Christopher

Figyeltem, majd ekkor a tesóm elindult a szobába. Utána indultam a szobájába, persze azért meg akar valamit csak nem tudom mit. Pálcámat elővettem és lenyomtam a szobája kilincsét.
- Héé Jess... nem küldöm el őket, nem vagyok szemét... - Néztem be sehol senki. Hát ez hol van!? A szekrénye nyitva volt, ekkor a szobája ajtaját hallottam becsapódni és későn kapcsoltam már a szekrényben voltam. - Engedj már ki te idióta. - Dörömböltem persze, a pálcám kin maradt az ágy előtt. Szerencsétlen balfasz, vagyok. - Jesse, ne izélj... csak szeretlek piszkálni tudod. Mi lenne ha mennék ablakot pucolni, és te meg ki engedsz innen. - Vettem elő a ravasz színészi mondatomat.

- Jesse, az istenit ne szórakozz már. Tudod, hogy ha kis helyre zárnak be rosszul leszek... - Üvöltöttem. Mindig megtalálja a gyenge pontomat nem igaz már. Ilyen bátyót.
- Jó megyek ablakot pucolni, és nem lesz több tréfa. Kérlek szépen bátyám engedj ki. Vagy inkább Mr. Acerlot? - Kérdeztem tőle. Kedvem támadna megverni de nem teszem meg. Ő csak élvezi hogy ő az úr. Remek....

Jesse

Jess

Bátor gyerek. Hát igen tudja ,hogy nem bántanám, de azért az én idegeim sincsenek kötélből. Egyáltalán hogy jön ahhoz ,hogy csak úgy behúz? Na mindegy. Kicsi még, és ezen kívül egy idióta vadbarom, de akkor is kölyök még.
- Hajrá indulj. Tuti sikerülni fog mind a kettő. - Imádtam piszkálgatni és tudtam az idegesíti a legjobban ha helyeselek. Ez a pajzs amit csinált nevetséges. Egyetlen mini pálcaintéssel megszüntettem és ráadásul ő észre sem vette.
- Felőlem minden rendben. - Közbe a folyosóról azt figyeltem mit szórakozik a laptopon, de amint meghallottam tervét belevágtam teljes erőmből az ajtószárfába.

- Remek csináld csak. De utána el ne felejtsd majd közölni apával ,hogy azért szégyenítetted meg a világ előtt ,mert nem tudsz felelőséget vállalni a tetteid miatt. Tuti ,hogy megérti. Ha kellek a szobámba leszek. - Mutattam fel neki mutatóujjam ,hogy ezzel is jelezhessem gúnyosan ,hogy ismét én nyertem...

Christopher

- De apa... ezt nem teheted.... - Néztem rá, és már szólni akartam amikor az ajtó fleé mutatott. Jessere gyilkos pillantást vetettem. - Ezért még számolunk tesó. -Utálom amikor megkeseríti az életemet. Egyszer csináljon hibát, akkor én fogok rajta röhögni. Pálcámat, elővettem legalább a szőnyegből csináltam ugráló szivacsot, mert létrát sem találtam de ekkor elvette a kezemből a pálcát.. - Bátyám.. én meg átkozlak esküszöm, miért vagy ilyen szemét? - Kérdeztem tőle és behúztam egyet a szeme alá. - Ezt csak azért kaptad, mert beköptél. - Köptem oda neki, majd a szobámba fel indultam, de megállított.

- Várhatja apa mikor fogom megcsinálni. A kastély ablakit, ezer éve csinálták utoljára. Miért én csináljam? Megölöm az öreget, de előbb veled végzek mielőbb. Még Lilike meglátna... tényleg, mi van köztetek? Már lassan Alex is kombinálni kezd, mert majdnem minden hétvégén itt van... - vigyorogtam el, majd bementem a szobámba. - Idegeneknek tilos a bemenet főleg a szemét bátyóknak. - Mondtam és bűbájt csináltam az ajtómra, amin nem lehet át hatolni. - Így fogunk beszélgetni. oké? Én itt bent te ott kint. - Kezdtem és eldőltem, az ágyamon.

- Te fogod megcsinálni az ablakokat nem én. Vagy, végig küldök egy képet ahol nem csak anyámmal, hanem egy fiúval is csinálod... és szerintem ez elég szemét húzás lenne tőlem. Harmadik opció, kussolsz róla hogy varázslattal csinálom meg, vagy akkor is körbe küldöm őket ha nem. Még az újságba is berakatnám, és nem vennék jó néven. Főleg a hírnevedet. Jesse Crawford Acerlot lefeküdt, egy fiúval. vajon az édesapját hogy viseli? Már látom magam előtt. - Mondtam neki vigyorogva, és a laptophoz sétáltam és az emailemet, megnyitottam és mindneki aki fontos, ott volt a listámban benne. Egyszerübb mint a bagoly. Mi mindenre jók a mugli kütyük. A képet már beillesztettem már csak egy gomb nyomást kellene elintéznem.

- Nos Bátyus, mit felelsz erre? Harmadik opció. Vagy a képek? - Kérdeztem tőle fenyegető hanggal.

Sebastian & Jesse

Tim és Jes

- És hol a tisztelet? A nevem: Mr Acerlot, mellesleg kevesen tegeznek. Arra pedig nem emlékszem ,hogy magának jelen pillanatban miért is lenne szabad engem tegezni. Szóval elvárom a tiszteletet fiacskám... - Jajj Istenem ,hogy én milyen köcsög tudok lenni. Bevallom büszke voltam a kölyökre, belevaló lurkó ,de persze ezt ő nem tudhatja. Talán még rosszabb is nálam. 14évesen én még nem voltam ennyire megrontva. Vagy még is? Na jó talán. Szúrós szemmel néztem rá. Színészi tehetségem még mindig tökéletes. Akkor meg mi is lenne a baj?
- Jelen... - Viharzott be a legidősebb fiam is. Oké, akkor most tereljük el innen a dolgot. Rengeteg papírmunkám van még.

- Jah, ez? Voltaképp visszaszolgáltatták. Szép dolog ha az öcsénket szemmel tartjuk. Igaz e? - Kacsintottam Jessre.
- Már így is meg van rontva. Igen én voltam. - Hangzott a válasz nekem ,majd a két testvér egymással marakodott.
- Ugyan fiúk, hogy lehettek ilyenek? Nézzétek az én példámat. Tökre példás életet élek. Te meg engedd el. - Förmedtem rá a godzillára aki épp most akarta Christ agyonnyomni. - Térjünk a három nappal ezelőtti ügyre. Annyit mondok felelőtlen vagy. - Néztem rá gúnyosan a pici fiúra. - Emlékszel múlt héten tiszta dühös voltam ,hogy senki nem képes elvállalni az ablakok lemosását, örülök ,hogy te önként vállaltad. Pálcát nem használhatsz. Vagy újra kezded. Két kezű munkával jobban csillog. Ha kísértésbe esnél akkor kezded előről. Te pedig figyelsz rá. - Fordultam végül Jesse felé. Nah, jó menjenek már ki nekem dolgom lenne. Azt pedig elárulhatom ,hogy nem itt. Hanem egy szállodai szobában...

Christopher

Hmm.... Lassan, 2 nap telt el de apám nem hajlandó szóba állni velem. Én meg csak elment itthonról. N aigen. Mit tehet egy 13 éves? Hallgatja, azt hogy ahogy kioktatják. Köszi nem kérek ebből. Mondtam már, hogy bírom JesseT? Le sem baszot, csak piszkált folyamatosan. Bírom a fivéremet, és bármit megteszek azért, hogy ne veszítsem el.
Éppen, a laptopon néztem meg valamit, amikor az egyik halálfaló nem is tudom Johnnak, hívták jött be hozzám.
- Az apja látni kívánja.... - Remek, végre hozzám szól. Vagyis, nem kiabálom el.. a Hozzászólás nála a kioktatás lesz. Kisfiam miért nem hallgatsz apádra, miért nem csinálod azt amit mondok. Vagy 100X-or hallgattam ezt végig. Komolyan Alex miért, nem csinál semmi rosszat
ő a minta gyerek az őrületbe fog kergetni.
Annak ellenére, hogy megmondták nem hagyhatom el a házat észrevétlenül hoppanáltam el az éjszaka és élveztem az estét egy gyönyörűséggel. Mondtam már hogy szeretek csajozni? Na igen, nagy tulajdonságom.
Leértem apa irodájába. Bekopogok, és határozott mozdulattal kinyítottam az ajtót. Persze, szokásához híven mint mindig papírokat irogat alá és halálfalóival volt elfoglalva.
- Apu, hívattál? - Ennyit kérdeztem és álltam ott az asztala előtt, mint akit kivégeznek. Hmm... tudtam előtte is észrevétlenül lelépni, de akkor is. Jobbra fordultam ahol a katanámat vettem észre. - Ez meg mit keress itt? Azt hittem elvesztettem tegnap a... - Haraptam a számra, hiszen majdnem elszóltam magam. Azt hittem, hogy elhagytam a kocsmában amikor egy csajjal voltam. Ezt még anyámtól kaptam kiskoromban és úgy vigyázok rá mint a szemem fényére...
Ekkor, az ajtón Jesse is belépet.
- Családi gyűlés van?- Utána csak azt láttam, hogy vigyorog a bátyám. - Te köptél?Nem igaz már... így bízzon az ember a testvérében.... Jesse... - Dühösen mentem oda hozzá, de ekkor a halifalik szépen lefogtak. Remek. Sosem voltam rossz gyerek de akkor is. - Eresszetek már el nem verem meg. - Mondtam és leültem a vallató székbe, ami a sarokban volt. Persze ezt apám szokta így hívni.

