényszerítettek, csak túl nagy volt a kíváncsiságom.
- Télleg nem értem, minek jön ide egy magadfajta vámpír...

Sebastian

Tim

- Oké menjél csak Natel lovagolni. Láttad az előbb. Épp most tanítja Vivit is. - Kikészít ez a csaj. Megpróbáltam jó pofát vágni ,de tényleg kiborít
- Én meg megyek akkor Emmához. Hívott éjszakára. - Küldtem felé egy csábos mosolyt, de ő erre csak egy csókkal jutalmazott. Persze visszacsókoltam, de ne higgye azt ,hogy ezzel mindent megold.
- Gonosz vagy... - Leheltem arcába. - De azért így szeretlek. - Pördültem meg és négykézláb álltam fölötte. - Nah, kutyuli hívjuk a sintér bácsit? - Mosolyodtam ismét el. Én is imádtam piszkálni bevallom. - Vagy inkább Bredet hívjuk nézőnek? Tartsunk showt. Illa elveszíti ártatlanságát. Csapó 1. Szerintem a bátyád díjazná a műsort. - Jajj, de megnézném Bred arcát. - Te mit gondolsz?

Rachel

- Nem tudok annyira franciául szerencséd, hogy nem értem.. - Mondtam neki, elégedetten majd oldalra fordultam miközben ő a hátán feküdt. - Hmmm... lehet szólok Natenek vigyen el lovagolni úgyis megigérte megtanít. Igazad van. - Válaszoltam neki hátat fordítva. Kiváncsi vagyok mit fog most csinálni. - Szeretném ha elvinne egy jó kis éjszakára... - Mondtam neki elégedetten majd szembe fordultam vele és megcsókoltam határozottan érzékien.
- Szeretlek,te kis bolond... - mondtam neki mosolyogva. - Hmmm, a tériszonyos dologért viszont még számolunk...

Sebastian

Tim

Nem is értem miért féltem eddig a hollóhátasoktól hisz vannak egész rendesek is köztük. Eddig szabályosan irtóztam tőlük most pedig itt vagyok a klubhelyiségükben. Nah, mondhatom szép dolog. A tegnap estére visszatekintve már röhögtem az egészen. Szánalmas. Nem is voltunk igazi veszélyben. Hiszen ha abba lettünk volna akkor egy varázsló kölyök nem tudott volna megszökni annyi farkas elől. Nah, mindegy is az a lényeg ,hogy itt vagyok élek és megy tovább minden. Jessevel is minden rendben van ,hisz Care biztos vigyáz rá. Mostanában túl sokat aggódok. Ott könyököltem az asztalon miközben egypár hollós fárasztott, és megpillantottam egy cetlit ami éppen az orrom előtt pottyant le az asztalra.

Miután elolvastam a levelet meghökkenve áltam fől.
- Nah ,most megyek. - Csak ennyit szóltam a hollósoknak. Mit várnak egy mardistól? Nah ez a Jason ,se komplett. Most azt hiszi ,hogy mosolyogva fogok hozzá rohanni? Hát azt lesheti. Pár laza mozdulattal, millió darabra szakítottam a kis üzenetet.

Várjunk csak. Ezt talán meg kéne fontolnom. Az a hülye kíváncsiságom. Az visz mindíg a hülyeség útjára. Nah, de sebaj. Csak nem a kivégzésemre hív. Ha meg mégis hát akkor ennyi. Úgy is megoldaná. Megpróbáltam visszaemlékezni a kis levélre aztán már hopponáltam is. Beszélni fogok egy tanárnak erről a hopponálós hülyeségről. Még ,hogy egy iskolából bárhova lehessen menni?

- Először is mért hívott ide? - Ez volt az első kérdésem amikor bevezetek a könyvtárba. - Másodszor honnan tudja a nevemet? Harmadszor meg ne próbáljon semmilyen trükköt se. - Mosolyodtam el. Ez,de szánalmas volt tőlem. Lassal tettem el a pálcámat amit eddig Jasonnak szegezve tartottam...

Bia

25 évesnek látszó 890 éves Vámpír lány sétál Olaszország legeldugodtabb helyén, amit halandó nem talál meg magától. Mivel szabadon kelhettem járhattam Darren és Abigail nélkül így nyugodtan sétálhattam be a birtokra ahol először átvizsgáltak.
Éppen elég közel voltam, Jas, birtokához amikor egy nagy hangot hallottam. Rohanni kezdtem, nem tetszik ez nekem. Köszöntem az embereknek, majd mentem fel egyenesen a könyvtárba.
A vörös hajú elegáns lány határozottan nyitotta ki az ajtót és lépett be.. Látván mi történt az asztallal, és Zoe szája véres plusz két ismeretlen,nem hittem el.
A jó képű fiú asszem Darwin már indulni készültek. Szerintem jobban is járnak mert itt balhé szagot érzek.