Darren

Még mindig rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogy Zoe tönkreteszi a fürdőszoba berendezését.
- Nem tudom, hogy várhatod el, hogy bízzak benned azok után, amiket műveltél. – mondtam fagyosan, majd néztem, ahogy tönkreteszi a bőröndjét, és szerencsétlenkedik egy sort.
- Ülj vissza. – szóltam, mikor elindult kifelé. Megvártam, amíg leveti magát az egyik székbe, majd anélkül, hogy egy cseppet is megemeltem volna a hangomat ismét megszólaltam.
- Abigail, gyere be és ne tégy úgy, mintha nem hallottál volna mindent. Valószínűleg mindenki hallotta a dolgokat. – köptem gúnyosan. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó és belépett rajta a szokatlanul komor Aby. – Tedd, amit kell. – morogtam neki, majd elfordultam és kinéztem az ablakon. Pár percig csak azt lehetett hallani, hogy Abe valamit halkan magyaráz Zoénak, hogy meg kell vizsgálnia és akkor tényleg kiderülhet, hogy kié a baba, mivel ő nem bízik az orvos tudományban. Aztán még pár perc szöszmötölés után Abigail odalépett mellém az ablakhoz.
- Darren… igazat mondott. Az a gyerek tényleg a tiéd. – suttogta remegő hangon. Egy percig csak megkövülten meredtem magam elé, majd ahogy hallottam, hogy Aby kimegy a szobából, nagy levegőt vettem és megfordultam, hogy Zoéra nézhessek.
- Nem tudom mit kéne most mondanom…

Zoe

Zoe

A fürdőszobában, már semmi nem volt a helyén, kivéve ami be volt építve. Ami létezett, azt tönkre tettem: a törölközők cafatokban hevertek a padlón, a samponok, tusfürdők, fogkrémek, illatszerek és minden más kacat. Még jó, hogy mikor átköltöztem Darrenhez, csak a fele cuccomat hoztam. A szekrényekben tömegjével álltak a parfümök. Egyenként bágtam neki őket a hatalmas tükörnek, mely egy hangos csörömpöléssel megadta magát. az utolsó parfümös üveg, még szinte tele volt, és egy „Reinától Mucikámnak” felirat volt rajta. Szemeim és elmém elködösült. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót és az üveget akkora erővel vágtam ki, hogy még a szemben lévő szekrény oldala is behorpadt. Természetesen az üveg összetört és kifolyt belőle a parfüm. Gyilkos szemekkel néztem Darrenre, aki rideg arccal ült a kanapén.
- Mucika, egy biztos, neked mondom el legelőször ha megtudom, hogy kié - mondtam gúnyosan. - Tudod, lehet az egész ügyvéd karé, vagy esetleg valamelyik rohadt, szemétláda, gyermek gyűlölő vámpíré, aki nem tudja elképzelni, milyen kellemes érzés, mikor akkor vetik meg az embert, mikor szüksége lenne valakire – mondtam kimérten, majd előszedtem a szekrényből az egyik utazó táskát, vagyis elővettem volna, ha nem szorul be. Így aztán nagy erőkkel kezdtem rángatni, és a vége az lett, hogy a bőr táska szétszakadt, én pedig a földre huppantam. Annyira ideges voltam, hogy a könnyeim is kicsordultak. A szakadt táskába kezdtem el dobálni a ruháimat. Legalábbis azt hittem, hogy az én ruháimat, de rá kellett jönnöm, hogy ez mind Darren cucca. Igazán szerencsés vagyok ma. Még valami remek dolog, amit elronthatnék? Nem is néztem Darrenre, mert féltem, hogy röhög. Nem érdekel. Elmegyek.
- Elmentem – köptem oda ridegen, majd kezemet az ajtó kilincsre helyeztem.

Brendon

Figyeltem Zoét, aki ideges. Éppen feküdtem rajta amikor egy tőrt vett magához és leszúrt.
- Ááááááu... Normális vagy!??? - Kérdeztem tőle és kihúztam a kezemből. A seb begyógyúlt hamar és néztem nagyot. Mi van? Lesokkolt amit láttam. Farkasoknak nem gyógyul be a seb, és ez nekem magas. Mi folyik itt? Észre vettem, hogy Zoé hátrál. A hideg kőnek dőlt. - Mi az? Nem értek semmit.. most félsz tőlem? Kérlek mondd mi folyik itt? - Kérdésről kérdésre tettem fel neki... mert semmit nem értettem. Miért gyógyult be a sebem az csak a vá.. most világosodtam fel...

- Vámpír vagyok? De, hogyan? Kérlek mondj már valamit.... az istenit... - Leguggoltam és bele néztem a szemébe, ő meg lehunyta őket. Nem érdekel, a puppilád néz rám. Most! - Mondtam neki parancsoló hangon és a vállát gyengéden megfogtam. Soha nem tudtam mi folyik körülöttem, mindig zűrős dolgok voltak. Persze, zűrős család állatok és lények... Na remek. Komolyan, ha az én gyerekeim is így nőnek fel nem tudom mit fogok csinálni. Mindig is gondoltam el akartam menekülni a bajok elől, de úgy látszik sosem fogok tudni. A bajok, mindig is lesznek az ember körül.

- Figyelj, nem kell félni tőlem. Nem értek semmit, hogy mi van. Én sosem bántanálak. Mi sokkolt le ennyire? Kérlek, mondd meg. A vámpírságot magam sem értem.... - Néztem és mondtam elcsukló hangon. - Ugyan az vagyok, aki voltam Brendon Darwin, mondjam azt, hogy a legújabb régi szeretőd és pótbátyjád? - Néztem rá, és átöleltem.

Darren

- Akkor mi lesz? – fordultam vissza rezzenéstelen arccal. Ha akartam volna, könnyedén megállíthattam volna felém repülő tőrt, de mozdulatlanul hagytam, hogy a jéghideg penge belefúródjon a húsomba. Pár másodpercig figyeltem, ahogy a vérem eláztatja az ingemet, majd kihúztam a tőrt az oldalamból és az asztalra dobtam. Egy cseppnyi érdeklődés nélkül emeltem a tekintetemet a kezemben lévő apró üvegcsére, amin halványan olvasható volt a nevem. Pár másodperc múlva ez is a kés mellett landolt, viszont az érkezéstől apró darabokra tört az üveg. Még mindig érzelemmentes arccal foglaltam helyet a kanapén, majd ridegen szóltam a fürdőben tartózkodó nőhöz.
- Ez most melyik szánalmas halandóé? – egyáltalán nem érdekelt a dolog, mivel esélytelennek tartottam azt a lehetőséget, hogy a már negyedik gyereke tőlem legyen.

Zoe

Zoe

Csak feküdtem Brendonnal szemben az ágyon és tekintetem arcát simította végig. Rá kellett jönnöm, hogy már egyre több vonás fedezhető fel mind arcán, mind a jellemében, ami Jasonre hasonlít. Nem töltöttem túl sok időt Montielel, de mégis modora és jellegzetes vonásai megmaradtak bennem. Most pedig, ha egy kicsit jobban megnéztem Brendont, olybá tűnt, hogy Jasonnal nézek szembe. Vajon Bred tudja, hogy ki is ő valójában? És Amarilla? Neki van fogalma róla, hogy az anyjuk elcseszte az életüket? Vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Az én anyám is hazudott, de én legalább egészen fiatal korom óta ismertem Juliant. Hihetetlen, hogy mára már milyen családi titkokra nem derült fény.
- Brendon, nem is tudom. Előkeríthetnénk a feleséged aztán pedig megmutatnám neki, hogy képes vagy itt feküdni velem, hangsúlyozom ismát, velem meztelenül feküdni, egy ágyban. Ha ezt meglátná, egészen biztos, hogy szívinfartust kapna – vigyorogtam gonoszan Brendonra, majd feltornásztam magam ülőhelyzetbe.

Hajamat eltoltam arcom elől, majd egyik lábamat átvetettem csípőjén és két kezét az ágyhoz nyomtam.
- Te minek jöttél el, erre a borzalomra? Esküszöm, az ügyvédek még a bíróságokon is jobban elviselhetőek, egyenként, de mikor már egy egész kviddics csapatnyi összegyűlt belőlük, nem élvezem a képmutató társaságukat. Természetesen, én ez alól kivételt élvezek, ugyanis, engem mindenki csak szeretni tud – vigyorogtam ravaszul Brendonra, majd lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Hevesen és kiéhezve kaptunk egymás ajkai után. Mikor aztán már nem kaptunk levegőt, eltoltam magamtól és visszahanyatlottam az ágyra. Csendben feküdtünk, de Brendon megtörte a varázst. Szavai hallatán, rögtön összeszűkültek szemeim, és legszívesebben megöltem volna a mellettem fekvő férfit.
- Ezt szívd vissza te szemétláda - fordultam felé villámokat hányó szemekkel. – Nem értem, miért nem a feleségeddel vagy. Alex tökéletes. Nekem meg Darren. Nem is értem, hogy lehettem, annyira hülye, hogy két évet neked szenteltem az életemből. Elpocsékoltam huszonnégy hónapot az életemből egy ilyen emberre, aki azt se érdemli meg, hogy megüssem. Csak hogy megtudd, szánalomból voltam veled. És szerinted miért jártam Sebastianhoz? Mert szar voltál az ágyban. Ennyit erről – mondtam neki indulatosan, mégis ridegen. Monológom végére már magabiztosabb voltam. Nem érdemli meg, hogy itt maradjak. Rohadék.

Az ajtóhoz mentem, de zárva volt. Pedig egy percig sem maradok itt tovább. Legalábbis én így gondoltam, de Brendon mint aki megőrült, és nem hallotta a kifakadásom jött oda és kezdett vetkőztetni. Most hiába kapálóztam, nem engedett el.
- Nem érdekel Darren. Nem érdekelsz te sem. A férfiak mind bunkók és az nekik az élvezet, ha valakit bánthatnak vagy megalázhatnak. Elmegyek, nyisd ki az ajtót – parancsoltam rá, de semmit nem tett, csak a falnak lökött és elkezdte lefejteni rólam a selyem ruhát. Semmi kiutat nem láttam, már egy szál tangában álltam előtte, mikor megláttam az asztalon egy tőrt. Megpróbáltam ellazulni, majd lábammal sikerült magamhoz húznom a kést. Nem égetett, nem volt ezüst. Ahogy feltornáztam az eszközt a kezembe, határozottan beleszúrtam a karjába. Ellöktem magamtól, és a fegyvert is kihúztam. Természetesen begyógyult. Merlinem, hát vámpír is félig, ennyire hülye hogy lehettem. A földre ejtettem a tőrt, majd a szemközti falig hátráltam és hátamat a falnak vetve lecsúsztam a hideg kőre.

Brendon

Hallottam amit hallani akartam. Meg mertem volna kérni Zoé kezét? Nem tudom. Talán a becsületem, és bizalmam felé és a gyávaságom mondta, hogy meneküljek. Nem tudtam volna megkérni a kezét, talán mert túlságosan is szeretem és ez a magyarázat. Na ráültem a derekára, gyengéden..
- Ketten vagyunk, magunk vagyunk. Mihez lenne kedved kincsem? - Persze, tudtam így játékosan kérdeztem és a szőke haját birizgálni kezdtem. - Én is barátként tekintek rád, és egy jó hmm. szeretőre ez a helyes kifejezés. - Mondtam neki őszinte szavakkal és a hangom nyugodt volt mint bármikor máskor.... sosem tudtam elképzelni miért van ez a furcsa változás. Néztem Zoéra aki az arcomat tanulmányozza.

- Talán borostás vagyok Zo? - Néztem rá értetlenül, amikor bele néztem a tükörbe nem láttam semmi változást. Ha csak azt, nem hogy egyre jobban Montielre hasonlítok és itt jön a nagy kérdés miért!?

- Zoé, tudod mit megjegyzem, csendben... Kicsi csikló, kicsi farok, kicsi csikló nagy farok. Rémlik mit akarok ezzel mondani? - Vigyorogtam rá persze kötözködtem. Imádtam piszkálni, szeretem mikor ideges. - Azt hiszem most sikerült leoltani, téged is meg Alexet is hehe kettő egy csapásra. - Kuncogtam, és láttam hogy az arcizmai megfeszültek.

Na igen, senki sem szereti ha ezt a témát így szóba hozzák a férfiak, de most jól esett kimondani.
- Tereljük el a témát, Darren mit fog szólni hozzánk? Örülni fog? Nem hiszem.. - Mondtam neki, és a melltartóját kikapcsoltam közben.

Zoe

Zoe

- Jajj, megjött az édes kis feleséged - mondtam szélesen vigyorogva, gunyoros hanglejtéssel. - Szerintem beengedem. Már annyira régen találkoztam Alexel. Biztosan nem venné zokon, hogy egy szobában vagyok a meztelen férjével. Szerintem meg is dícsérne - mondtam neki, de ahogy elhaladtak a lábkopogások, legurultam Brendonról, és elfeküdtem az ágyon. Ködös tekintetemet a plafonra szegeztem, majd gondolkodni kezdtem, de most valahogy csak hangosan sikerült.
- Mikor megtudtam, hogy elveszed Alexet, nagyon rosszul esett. Lehet, hogy akkor már nem voltam teljesen hűséges, de szerettelek. Annyira jó lett volna tudni, hogy hozzád tartozom. Sajnálom, hogy megbántottalak. Sajnálom, hogy eljátszottam a bizalmadat. Sajnálom, hogy... szerettelek - mondtam csendesen és elfordítottam tekintetemet dacosan az ablak felé. - Ha megkérdezel, biztosan igen lett volna a válaszom. Ha ma kérdeznél meg, már nem egyezne a válaszom. Mára már csak barátként tekintek rád, akitől néha azért elvárom, hogy szenvedélyesen megcsókoljon. Mert valljuk be őszintén, hogy szeretem benned azt a soha meg nem szűnő vad vágyat - ismét szemébe néztem. Tagadhatatlan volt, hogy még mindig szerettem és vágytam rá. felé fordultam, majd lehunytam szemem és megcsókoltam.

Brendon

- Hát ez meg milyen kérdés? Őszintén? Egy nőre sem néztem mióta Alexel vagyok. Jó az ágyban, mindent megkapok amire vágyom, de valami kimaradt. A tűz, és a szenvedély és ezt már hiányolom belőle a kapcsolatunkból. Tudom, hogy megcsal, nem beszélünk csak pár szót. Sokat veszekszünk és a gyerekek tartanak minket már. Kihült a kapcsolat... Te meg én, hát az külön történet...Te a mai napig nem tudod mit akarsz. Honnan tudom? Érzem és látom a szemedben. Megkérdezem, de őszintén válaszolj. Ha a te kezed kértem volna meg. Mit mondtál volna? - Tettem fel a kérdést, komolyan és fordított helyzetbe kerültünk. Ő volt felül én alul. Hehe.
Ekkor, magassarkú kopogást hallottam. Jesszus. Néztem Zora.

- Kicsim te vagy oda bent? - Kérdezte Alex.
- Igen, rosszul vagyok ma este nem megyek haza indulj el, a gyerekek biztos jól vannak. Puszilom őket, amint jobban leszek megyek... - Első hazugságom felé, és indult is el.
Az ablakból bámultam míg elhajt a limónk. - Ez meleg volt... - Mondtam Zonak, majd mellé feküdtem.

Zoe

Zoe

- Csak hogy elengedtél - mondtam neki szemrehányóan és megmasszíroztam csuklóimat. - Minek is jöttünk ide? - -kérdeztem, persze nagyon jól tudtam, hogy mit keresünk itt. Lehet, hogy nekem is szükségem lenne most valaki másra, aki nem Darren. félre értés ne essen, még mindig ugyan úgy szeretem és ég bennem a tűz, mint először. A szenvedély egyáltalán nem hagyott alább. De most megérdemelné nagyon is Darren, hogy megcsaljam, hiszen Sebastian után, tisztességes anyaként éltem. Nem jártam minden héten más pasikkal. Persze megtehettem volna, de muszáj volt változnom. Azóta érzem, hogy megszürkültek a napjaim, már semmi sem érdekel, és unatkozom. Nekem ez túlságosan unalmas és egy kedvű. Brendon pedig kapóra jött, és valljuk be, régen voltam ennyire izgatott.
Visszacsókoltam, de belevigyorogtam. Nem tudtam ekhinni, hogy még mindig ennyire vad tud lenni. Más, ha az embernek már gyerekei vannak. Így nem ugyan az már semmi, de most mégis mintha 20 évvet levoltunk volna az időből. Átfontam vékony karjaimat nyakán, majd végig simítottam széles hátán és belemélyesztettem körmeimet meztelen hátába.
- Őszintén Brendon, kivel jobb az ágyban? Alex vagy Én? - néztem rá kérdőn, de most őszintén érdekelt a válasz. - Nem sértődök meg - mondtam, majd én kerekedtem felül és mellkasán megtámaszkodva csókoltam végig hasát, mellkasát, nyakát, arcát, majd végül szenvedélyes csókban forrtunk össze.

Brendon

Hallgattam a szavait.... És néztem nagyokat. - Alex kurva lenne? Te nem viselkedsz úgy? - Néztem rá és nyugodt hangomon tettem fel a kérdést, amit még Zoé életében nem hallott. - Ha Alex kurva lenne tudnék róla. De veled ellentétben ő rá mondhatom a "nő" kifejezést,Mert kinéz annyinak amennyinek.- Vettem le az egyik bilincset a kezéről és a lábáról is, de még ültem rajta.

- Nem vagyok jó ügyvédnek? Babám, el felejtetted, hogy én tanár ügyvéd vagyok. Na mindegy. - Mondtam neki vigyorogva, majd a másik lábáról is leszedtem a bilincset. - Szeretőnek? Hmm... valóban, jó lenne de miért keresném más nő társaságát, amikor meg van minden Alexisben... kivéve egy valami... - Gondolkoztam el rajta. A szenvedély és a tűz már rég kihült belőle mint ahogy belőlem is. Már vágytam egy jó kis forró kalandra, de nem vagyok az a kisfiú aki voltam. Az már felnőtt.

- Nos, de ha egy célzással is mersz tenni bármit is Alexnek. Akkor olyan pert indítok, hogy még a lábad is a földbe gyökerezik. Egyébként, nem O' Connor lesz a bíró. Nem tudtad, hogy a gyerekei megbetegedtek és muszáj volt haza mennie. Bírónő már tudom ki lesz. Drága feleségem. De ne aggódj, Nem fizetem le, mert azt minden nap megkapom tőle. - Kaccsintottam rá, majd az utolsó bilicset is leszedtem róla. És megcsókoltam... rég éreztem ilyen csókot.... és vágytam utána.

Zoe

Zoe

- Féltékeny? Ugyan Brendon. Nekem is va saját életem, ahogy neked is. Egyikünk sem szorul a másik társaságára. Neked ott vannak a gyerekeid, ahogy nekem is, melletted ott van Alex, nekem pedig Darren. Miért vagyunk akkor itt? - kérdeztem ártatlanul, miközben végig simítottam meztelen mellkasán. - Kislány Brendon? Nem tudtam, hogy te egy kislánnyal töltötted az estéidet. Egészen sokáig. Nem vagyok már tizenöt éves, attól, hogy úgy nézek ki. Huszonynyolc év élettapasztalat áll mögöttem. Megértetted? - kérdeztem ingerülten. Gyűlöltem, hogy mindig lekislányoz, amikor semmi közöm már ehez a tituloshoz. Gyerekeim vannak, férjem.