- Bernadette Zoe nem Mr. Wales úrral kéne, hogy legyél? Tudtommal még ki se jött a szobájából. Ha megtudja itt vagy, leszedi a fejed.... - Mondtam neki hatáározottan, hogy elhigyje. manapság 200 éve teszem a dolgom így hihetőbbnek tűnt a mese.
Jasonre meredtem ridegen és a szemeim vörösen kezdtek izzani. Zoet magamhoz húztam, majd így szóltam.

- Ha még egyszer, ide merészeled hozni. őt vagy bárki mást. Velem meg Darrennel gyűlik meg a bajod! - Mentem közelebb hozzá, majd suttogtam neki még valamit. - Bennem jobban bízik. - Megfordultam, és Zoera pillantottam aki ideges tekintettel meredt ránk.

- Zoe, mehetünk? Azt hiszem itt semmi dolgod nincsen. - Mentem közelebb hozzá majd odahajoltam. - Elmegyünk vadászni ha gondolod. - Vgyorogtam rá majd kisétáltam vele a birtokon, ahol egy fiú maradt ott. - Te Darwin vagy ugye? nem félsz, vámpírok és vérfarkasok támadásától?

- Ha tudná,milyen kalandban volt részem... részünk... - Helyesbitek, majd meredten Dettyre nézett. Közölte vissza kellett mennie a testvérének az iskolába, majd miután kiértünk a barlanghoz, ránéztem ismét.

- Nem akarsz velünk tartani? Vadászni megyünk.. hja bocs te halandó vagy.. de attól még jöhetnél ha van kedved.
- hát ha Miss Hemsworth nem bánja. - Vigyorogtam az ismeretlen vámpírra aki bemutatkozni elfelejtett. Igaz én is majd legközelebb.

Sebastian

Tim

- Igen én vagyok a főnök. Ültem fel elégedetten az ágyon. De ekkor Illa valamit motyogni kezdett. Biztos külföldiül. Igen. Azt hiszem románok. Néhány szól már ismertem hallásból, de lefordítani egyet sem tudtam. Na jó csak a neveket.
- Mit mondtál? - Kérdeztem tőle nyugodtan. Valamit Adamről és rólam ,illetve magáról hadovált ,hát ez nekem egyáltalán nem tetszett. - Oké akkor beszéljünk más nyelven. Én jövök. - Kacsintottam rá és már kezdtem is a versikét amit mondandóm közben találtam ki.
- Illácska a maintenant disparu. Parfois, il pense qu'il est l'as. Mais cette histoire n'a pas, je vais vous le dire. Beaucoup de filles, par exemple, il ya encore une armée secrète. Il a toujours été son ami. Katharine, Alex, Vanessa et Emma, nah, il ya le reste de la pouliche. jeune fille vierge, parfois très ridicule. Plus tard, Adam n'est pas tellement comme il est maladroit. - Hát igen van annak is jó tulajdonsága ,hogy anyanyelvi szinten beszélek Franciául. Azt gondoltam ,hogy Illa is tud valamennyit végtére is nincs olyan nyelv amin meg ne tudna mukkanni.
- Combien avez-vous compris? - Néztem rá ,miközben vártam válaszát. - Hupsz rossz nyelv. - Pirultam el. Ez nem színjáték volt. Ezért utáltam az idegen nyelveket. Ilyenkor mindig arra koncentrálok. - Nah, mennyit értettél szívem? - Vigyorogtam rá ,miközben hanadt vágtam magam...