- Brendon - nyögtem fel, ahogy az ágyra estem. Kapálóztam egy ideig, d ebe kellett látnom, hogy értelmetlen. varázspálcát természetesen nem hoztam, így csak az erőmre számíthattam, de most az is cserben hagyott.
- Nem gondolod, hogy Alexnek ez nem tetszene? Darren se örülne, ha meglátna így - rángatóztam, de a négy bilincs szorosan tartotta a kezeimet. Ahogy ráült a csípőmre, még a lábaimat sem tudtam mozgatni. Ki voltam szolgáltatva neki, és ez nem tetszett.
- Ne érj hozzám - sziszegtem az arcába, de szívem ellentmondott az eszemnek, ugyanis sóvárogva vágytam minden érintésére. Egyszerűen felforrt a bőröm ha csak hozzám ért. - Engedj már el, nem fogok semmilyen kérdésedre sem válaszolni. Esélytelen. Nem játszunk ilyet, semmi kedvem hozzá - jelentettem ki makacsul, majd visszacsókoltam.
- Mert Alex egy kurva, aki bármikor találkozunk, nekem esik, hogy rádmászok. De ahogy látod, most is fordítva történt. Második, nem érdekel, hogy meddig vártál volna, vagy éppen nem vártál volna. Ne hogy azt hidd, hogy majd most megsajnállak. Ha annyira fontos lettem volna neked, nem menekülök más férfiak karjába. Ha érzem, hogy mindig mellettem vagy és szeretsz. De attól, hogy üres szavakkal dobálóztál, tenned kellett volna. Következő, nem érdekel az életed az a része, mikor már nem ismertelek. Nekem te mindig Brendon Darwin maradsz a mardekáros hajtó, és ezen nem változtat semmi. Nem látom benned az ügyvédet. Te nem vagy az. Nem érdekel már, hogy ki vagy. Nem érdekel, hogy mi történt amíg nem voltunk együtt. Nem azért jöttem ide veled, hogy megbeszéljük, a családi problémáidat. Soha semmi nem fog azon változtatni, hogy hogy állok hozzád, vagy éppen a családodhoz. Nem akarok egy családi barát lenni, aki hétvégente a gyerekekre vigyázz. Tökéletes a szerető megnevezés - mondtam neki ravaszul csillogó íriszekkel, majd viszonoztam csókját, ahogy megcsókolt.

Zoe

Zoe

Három napja nem alszok. Amit megeszek az visszajön, ha a vérre nézek rosszul leszek, ha pedig még iszok is, egyszerűen, ki kell rohannom a mosdóba, vagy le kell ülnöm, mert elájulok. Darren mit csinál? Persze, hogy vért iszik.
- Tedd már le azt a borzalmat - üvöltöttem rá, majd az asztalhoz mentem és a poharat a tartalmával együtt a hófehér falhoz vágtam. - Gyűlölöm a fehér falat - kiabáltam hisztérikusan, majd pár perc dühöngés után az asztalra csaptam és szemben megtámaszkodtam Darrennel.
- Nem érdekel sem Abigail, sem az Afrikai Vámpírok Szövetkezetének az elnőke, se senki. Nem mehetsz el - néztem a férfi szemeibe ridegen, de ellentmondást nem tűrő hangom mégis megremegett.
Már vettem terhességi tesztet is, sőt, a legújabb kori találmányokkal már azt is meg lehet állapítani, ki a gyerek apja. Az eredmény ott bújkált a zsebemben. Vékonyy ujjaimat rákulcsoltam a fiolára, majd előhúztam. Abban hogy terhes vagyok, nem volt kétségem. De az a név, amelyik élesen kirajzolódott, már nem volt ennyire egyértelmű az elején. Nyeltem egyet, majd néztem Darrent, ahogy indulni készül.
- Darren Welles. Ha kilépsz azon az ajtón, isten bizony, hogy... - itt meg is álltam a fenyegetlsben, mert a szavakat csak elengedte a füle mellett. Hát mit ad a sors, az asztalon egy tőr feküdt. Szerencsére nem ezüst volt, de okoz neki egy kis fájdalmat. Felkaptam hát, és egy ügyes dobással, az oldalába állítottam.
- Figyelj már rám - hisztériáztam, majd elé siettem és a kezébe nyomtam a bájitalt, melyen még mindig ott volt a neve. - A tiéd, és nem három hónap múlva, hanem most. Terhes vagyok - üvöltöttem az arcába, majd berohantam a fürdőbe és magamra csaptam az ajtót.

Brendon

- Kincsem, te még mindig neheztelsz hogy tovább léptem? Alexel boldog vagyok és az is maradok. - Mondtam neki és a törölközött eldobta a háta mögé. Ekkor húzni kezdett az ajtóig és én vissza rántotam.

- Oh, ne haragudj, tudod azt hittem hogy a vámpíroknak ez meg se kottyan, de hát rájöttem te nem vámpír vagy, de nem is ember. Inkább egy kislány. - Mondtam neki majd az ágyra löktem és a bilincseket magamhoz hívtam. 4 gyönyörű bilincs. Zoét lefektettem az ágyra két kezét hátra raktam és az ágyhoz bilincseltem. Lábát szintén.

- Nos, ha tovább szemtelenkedsz más ajándékot is tartogatok neked. Mi bajod Alexel kivele? És most kérdezz feleleket játszunk. - Ültem a lányra gyengéden, majd a pálcámat magamhoz vettem. - Ismerős a dolog? Ha rosszul válaszol büntetést kapsz. Ha jól meglátjuk mi lesz a jutalma. - Mondtam neki vigyorogva. - Tehát. Első kérdésem. Mi bajod Alexel? Második kérdésem: Mit gondoltál meddig várok arra a percre, hogy együtt legyünk? Harmadik kérdésem: Netán fáj, hogy boldog sikeres ember vagyok? Fáj hogy gyerekeim vannak. Ne aggódj a harmadik kisbabát most várja, Alex. Örülök, neki hogy ilyen remek feleségem van. Nos, miért vagy ilyen cinikus velem? Ez az utolsó kérdésem és szépen válaszolsz rájuk. - Mondtam neki diadalmasan, majd megcsókoltam és elhúztam utána a fejem.

Zoe

Zoe

Követtem az ajtón, de egy ideig bojongtam a folyosókon. Hova az istenbe tűnhetett? Azt sem udtam, hogy minek jöttem utána. Inkább az első ötletem mellett tartottam volna ki és visszamentem volna elbeszélgetni Alexszel. Biztos nem ismeri a férje módszereit. De egy biztos, bármikor meglát, elkapja a féltékenységi dühroham és ez tetszik. Brendon pedig nagyon jól tudja, hogy a felesége féltékeny rám, ezéért muszáj Alex társaságát nélkülöznöm. Pedig milyen jóban is lehettem volna a csajjal. Körülbelül tíz másodpercig mert utána rájöttem volna, hogy túlságosan is nagy a szája és megöltem volna. Miért is nem tettem? Elszalasztottam egy ilyen remek gyilkolási módszert.

- Darwin, hát otthon kikötötték a vízet, vagy mi történt, hogy itt zuhanyzol? Jajj várj, el is felejtettem, hogy neki adtad a zuhanyrózsát az ügyvédeknek - vigyorogtam negédesen, majd ahogy törölközővel a derekán közelebb sétált, és megcsókolt, közelebb léptem hozzá és viszonoztam csókját. Szenvedélyes, tüzes. Csak ő tudott így csókolni. Egyszerűen, nem képes senki ugyan ilyen szenvedéllyel megcsókolni. Mikor átölelt, leszedtem róla a törölközőt és a hátam mögé dobtam és vigyorogva néztem rá.
- Azt hiszem nem is kell felöltöznöd, indulhatunk is vissza. Mit is fog szülni ehez Alex? Biztosan kitér a hitéből, ha meglát téged, meztelenül, d ehogy én itt vagyok lehet a kedvemért kiugrik a huszadik emeletről - magam után húzva mentünk kifelé, de mielőtt kimehettünk volna, megemberelte magát, és erősen vissarántott.
- Idióta, ez fáj - sikkantottam fel, majd tovább akartam húzni de nem tudtam. - Jó móka lesz, legalább a befásult ügyvédek is röhögönek egyet - mondtam angyalian vigyorogva és csókot váltotuttunk.

Brendon

- Édesem, te is tudod hogy jobb ügyvéd vagyok nálad. Nem én állok lefeküdni minden egyes emberrel aki szembe jön az utcán. - Ekkor odaakart menni Alexhez, de megfogtam a karját és egy terembe húztam. Az asztalra löktem és bevágtam az ajtót.
Néztem rá gyilkos szemekkel ahogy magyarázkodni kezd.

- Nem értem, Zoé. Kettönk kzül te vagy a féltékeny, drágám. Nem szoktam megcsalni a feleségemet... - Mondtam, amikor megragadta a nyakkendőmet és megcsókólt. Hmm.. játszani fogunk.

- Drágám? Akarod, hogy a tied legyek? Akkor kapj el. - Kaccsintottam és kimentem az ajtón. Persze egy labirintus volt, és gyorsan eltüntem, szóval keresnie kell a drágának. A Labirintus folyosó egy szobához vezet, úgyhogy elő van már készítve ilyen alkalomra bárkinek. Nos, felérve a szobába bezártam az ajtót és a zuhanyozni indultam. Hatás kedvéért, megvárom hátha belép ide Crawford a fürdőbe. Hmm... ritkán adódik ilyen eset. Hallom nyitódik a fürdőszoba ajtaja és nem kellett sok, Brenadette máris ott állt előttem.

- Gratulálok. Tájékozodásból ötös. De valamiből 10-est szeretnék. - Mondtam neki vigyorogva és Megcsókoltam.

Zoe

Zoe

Hangosan csapódott be mögöttem a vastag tölgyfa ajtó. Darren természetesen túl elfoglalt, így nem ér rá eljönni velem. Már kezdtem egszokni, hogy soha semmi nem érdekli és soha semmihez nincs semmi hozzáfűzni valója, kivéve a Reina témához. Ebből nekem elegem van. Ha ennyire jó Reina mindenben, miért is vagyok vele? Elegem van. Egyedül fogok menni és szórakozok. Mondjuk kétségeim vannak afelől, hogy egy rakat sznob ügyvéd között jól fogom érezni magam.
Egy kivágott, merész és kihívó sötétzöld selyem ruhát vettem fel. Hajmat begöndörítettem, felvittem egy kis sminket, majd keresztül sétálva Darren szobáján, méltóságteljesen hopponáltam.
Már sokan voltak, de nem érdekelt. Elindultam befelé, de egy férfi az utamat állta. Nem is akarmelyik férfi.
- Brendon Darwin - mondtam ridegen, és ajkaimon egy gunyoros mosoly futot végig. - Megnyerted? Úgy érted, miután megfektetted a bírónőt és lefizetted az ügyészeket, megnyerted a tárgyalást? - kérdeztem cinikusan. - Igazán remek volt az alakításod. Még megnyerőbb lett volna, ha ez kitudódik és a védenceddel együtt bevonulsz egy zárkába - köptem neki a szavakat, majd tekintetemet elfordítottam. - Látom a kedves kis feleségedet nem tudtad otthon hagyni. Lilly és Mark? Meg vannak még? Vagy már valamelyik klimaxos bírónőnek ajándékoztad őket? Lehet, hogy a legközelebbi tárgyaláson én is lefekszem a bíróval. Adam O"Connor lesz a két hét múlva esedékes tárgyaláson a bíró. Ha jól tudom, a te védenced lesz az enyém ellen. Azt hiszem én fogok nyerni. De hát, nem is kétség, ugyanis nem hinném, hogy lefekszel egy férfivel. De ha mégis, tájékoztass - kacsintottam, majd vigyorogva Alexot néztetm. - Megyek köszönök neki, és elmesélem, hogyan nyered azokat azokat az ügyeket. - Éppen indultam, italllal a kezemben, mikor éreztem, hogy megragadja a kezem és bevonszol, valamiféle tárgyaló terembe. Ott az asztalnak lökött, majd bevágta az ajtót. Büszkén és diadalmasan néztem fel rá.
- Csak nem féltékeny lenne, ha meglátna? Nem csodálom. Az ember nem felejti soha az első szerelmét. Vagy inkább szeretőjét? - kérdeztem ravaszul, majd a falhoz vágtam az üveg poharat és elé sétáltam. Imádtam mikor nyakkendő volt rajta, de ehez sajnos pólót nem hordhatott. Megfogtam a nyakkendőjét, majd lehúztam magamhoz.
- Adjunk rá neki okot, hogy féltékeny legyen? - kérdeztem csillogó szemekkel, majd Darrenre gondoltam, aki igazán megérdemli, hogy megleckéztessem. - Csak most, csak a tiéd vagyok - suttogtam és reméltem hangomból nem szűri le, hogy valami nincs rendben. Nem mondtam volna el, de magyarázkodni se lett volna kedvem, kibúvók után. - Gyengéd csókot leheltem ajkára, majd ellöktem magamtól és felültem az asztalra.

Darren

Gondterhelten temettem a tenyerembe az arcomat.
- Az istenit Zoe! Fogd már fel, hogy nem én döntöm el, hogy mikor megyek küldetésre és mikor nem! – szólaltam meg végül ridegen. – Azt kell tennem amit, mondanak, ezt a feladatot pedig nem bízhatják másra. Tehát hiába hisztériázol, nem fog változtatni semmin. – sziszegtem. Már egy órája veszekszik velem. Nem is értem miért olyan fontos neki hirtelen, hogy itt maradjak. Jó, igen ez egy három hónapos dolog lenne, de hagytam már itt hosszabb időre is és feltalálta magát sikeresen. Találkozgatott a szánalmas kis halandókkal, meg beszerzett egy-két gyereket. Hát gratulálok. Csak nyugodtan. Már kezdem megszokni, hogy több szeretője van, mint nekem. Felálltam az íróasztal mögül, felhajtottam a vért, ami még a poharam alján maradt, majd felkaptam a kabátomat és elindultam az ajtó felé.
- Három hónap múlva találkozunk. Remélem, addigra nem azzal a hírrel jössz, hogy lesz egy negyedik gyereked is valami szánalmas halandótól. – szóltam vissza gúnyosan, majd lenyomtam a kilincset. – Szia.

Brendon

Hmm... Ezt a napot vártam. Vége lett a konferenciának, és közben a dolgozatokat is kijavítottam. Remek lett. Irány öltözni. Lillyt és Markot lefektettem. 3-4 év és Roxfortba mennek. Sokat nőttek, szemtelen kis kölyökök. Szeretem őket, és sosem hagyom magukra, ha programot csinálunk. No ha ott van a mai nap, amikor ügyvédeknek szóló bál lesz, ahol nekem jelen kell lennem. Nem kell mondani kivel megyek. Úgyis kitaláljátok. Alexissel az oldalamon. Carolék vigyáznak a kicsikre. Tök jó volt, legalább Alexék, Timmel vannak, és így nem kellett ketté szakadjak a nevelésben.
Eljött az este, én ott álltam az öltönyömben és néztem a szakkállat amit növesztette. Istenem látszik öregszem. Miért nem vagyok olyan gyerek, mint Christopher?
Mindegy. Mentem bekopogni, Alexhez.
- Kész vagy kicsim? Indulnunk kéne, a limo itt van.
- Kész vagyok, szivem mehetünk.
- Gyönyörű vagy a vörös ruhában....
- Tudom, hisz te vetted nekem és imádom az anyagát, selyem. - Mondta és megcsókólt. Szerettem, de mára már szerintem mint egy barát, de a gyerekek, tartottak össze minket. Na igen...
Elindultunk beültünk az autóba, és hajtottunk. Amerika nagy város, főleg Las Vegas. Most itt vagyunk. Mit is szeretnek a legmenőbb ügyvédek csinálni? Kaszinózni. Na igen, nekekm is ez lett a kedvenc hobbim mióta Las Vegasba költöztünk és dús gazdak ügyvéd lettem. Az ország legjobbja. Na igen, kiemelkedő tehetségemért egyrészt. Na ezzel Zoét is leköröztem. Amikor megérkeztünk az egyik kaszinóba, már voltak egy páran. Jó pofiztunk párat a vendégekkel.

- Na igen, a legutóbbi eset is kemény menet volt. A csávó mondta, hogy ártatlan de közben megerőszakolt és meggyilkolt egy lányt... - Csak csóváltam a fejem hát vannak ilyenek. Amikor a bejárati ajtóhóz pillantottam Zoé Crawford lépett be.
- Kicsim megleszel Billel? Mindjárt jövök gyerekek elnézést. - Mondtam a kollégáknak és ott hagytam őket. Mentem Zoéhoz, egyenesen üdvözölni.

- Szia, Zo. Látom te is idetévedtél. Netán hazárd játékos vagy? - Kérdeztem tőle vigyorogva, közbe az egyik szerencse asztalhoz sétáltam. - Hogy vagy? Utoljára akkor láttalak, amikor a védencem megnyerte a pert a tied meg életfogytiglant kapott. A veszteséget kiheverted már? - Kérdeztem tőle érdeklődve. Na igen, az ügyvédek néha rivalizálnak és versenyeznek.

Christopher

- Nem vagyok törpe. Jesse hát nem tudok. Tudod, még is a bátyám vagíy..... - Mondtam neki vogyorogva és adott egy barackot. Remek, mindig is utáltam és ezzel piszkált folyton.
Elindultunk a konyhába, persze Alex már megint zabált.
- Meg kellett volna keresselek de nem találtalak mikor viszsamentem a szobában. Hol voltál? - Kérdeztem tőle és már nyúlt a hűtőhöz. - El fogsz hízni öcsi add ide. - Elkezdtünk enni és Szóba hozták Beccát. Na igen a nővérem hajlamos volt pasizni.. hasonlított az anyjára. Már amennyit hallottam róla. - Figyeljétek komolyan 5 percen belül me gjön Becca 6 pasija is. Nincs kizárva. Hát de tiszta vicces... - Röhögtem, rajta majd válaszoltam Jess, kérdésére. - Ja, tök jó élményben volt részünk Jessel. Kár, hogy nem voltál ott Alex.. Vérfagyasztóan jó kedv volt ott. - Mondtam rideg hangon, majd ránéztem vészjóslóan Jessre, mert megutáltam anyámat. De témát elakartam terelni.
- Bátyám, nem furcsa az,.hogy te most idősebb vagy anyádnál? Megkérdezik ki ez a kis csitri melletted, azt mondod, hogy az anyád. Kiröhögnének. Még ha azt mondanád csajod, lehet nem. A vámpírok mind ostobák... - Piszkáltam Jesset. Mindig piszkálódunk a fajtánkal, de sosem tudnánk egymást bántani. Én és Alex farkas míg ő Vámpír. Mi vagyunk rá a példa, hogy megtudunk egymás mellett lenni. Na nem úgy mint Brendon bácsi, meg Zoé nyanya. - Mi kutyák inteligensebbek és okosabbak vagyunk. Nem igaz Öcsi? - Vigyorogtam rá. Szerettem evés közben is felhozni ilyen témákat, de most jól jön.
Becca ment le a lépcsőn még csak be se köszönt hozzánk és elment.

- Láttátok ezt? Komolyan egyszer követni fogom, nem hiszem el, hogy tud ennyi pasit becserkészni? Adhatna pár tippet, csajok mikre buknak. Jess segítesz? Már majdnem azt akartam mondani rád Jessica... tisztára női neved van tesó... - Vigyorogtam rá és a kenyérbe beleharaptam.