Zoe

Zoe

Meredten álltam a férfi előtt, aki olvasta a gondolataimat, ugyanis Brendont és Natet elkapatta két farkasával, akik most robbantak be az ajtón.
- Enegdje el őket, ebben a pillanatban, ha még látni akarja a napot - üvöltöttem rá, cseppet sem kedvesen. - Jason, mag akar engem irányítani? Nekem parancsolni? Maga? - kérdeztem erősen megnyomva a szót, csupa undorral és megvetéssel szavaim között. Mielőtt elengedte volna őket, még engem egy székbe parancsolt. Tudtam, hogy nem szabad megbíznom benne.
- Így akar jobban megismerni? Hogy megfenyeget? Hogy zsarol a barátaimmal és a szeretteimmel? Remek - biccentettem neki, csupa lenézéssel hangomban, majd felpattantam, és egy hatalmasat csaptam az asztalra, melytől az kettétört. Szemeim gyűlölettől égtek, legszívesebben megölném ezt a bunkót. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy eljöttem a találkozásra? Otthon kellett volna maradnom. Ha Darren ezt megtudja, hát, nekem abban a pillanatban végem lesz. Nem vagyok normális.
- Ha, nem fogja vissza magát Jason, félő, hogy valamelyik farkasának annyi lesz - sziszegtm fogaim között, majd, hogy bebizonyítsam, nem hazudok, teljes erőmből neki ugrottam a srácnak, és már ki is törtem a nyakát, és letéptem a karját. Hűvösen néztem vissza az asztalnál ülő seggfejre, akiből már nagyon elegem volt. Semmi köze az én életemhez.
- Remélem, örül, hogy kereshet magának egy új mancsnyalót - szóltam, majd megnyaltam véres ajkam és visszaszívtam fogaimat. - Itt ha valaki parancsol, az én leszek. Ne essen túlzásokba - mondtam magabiztosan, majd az ajtó felé indultam, de mikor már közel jártam, kirángatták Natet és Brendont, az ajtót pedig bezárták.
Mint egy csapdába esett állat, úgy préselődtem ismét az ajtóhoz.
- Elegem van magáából. Miért nem hagyja, hogy elmenjek? Az életbe nem fogok magának engedelmeskedni - mondtam határozottan és megragadtam a nyakát, majd a falhoz nyomtam. Nem tartott sokáig, ugyanis mikor szemeibe néztem megrémültem és rögtön elengedtem.
- Engedjen el....

Rachel

- Felejthetetlen? Hehe... drágaságom, miért gondolod, hogy bármire igent mondanék. Tevagy a főnők. Tudtommal, és jó lenne figyelni Acerlot. - Mondtam neki majd míg nem figyelt elővettem a másik kedvenc nyelvemet amit jól tudtam,de Tim nem. - Dur baiat mai mic cu picioare, uita-te la ceea ce este acasă ... În timp ce băiatul lui Adam, Illa un spin în jos pe coridor, până Acerlot prinde un somn rece pe partea de jos a unei căutări mici nyugovót Katharinanál, în timp ce un alt baiat Illácska bine tândăli. - Mosolyogtam rá, mivel ez megint kis versike volt csak románul. Nem akartam felhúzni, ezért nem is fordítom le neki. - Ne várd, hogy lefordítom neked, inább mit szeretne csinálni főnők? - Vigyorogtam rá,majd magamhoz húztam és megcsókoltam.

Jason & Brandon

- Üdvözlöm a kis társaságot. Ez remek... Gondolom ön Cole Hemsworth örvendek. Brandon, egyrészt a múltkori manőver miatt hívtalak ide. Másrészt rég nem látotti ismerősőket szerettem volna össze hozni.
Ha már itt tartunk Zoe, jó ötletet adtál. - Meredtem rá, bíztatóan miközben a gondolataiban voltam. Nem ölöm meg Hemsworthot, csak itt tartjuk amíg kell és Zoe nem dönt.
Darwint a múltkori manöver miatt meg, egy kis ketrecbe elzárni. Mivel mardekáros így nem lesz nehéz megszokni ezt a hűsülést.
- Zoe még mindig bizonytalan vagy? - Néztem a lányra ridegen aki a bátyjához bújik. Szóltam két embernek, majd már jöttek is, hogy kikapják Hemsworthot és Darwint,csak óv intézkedés képpen. - Óv intézkedés. - Bicentettem a fiúknak. Nem bántom őket, de ha Bernadette nem akarja elérni azt amit akarok máshogy nem tudom befolyásolni.
Ránéztem a lányra parancsolóan, hogy üljön le, le is ült de megszorította a szék karfáját. -Nyugalom nem bántom őket. - Mondtam neki.
- Engedjen el minket, ha óv intézkedés miatt csinálja, akkor miért hívott ide minket? Ezért hát tudja meg semmit nem ér. Én már nem vagyok farkas és tudtommal itt lezártuk az ügyet. - Köpte oda a szavakat nekem. Meredten nézett rám én pedig nyájasan vissza.
Nem tudtam, mit is akarok biztosan, egész jó lány ez a zoe nem kéne elrontani a kapcsolatun kezdtetét. Biccentettem a fiúknak akik elengedték őket, de bent maradtak.
- Nos, szeretném hogyha itt maradnál egy időre és megtanulnád mind azt amit kell. Itt lakhatsz a birtokomon egy szoba már meg van neked, csak a válaszodra várok.Plusz itt maradhatnak ők is ezért hívtam őket ide. - Néztem rájuk.
- Bernadette okosan döntsél... - Mondta Darwin. - Nyugalom ő választ. - Szóltam rá és vártam a reakcióját.