Jes & Lex

Jesse & Alex

- Nem mész vissza... - Parancsoltam rá makacsan Zoera. Régen hívtam már anyának hiszen kicsit furcsa volt ezt egy olyan személynek mondani aki majdnem csak fiatalabbnak nézett ki nálam. Zűrös család zűrös ügyek. Lepillantottam lábamra ami még szörnyen sajgott ,de már csak két vágásnyom lett a heg pedig olyan volt mintha már egy hete történt volna. Hát igen jó vámpírnak lenni.
- Megnézem Christ. - Intettem anyámnak, aztán ott is hagytam. Nem érdekelt az ,hogy milyen szépen tudja felváltva szidni Illát és Timet.

- Halihó Törpicsek - Köszöntem rá öcsémre bajt jósló hangon. És az ágyra löktem. És arca felé lendítettem kezem. Persze nem ütöttem volna meg csak imádtam piszkálni. Olyan kis tudálékosan kisfiús volt. - Baj? Az ,hogy ijedős vagy. El tudod rólam képzelni ,hogy bántanék egy Törpét? Ugyan már.... - Gúnyolódtam közben pedig követtem lefelé.

- Nem keresem Zoet, de kösz a felvilágosítást ,különbet kétlem hogy ott van ,de mindegy. Öcsi... Tudod ,hogy egy idióta kis hülye gyerek vagy aki mindenbe beleüti az orrát? - Kérdeztem tőle. - De azért kösz. Látom nem lennél képes nélkülem élni. - Szorítottam be fejét hónajjam alá és adtam neki pár barackot. - Te én nagyon kajás vagyok. Kapjunk be valamit oké? - Kérdeztem megragadtam gyenge kis karját és a konyha felé húztam. Kit találtunk ott? Hát persze ,hogy Alexet.

- Komolyan mondom hozatok neked ide egy ágyat. Egész napi foglalkozásod: felkelsz, irány a konyha, és egész nap tömöd magad. - Löktem el a hűtőtől. Még szerencse ,hogy nem tud kifogyni.
- Miért jobb lenne inkább veletek unatkozni? Vagy éppen Beccával a telefonon csüngeni? Tudtátok ,hogy 5 pasija van? - Kérdezte gúnyosan.
- Jah, Chrissel éppen halálra untuk magunkat. Nem igaz törpe? Becca meg már rég nem érdekel ,nem tűnt még fel? - Vettem ki egy csokitortát ,de Alex már nyúlt is érte bohón. - Még mit nem. Ez az enyém Törppojáca. - Néztem rá lennézően és célba is vettem a pultot...

Amarilla és Christopher

Illa:

A dolgok felpördültek. Sebastian pajzsot húzott fel és megbénította Janet. Csak figyeltem az eseményeket.Remek. Szép műsor. Jesset kiszabadította és eltünt Zoéval, a fiú.
Végig hallgattam a beszédét,.
- Bravo...bramissimo... Szép műsor... - Ekkor fel álltam és közelebb mentem, hozzá és farkasszemet néztünk. - Nem ölöm meg a gyerekeket... csak ízelítőt kaptatok. Igen, jól tudom hogy békén hagyják. Egyszer 15 éve mikor elhagytalak tudtam, hogy megbánom. Jóvá akartam tenni, de az is csak hitegetés volt. Őszintén szerettelek, de te tettél ilyenné. Tudod mennyire, fájt az a bizonyos nap? Azt mondtad mindig is szeretni fogsz. De amikor megtörtént a dolog, a tör a szívembe teljesen belém hasított. Csak el mindnekitől távol. Megszakítani a kapcsolatot. Bennem a fájdalom táplált. Mind addig amíg Mona rám nem talált. 15 napig nem ettem semmit. Éheztem és fáztam. Se pénzem se ruhám nem volt. De tudod mit. Kit érdekel a sajnálatom!? Senkit. Miután rám talált, már majdnem meghaltam és segített, hogy életben maradjak. A bosszú tartott életben mind idáig. Részben. A régi Illa? Lehet, hogy ott van de nem tudom engedni neki, hogy megnyíljon. - Fordultam el tőle. Gyűlöltem, nem tudtam szeretni se. Mit akart volna elérni!? Nem tudja a szívemet megpuhítani már nem.... - Nem érdekelnek a gyerekek. Egyedül csak te, de nem öllek meg. Még nem. Komolyan azt hitted, megpuhíthatsz? A válasz nem. Még is, mit tudnál mondani, hogy ne legyek ilyen? Sajnálom, Sebastian... Ki lidércnek született Lidérc marad a sötétség homályában. Rémálmokba férkőzik be, az ember. Nem kell nekem ennél több. - Ekkor levettem a csuklyát a fejemről, és néztem gyilkos pillantással a férfira. - Most elmehetsz. Ne feledd, ez csak előszele volt annak ami jönni fog. - Mondtam neki, majd kivonultam a teremből egyenesen fel a szobámba, ahol bezártam kulcsra az ajtómat, és nem látta senki, de sírtam....

Christopher:

- Apa.... őőő... Szellemszállás melletti házban.. - Mondtam Zoénak, és már ment is. A testem fájt a sebektől mert meglátszottak. Bezártam a szobám ajtaját és lekezeltem őket. Nem voltam gyáva féreg, vissza mentem volna de így is bajba kerültem. Amikor a fürdőből jövök ki, Jesse állt előttem épségben.. vagyis a lábát nem mondhatnám.

- Mi történt veled bátyám? - Kérdeztem testvéremet, de ő gyilkos pillantásokkal az ágyra térített. - Most megint mi van? Csak segíteni akartam az istenért.... - Fakadtam ki, és majdnem lekevert egy pofont de megállítottam a kezét. - Ajj... csak remek basszál le ezért is. Nem elég ha apától kapok ha hazaér? - Kérdeztem tőle, majd felálltam és nem törődtem vele, kiléptem a szobából. Minek kell mindig lebaszni, nem hiszem el.
Éppen megyek a konyhába, amikor halom jön utánam valaki. Megfordulok, Apám és a fivérem. Remek. - Ha anyádat, keresed akkor a szobában Nathaniellel megtalálod/megtaláljátok. - Mondtam cinikusan, és szemtelen hangon.

Sebastian

Tim

- Zoe... - Mért kell mindenkinek idecsődülnie? Máskor azt fogom mondani mindenki jöjjön velem. Akkor egyedül lehetnék végre? Csak ártanak. fájó pillantást küldtem Jes felé. Láttam rajta a kínlódást, de tudtam nem fogja mutatni fájdalmát. Ezt az egy tulajdonságát örökölte anyját. Másképpen kívül belül én voltam. Ezüst... Tudtam ha most nekiugrok Illának abból még nagyobb baj lesz. De a két lány civakodása talán eléggé elterelte a figyelmet, szóval most kell cselekednem.
- Magus Crista! - Ragadtam meg a láthatatlan pajzsot. Nem nagyon vontam magamra a figyelmet, mivel pajzsom láthatatlan volt. Akkor sok szerencsét. Egy másodperc alatt fiamnál teremtem. - Diffindo! - Böktem a láncokra ,de ebben a pillanatban ugrott volna rám a vámpír, asszem Jane ,de gyorsabb voltam. - Immotegi! - És a nő már esett is a földre. Mindez másodpercek alatt játszódott le ,még is éveknek tűnt. Jesse pillanatok alatt eltűnt magával húzva anyját is. Remek egyedül maradtam. De még várok pár percet. Tűzzel játszottam ,de még is tudtam nem fognak megölni, addig míg nincs háború biztosan nem. Látszólag Mona pedig külön élvezte a műsort.

- Ugyan Illa mindketten tudjuk mi a célod. Tönkre akarsz tenni. Azt akarod ,hogy jobban szenvedjek mint eddig bárki a világon. Részben megértem. De ezzel csak magadat hazudtolod meg. Hiszen ha valaki már nem érez a másik iránt semmit, akkor fájdalmat sem okoz neki. Itt az adandó alkalom. Öld meg Jesset ,aztán Beccát. Utána a fiaid. Vegyél el tőlem mindent. De akkor is ott marad a bánatod. Fogd már fel ,hogy ezzel semmi sem lesz jobb. Ölj meg. Itt vagyok. Nem fogok elfutni. Kínozz bármit tehetsz. De nem tudnád meg tenni. Ott van benned az az illa akit régen mindenki szeretett. Az a szeleburdi lány. Ő pedig nem fogja engedni. Ez ellen semmit sem tehetsz... - Néztem barna szemeibe amik most utálatot tükröztek...

Illa és Brendon

Illa:

Éppen, érkeztem Brendonhoz, mert már nagyon rég láttam. Persze a recepciós azt mondta mindjár tjön addig vigyázzak Lillykére. Na jó mit csináljak egy 3 éves kislánnyal? Malmozzak? Na azt nem. Kimentem vele egyet sétálni és az utcán valaki nekem jött.
- Nem tud figyelni? - Kiabáltam és utána egy férfi jött el mellettem. Ismerős volt. Sebastian és Zoé? Mi a fene. - Na gyere kicsim meglessük mi történt. - Mondtam neki, majd láttam, hogy a női mosdó felé mennek. Brendon bizonyára vásárol mert lassan dél van és nem szereti a szállodai kosztot ezt tudtam róla.
Éppen mentem volna be a női mosdóba amikor lemerevedtem és hallottam egy kérdést... Csak álltam. és nem bámultam.

- Azt hittem... szeretsz. Azt hittem, lesz jövönk de végig csak hitegettél... Ezek után, tudod mikor fogok egy pasinak is hinni. Nagyon, megbántottál.... Legyetek Boldogok, úgyis van két gyereketek. - Agyő. - Mondtam és becsaptam az ajtót és beleütköztem Brendonba.

- Mi történt?
- Most látsz utoljára. Elegem van. Az összes pasi egy nagy barom... Szeretlek, Brendon de nekem már nincs itt semmi keresni valóm rajtad és Carolékon kívül. Isten veled, majd egyszer jelentkezek vagy nem. - Mondtam neki, és odaadtam Lillyt. Fogtam és Hoppanáltam jó messzire mindentől és mindenkitől....