Zoe & Nathaniel

Zoe és Nate

Ott támaszkodtam a fal mellett és mélyen néztem a férfi szemeibe, melyekkel nyugodtan meredt rám. Már megint összezavart, ugyanis még mindig nem voltam biztos benne, hogy nem akar-e megölni, vagy bezárni valahova, és addig kínozni, míg fájdalmamban már fel nem üvöltök.
- Igen, talán túl közel is - fordítottam el tekintetem, de azért gúnyosan elvigyorodtam. Minden férfi, mindegy, hogy az farkas, vámpír, vagy varázsló, csak egyet akar. Na Jason ebből nem fog enni, ugyanis nem bízok benne. Darren tanításai hatásosnak bizonyultak. Már egy farkasra sem tudtam ugyan úgy nézni. És még az a tény sem tudta döntésemet megrendíteni, hogy vámpír vér is csörgedezik az ereiben. Mert benne él a farkas.
Ellkötem magamtól, hogy ne legyek úgy sarokba szorítva, de ekkor kivágódott az ajtó, és két ismerős személyt láttam meg a szélesre tárt keretben. Brendon és Nathaniel voltak azok. Nem tudtam, mégis mit kerestek itt, de nyugodtan visszamehetnének az iskolába. Tudtommal már Brendon sem farkas, és egyébként sem kéne Olaszországban lennie. Miért nem tudtak az iskolában maradni. Nate megkövülten bámult rám, én meg egyszerűen el tudtam volna süllyedni szégyenemben. A bátyám volt és ő mindig kiállt mellettem, viszont én nem osztottam meg vele a titkaimat ezért is járunk most ott, ahol.
- Nathaniel - mondtam neki ridegen, pedig azt hittem hangomat sikerül ellágyítanom. - Brendon - biccentettem most a másik fiú felé is, majd ahogy Jason elindult az asztalához, én Natehez sétáltam és csak előtte álltam meg, és könyörögve néztem fel rá.
- Nate, ne haragudj rám - mondtam neki csendesen, majd lehajtottam fejem és hozzábújtam. Milyen régen is láttam már. Nagyon hiányzott. Azt hittem egy hatalmas pofon után el fog lökni magától, de nem így történt. Szorosan magához szorítt és egy puszit is nyomott a homlokomra.
- Zoe, miért tetted ezt velem? - kérdezte fájdalmasan, de egyszerűen belém fagyott a szó. - Azt hittem csak úgy elköltöztél, senkinek nem szólva. Féltem, hogy soha többé nem foglak látni. Aztán egy ilyen találkozón futunk össze. Érdekes - állapította meg titokzatosan a végét, majd egy kicsit eltolt magától és végig mért tetőtől talpig. - Olyan fehér vagy, mint aki már évtizedek óta nem látott napfényt. Mit keresel itt? - nézett rám komolyan.
- Sajnálom Nate, nem akartam, de ezt láttam helyesnek. Ha megtudnád, miért döntöttem így, te is megértenél. Azt meg elhiheted, nem saját önszántamból vagyok itt - mondtam neki gúnyosan, majd Brendonra szegztem tekintetem.
- Ezt én is kérdezhetném tőled, Brendon - köptem oda ridegen a szavakat. - Dolgom van - mondtam ridegen, majd remegő lábakkal, de elindultam Jasonhöz. Nate is beljebb sétált, majd Brendon mellett állt meg. Hát, még m indig nem értettem, hogy Nate-nek mi az isten köze van ahhoz, ami itt folyik. Ha Jason csak egy fogával, vagy a karmaival hozzá nyúl, esküszöm, hogy megölöm. De az biztos, hogy megöletem. Nem érdekel, csak a bátyámat ne keverjék ebbe bele.
- Jason, vissza akarok menni - mondtam, majd megtámaszkodtam az ablakba.