Brendon:

Odaadta Lillyt és csak álltam, mert nem tudtam mi van. Benyitottam a mosdóba Zoé és Tim.
- Mi a fene történt? Illa, közölte egyszer jelentkezik vagy nem. Mi az istent csináltatok? - Néztem és a kezemben volt a kislány. Előjött az aggódó bátyj és apa szindrómám.

- Sebastian mi történt, hogy Illa ezt mondta? Ugye nem gondolta komolyan? - Mentem oda hozzá és szóltam rá szigorúan. Ha valóban az történt amire gondolok, esküszöm levadászom. Miért kell szenvedni a húgomnak? Miért? Megválaszolhatatlan kérdések hada, és csak egy ember tudna rá válaszolni. Sokáig, azt hittem van olyan ember hogy vigyázz rá és nem sérti meg. Erre valami történt. Ránéztem Zoéra, de csak a fejemet csóváltam meg. Sosem fognak megváltozni. Ezért léptem tovább. És jól döntöttem. Boldog család apa vagyok és ez számít.

- Na jó nem érdekel, mit műveltetek, de ha Illának baja lesz a ti lelketeken fog száradni. Boccsásatok meg, de megyek csomagolni. Holnap utazunk Hawaiira. Tudjátok én Boldog család apa vagyok és lassan a harmadik gyerekem fog a világra jönni. Mennem kell összeszedni a kicsik cuccát. Ha akartok valamit közölni, akkor a recepción szóljatok a kolléga nőnek, hogy fel akartok jönni. Vagy beengedlek titeket vagy nem. De ha nem akartok egy árva szót se mondani, azt hiszem ez volt akkor az utolsó beszélgetésünk. Minden jót. - Mondtam Ridegen és mentem fel a szobámba és elkezdtem összeszedni a cuccainkat.

Zoe

Zoe

- Talán jól érzed Sebastian - suttogtam miközben hangom megremegett a sírástól. Én is tudtam, hogy mit kellett volna már az elején tennem, mikor minden megváltozott. Egyáltalán, hogy hagyhattuk, hogy az a kapcsolat tönkre menjen és minden szerelembe csapjon át. Nem kellett volna túl közel engednem magamhoz. Miért kérte, hogy mutassam meg magam. Miért kérte, hogy legyek kedvesebb. Most vádolhatom őt, mert lenne mivel. De itt vagyok én, és ugyan úgy hibás vagyok mint ő.
- Szeretném, ha minden más lenne. Ha esetleg nem kellene másra is figyelni, ha nem más akaratából döntenék. Nem kellene arra figyelnem, hogy mi van akkor, ha veled maradok és mi van ha végeztünk egymással. A szakítás lehet csak egy átmeneti állapot is - szegtem fel dacosan fejem és fájdalmasan néztem rá. Ekkor még a szám is nyitva maradt kérdésétől.
- Sebastian - suttogtam, és az egyik részem nagyon szeretett volna neki igent mondani, és most, itt azonnal megcsókolni, de a másik részem ami erősebbnek bizonyult, nem engedte. - Mindegy mit mondok. De azt tudom, hogy van valaki aki jobban szeretné hallani Tőled ezt a kérdést. Szeretné, ha élete végéig vele lennél és vigyáznál rá. Ez nem én vagyok. Amarilla jobban szeret téged mindenkinél. Látom rajta. Ha most neked igent mondok, akkor végleg eltűnik, pedig ha jól tudom te is szereted. De nem is érdekes, szeretned kell őt - mondtam neki csendesen, és még kisebbre húztam össze magam. - Tudom, fáj Seb, én is ugyan úgy szeretlek, mint te. Ha csak nem jobban - simítottam végig arcán. - Menj el hozzá, meg leszek. Csak kell hogy egyedül legyek. Nem akarom, hogy itt legyél. Vége van és nem lesz köztünk soha már semmi. Régen nem vagyunk azok a gyerekek, ahogy te is mondtad. Már rég nem arra megy a játék, hogy te vagy a legjobb az ágyban - mondtam fájjdalmasa, de mégis hangomban gunyoros csengés volt.
- Menj el, kérlek. Mi már... nem. Soha többé. Gyerünk - kiabáltam vele, majd erőtlenül ellöktem magamtól, és zokogni kezdtem. Utolós pillantást vetettem rá, mint a szerelmemre. Most már csak egy férfi, akit szerettem...

Amy

Amikor lekevert egy pofont, megfordultam és gyilkos pillantással néztem rá.
- Ezt rosszul tetted, tudod miért? - Néztem rá, és elővettem az ezüst tőrőmet. Tudtam, hogy az előző törtől begyógyul a sebe. De most fájni fog neki. Ekkor Zoé lépett be.
- Véreset? Az meg van picinyem. - Mondtam gúnyosan, és beleállítottam Jesse lábába a tört. Ezüst volt és a vére kezdett felforrni a gyereknek. Egy mozdulattal ki is húztam, de nem tudott a fiú megszólalni. - Mit elég? A móka csak most kezdődik. - Mentem közelebb Zoéhoz.

- Tudod mit? Szívesen megtenném, de tudod mit? Szenvedjetek ahogy én tettem. Milyen érzés az, amikor elveszítesz valakit... aki hitegeti 20 évig, hogy szereti és közben másnak a kezét kéri meg. Tudod milyen érzés? Annyi pasi volt akivel összejöhettem volna, csak egy volt a bökkenő. Hogy már nem hiszek nekik. Eleget csalódtam, és szenvedtem. Ennek most van vége. Mennyire fájna nektek ha Jesse nem lenne? Elég sebb lenne abban a szívben? Nem hinném. - Mondtam gúnyosan, majd elfordultam tőlük és Monához mentem. - Megfogadtam az életemben, hogy nem fogok más pasira nézni, mert volt valaki akit szeretek. Csoda, hogy Brendon túl tudott lépni rajtad és mostanra család apa. És én vagyok szánalmas? Ezek után nem hinném. - Mondtam ridegen és barátságtalan hangon.

- Túl léptem azt a korszakot, és nem kérek belőletek. Ezt így tudjuk megoldani. Nem foglak megölni Zoé. "Még" Nem. Kell egy kis szenvedés, mint ahogy Shane és Oliék szenvedtek. Jó volt végig nézni. - Leültem a székembe és tartottam a kontaktust Zoéval. - Sebastian, itt mond el most mindenki előtt miért hitegettél folyton. Biztos megértjük, ha csak azt nem mondod, hogy sajnáltatom magam mert nem. A bosszú, ami hajt engem semmi más. - Mondtam Sebastiannak és még mindig farkas szemet néztem Zoéval.

- Sohasem hittem, hogy idáig fog fajulni ez a dolog. Mind a ketten szenvedtek, a nagy büdös semmiért. Komolyan ezek után azt hiszitek bárkiben megbízok csak úgy? Hát nem. - Mondtam ki csendesen a szavakat, és a csuklyát a fejemre raktam, hogy ne lássák az arcom. Ahol könnyek jöttek le. Azért még volt bennem fájdalom éppen azért lettem erős. De nem fogok hinni, Sebastiannak az biztos. Nagyon sokat kell tennie, ezügyben. Nem vagyok olyan mint régen, teljesen más vagyok.

Zoe

Zoe

Dehogy maradok itt. Ez nem teljesen ép elméjű. Elvitték a fiamat, és komolyan azt hiszi, hogy majd itt ülök és várakozok, amíg Ő játsza a hőst. Ki tudja, hogy mi van Jessevel. Ugyse maradok itt és kész. Sebastian köddé vált, és én már pattantam volna fel a székből, ha nem nyom valaki vissza. Szikrákat hányó szemekkel fordultam hátra. Nathaniel állt mögöttem, és nem akart sehova engedni.
- Nathaniel, elmegyek - jelentettem ki és megint megpróbáltam felállni, de ez a kísérletem is kudarcot vallott.
- Zoe, itt maradsz.
- Értsd már meg, hogy elvitték a fiamat - üvöltöttem neki ridegen, de meg se szólalt. Ő is tisztában volt a történtekkel, de miért kell ennyire féltenie? Sebastian meg a másik fele. Hogy képzelte, hogy itt maradok.
- Megértettem, de te is értsd meg, hogy se Sebastian se Én nem akarjuk, hogy valami bajod történjen - guggolt le elém, de ekkor elkövette a legnagyobb hibáját. A szemembe nézett. Most nem érdekelt, hogy ki Ő, és hogy mit teszek, csak kitágítottam a pupilláimat és megbabonáztam.
- Majd jövök - mondtam ridegen, majd már kaptam is magamra, fekete, taláromat és a kastély előtt megálltam egy fél pillanatra. Egyenlőre azt sem tudtam, hol van Jesse. De egyet ki tudok deríteni, hogy hol van Sebastian. Erősen koncentráltam, és mikor már biztos voltam benne, hova kell mennem. Akkor hopponáltam is. Hihetetlen. Abban a kastélyban táboroztak a lidércek, ahol én is meghúztam magam sokszor. A pincében még mindig ott van a berendezett szobám, csak éppen senki nem tudhat róla. Egyetlen egy ember járt itt ezidáig, az pedig Brendon. Megráztam a fejem, majd már el is indultam. Ahogy gondoltam, a bejáratokat őrzik. Behopponáltam a szobámba. Üres volt, és ahogy körbe jártam a kastélyt, sehol nem volt egy lélek sem. Legszívesebben ordítottam volna a bennem tomboló dühtől. Már nem elég erős közöttünk a kapocs, hogy megtaláljam Sebet. Merlin rúgja meg.

Elkeseredésemben, visszahopponáltam a halálfalók kastélyába. Végig száguldottam a folyosókon, kerestem valakit, aki meg tudja mondani, hol találom Sebastiant. Egy erős lökéstől a földre zuhantam. Esküszöm, most már kipárnázom magam, mert mindig neki megyek valakinek és mindig elesek.
- Christopher - mondtam újongva. - Csak hogy itt vagy. Fantasztikus. - Hát igen, Sebastiant ki más tudná megmondani hol van, ha nem a saját, tulajdon fia. - Hol van apád? Meg kell mondanod nekem, hol van Sebastian - ráztam meg gyengéden a fiút, aki nem volt hajlandó rám nézni. De végül megtudtam.
- Köszönöm - hálálkodtam, de már hopponáltam is.