Sebastian

Tim

- Akkor? Hát ne akard tudni szivi... - Mosolyogtam rá. Majd ekkor egy furcsa mondattal állt elő. - Talán? - Kérdeztem vissza ,de ekkor megcsikizett. Imádom ezt a lányt.
- Akkor talán nekem is. - Csikiztem meg én is. Majd kicsit feljebb csúsztam az ágyon, magammal húzva őt is.
- Miss Darwin mit szólna egy felej1thetetlen éjszakához? - Kacsintottam ,majd már csókoltam is meg. - Például elmehetnénk lovagolni. Habár azt Natenek ígérted. De van egy jobb ötletem is. Találd ki mi az. - Húztam számat egy angyali mosolyra ,majd megöleltem és arcunk csupán két centire volt. De nem csókoltam meg. Valamit neki is kell tennie. - Azt ígértem felejthetetlen este lesz, de még semmi sem történt ma este. - Húztam végig mutató ujjamat szép arcán. - Nah, kitalálod? - Kacsintottam ismét és elhúzódtam, közben pedig mint akit nem érdeket a sátor ttejét kezdtem nézegetni és vártam reakcióját....

Rachel

Néztem Sebastianra olyan nézéssel amit nagyon ritkán veszek elő. Mostanában elég sűrűn. Odajött hozzám és megfogta a derekamat majd ekkor az ágyra vitt. El is felejtettem, hogy a bilincs a kezemen van oda bilincselt az ágyhoz, és magyarázni kezdett. Na persze...
Ránéztem sértődős szemmel és tettem a hülyét.
- Mit kezdjek a három órával édesem? Ugyan... ha vissza ugatok mi lesz?- Vettem fel a bájos angyali nézésemet majd megcsókoltam. Hmm... ez jó volt.. - Helyesbítenem kell.. A Boldog létbe talán te tudsz elvinni... hm... - Fogtam és megcsikiztem, majd ártatlanul néztem rá.

Sebastian

Seb

Vigyorogva léptem be a sátorba miután visszaérkeztem. A fejemet tettem volna rá ,hogy Illa tériszonyos. A világon nincs olyan rossz dolog ami vele meg nem történt volna. Egyszerűen vonza a bajt. De épp ezért szeretem. Ha jól tudom ő pedig azért ,mert minden szavával fel tud idegesíteni. 5 percet mondtam neki ,de fél óráig nem fogok visszamenni. Leültem az ágyra és hanyatt dobtam magam.

Villám gyorsasággal pattantam fel mikor meghallottam hangját.
- 5 perc. - Mosolyodtam el. - Szuszukám. Nem szabad elszökni. Még elkap a sintér bácsi. - Vigyorogtam rá ,miközben megöleltem.
- Hogy szöktél el? - Cókoltam meg. - Nem kell a sértődés. - Szóltam miután elhúzódott. Aztán megfogtam derekát és az ágyra húztam.
- Illa 3 óra van... Mi ez a gyilkos nézés? Jajj van még bilincsed. - Csillantak fel szemeim. - Hupsz.. - Pattintottam is rá az ágy egyik mázolt lécére.
- Nah kicsim innentől én leszek a főnök. - Nem ugatsz vissza, okés? - Húztam össze a szemöldököm.
- Jajj cicám ne csináld már ezt... - Néztem rá felvéve bús álarcomat. Majd hirtelen megcsókoltam...

Rachel

Csak lestem hova megyünk. Elmentünk a suliba a kulcsért ahol Vivit és Natet láttuk meg. Tim persze eltakarta a szememet. Hisztizni akartam, de rájöttem nincs semmi értelme a hisztizésnek inkább kussban maradtam.
Majd miután hoppanáltunk valahova, jó magasra nem tudtam kivenni hova mentünk. Mikor kimondta, hogy Párizsban vagyunk a számat nyitva felejtettem. Gratulálok Tim... ezzel sikeresen elérted azt, hogy a tériszonyomat leküzdjem. Ügyes. Levette rólam a bilincset, de csak előre pillantottam a városra. Valóban gyönyörű volt a kivilágítás, bátor lennék ha lemernék nézni.
- Köszi Tim a toronyból rájöttem... de ha nem haragszol én nem néznék le. - Mondtam oda neki, majd előre néztem. Nyugalom Illa minden rendben lesz.. nem fogsz leesni ha nem nézel le!! De lefogok.. nem nem fogsz.. nyugi! Miután mérgelődtem egy sort magamban, a vázra csatolta a bilincset, és közölte 5 perc és jön. Megfojtom, megölöm...
Legnagyobb félelmemet nem így terveztem legyőzni. Jó kis estéből gyilkolos este lesz, csak térjen vissza. Hmm... eszembe jutott, hogy nálam van a pálca, remek visszacsempéztem Timtől. - Alohomora! És már ki is nyílt.. Remek, ostoba Tim, ha meglátlak kapni fogsz. Hoppanáltam is a sátorba.
- 5 perc mi? - Fontam össze a karomat és a szemöldökömet felvontam.