Egy újabb kastély szerű építmény, tele lidércekkel és... Brian? Vámpírok? Itt? A lidércek oldalára álltak, gondolhattam volna. Ahogy Brian jött ki, gyorsan megragadtam a kezét, és behúztam az egyik beugróba.
- Szia Brian, emlékszel rám? Segítened kell - hadartam és kérlelőn néztem a férfire.
- Neked bármikor Zoe, csak egy a baj, hogy Darren azt is megtiltotta, hogy ennek a háznak a közelébe gyere.
- Hogy mit csinált? - tágultak kerekre szemeim.
- Most vissza is megyünk hozzá. Megkért, hogy ne engedjelek ide - magyarázta, de már kézen is ragadott. Hápogtam, de aztán vettem egy nagy levegőt, és ledobtam magam a földre.
- Nem megyek sehova. Bent van a fiam. Darren meg fogja érteni, hogy ide kellett jönnöm. Egyébként meg amit nem tud, az nem fáj neki. Segítessz bejutni vagy nem? - kérdeztem és éreztem, hogy karomon enged a szorítás.
- Menjünk - adta meg magát egy sóhajtással és már a fejemre is húzta a csuklyámat. - Ez rajtad marad, és nem szólalsz meg.

Beértünk, de mikor már a nehezén túl voltunk, meghallottam Amarilla és Seb hangját.
- Itt vagyunk, ne hőzz tovább - mondtam neki, de nem állt meg. - Brian, ide kell bemennem. Nem megyek el innen - mondtam dacosan, és kitéptem kezem szorításából.
- Ide nem lehet.
- Nem érdekel - jelentettem ki makacsul, és már ki is tártam a szoba ajtaját. Lehet hogy öngyilkosságot követek el, de nem érdekel. Jesse nem maradhat itt.
- Véres estét - mondtam gúnyosan, de mikor csak biccentettek, a vámpírok mellé sétáltam. Mire nem jó hogy vámpír vagyok. Találkozott Jessevel a tekintetem, és oda akartam menni hozzá, de nem lehetett. Aamrilla pont most lépett odahhozzá, és vágta meg. Megremegett a testem az elfojtott indulatoktól. De Sebre néztem könnyes szemekkel, aki csak biccentett, hogy nem lesz baj. Megölik Jesset, nem engedhetem. A sebei gyorsan begyógyultak. Szerencsére vámpírvér is folyik az ereiben. De nem hagyhatom.
- Elég - üvöltöttem fel, majd levettem a csuklyát és Jessehez rohantam a két vámpír gyűlölködve néztek rám, de az egyik nekem esett. Nem lehetett túl erős, mert a nyakát két másodpercen belül kitörtem. A másik meg se mozdult.
- Jessenek ehez semmi köze. Amarilla, gondolkodj már egy kicsit - néztem ridegen a lányra. - Ő mit ártott neked? Semmit. Azonnal engedjétek el, mert Jessenek ehez semmi köze. Boccs, hogy én vagyok az anyja. Ez zavar? Hát szánalmas vagy Illuska - köptem gúnyosan. - Amarilla, most elengeded Jesset, és engem megölhetsz...

Sebastian

Tim

Mindenben igaza volt. Emlékeim feltörtek és arra az éjszakára vándorolt képzeletem amikor mindketten elmondtuk a másiknak ,hogy utáljuk és csak kihasználjuk egymást. Persze nem ezekkel a szavakkal ,de mindkettőnk szavai erről árulkodtak. És hova jutottunk? Oda ,hogy még Zoe is kimondja a nagy Sz betűs szót ,ennek kétségtelenül nem így kellett történnie. Vagy csak akkor nem akartuk ,hogy ez így legyen. Hiszen tényleg gyűlöltem Zoet. De most már nem. Mikor mondandója végén megcsókolt az egyáltalán nem hasonlított az eddigiekre ,se arra mikor gyűlölt ,se mikor szeretett. Pontosabban olyan volt mintha egy jégcsappal csókolóznék. Nem tudtam miért, de rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban.
- Ez szép és jó. Akkor azt mondtuk ,de azóta felnőttünk. Most pedig azt érzem ,hogy még ezen a napon kikosarazol. Mit tehetnék ellene? Nem vagyok az a felettébb könyörgő típus ,de ha az kell ,hogy ezt megkérdezzem akkor tessék. Habár a helyszín nem a legjobb, de te választottad. - Néztem körül a női mosdóban.
- Bernadette Zoe Crawford, Hozzám jönnél feleségül? - Tettem fel a nagy kérdést. Ha most nemet mond én megőrülök és törlök mindent, mert ,hogy ő engem nem fog megszégyeníteni az 1000%-lék...

Sebastian

Tim

- Nehogy már rám fogd a saját hibáid. A rossz döntésedet követte a még rosszabb. Én inkább figyelmeztettelek. Csak Adamot ölettem meg veled. Senki mást. - Néztem rá szavaim úgy csengtek mint ha egy baráttal beszélnék, de magam sem értettem hiszen gyűlöltem. - Mi lesz? - Kérdeztem ,de már láttam is. Ez nem normális. Éppen rántottam volna elő pálcám mikor a vámpír lány morgott felém.Remek. egyedül már semmire se képesek csak csapatban.
- Veled? Soha... - Köptem bele arcába. - Nem értem hozzád. - Mértem rá gúnyosan majd farkasszemet néztünk, mintha meg akarnánk egymást gyilkolni. Majd végül elfordítottam fejem. Kezd olyan érzésem lenni, hogy ez már nem is ember. Hanem egy robot. Aki a régi szerelmemre hasonlít. De nem az. Csak kívül...
- Állok elébe... - Suttogtam kísértetiesen hisztérikus hangon. Komolyan mintha a sikoly beszélne.

- Áh... Júlia szerelmem légy az enyém. - Szóltam gúnyosan felé mikor kilépett az ajtón.
- Jobb ötletem van. Megölöm az ikreket és csak kettő lesz. Így sokkal jobban hangzik. - szóltam neki nyugodtan. A következő mondatára viszont kezem már lendült is és úgy pofon vágtam ,hogy komolyan azt vártam mikor repül le a feje.
- Nem bántod. - Húztam elő hirtelen pálcám...

Zoe

Kisírt, könnyektől csillogó, vörös szemekkel gubbasztottam a mellékhelyiségben. Eszem ágában sem volt elmozdulni onnan. Kényelmesen elhelyezkedtem, mikor kirobbant az ajtó, és a női mosdóba egy srác lépett be. Sebastian Acerlot személyesen. Ahogy hozzámért dacosan elfordítottam a fejem, és tekintetemmel semmit mondóan néztem a szemközti csempés falszakaszt.

- Emlékszel, a legelső éjszakánkra? - kérdeztem ridegen a helyiség beállt csendjében. - Megfogadtuk, hogy soha egyikünk se fog érezni semmit a másik itánt, sőt, azt is mondtuk, hogy soha nem hozzuk a kapcsolatunkat nyilvánosságra. Ezen kívül szabadok vagyunk. Nem lesz következménye a kapcsolatunknak... - mondtam az utolsó mondatot mértéktelenül csöpögő gúnytúl, valamit némi keserűséggel. - Erre, már sokadszorra próbáljuk magunkat lekötni, szinte másokat száműztünk az életünkből, mindenkinek teljesen tiszta, hogy járunk, valamint van két közös gyerekünk. Minden létező szabályt megszegtünk. És az érzéseim? Próbáltalak utálni, gyűlölni, azt akartam, hogy te legyél az utolsó ember a földön, akivel valaha szóba állnék. Nem mutattam, hogy szeretnélek, mert féltem a csalódástól. Azt hittem, hogy hamarosan elhagysz és akkor én magam maradok, és összetörök. Meg kellett ettől védenem magam. De most így a végén elmondom. Szeretlek és mindig szerettelek Sebastian Acerlot - suttogtam megtörten rideg arccal, majd magamhoz húzta, ás forrón csókoltam meg, utoljára...

Amy

Ahogy figyeltem Acerlotot, mit beszél még nyugodt voltam. Lehetett látni az arcomon. De amikor felhozta, hogy halálfaló is voltam.. igen a jel még ott van de nem szolgálok olyat aki átvert! Nem, nem és nem!
- Persze, te már csak tudod. Nem is tudom ki irányított a gyilkosságokra és most nézd hova jutottunk. Sosem tudnék újra jó lenni, az csak neked működik. Tudod mit? Mesélj nyugodtan Alexnek nagyapáról, nem érdekel… de akkor tud, hogy mi lesz. – Mondtam neki, és odasétáltam Jessehez, és beleszúrtam a lábába. Csak annyira, hogy ne vérezzen el. Nem ölöm meg, csupán csak megsebzem.
- Akarsz még beszélni? Ne érj hozzám mert megjárod, Sebastian. – Mondtam és Jane is ugrásra készen volt. Közelebb sétáltam hozzá, és belenéztem a barna szememmel az övébe. Farkas szemet néztünk jó sokáig. Miért volt jó ez? Azért, mert akkor tudom ha ő fordítja el a fejét nyert ügyem van. Így is történt hosszadalmas nézés után.
- Na mi az? Most én nyertem farkasszemezésben. Jól, figyelj rám. Fogadj meg egy tanácsot. Menekülj és búj el, mert ha meglátlak legközelebb te kapsz olyan vágást mint a fiad. – Fenyegettem meg, rideg hangon majd jöttek a lidércek és kivágták a kastélyból Sebastiant. Hmm… Ránéztem Monára és utána mentem. Persze kint állt az udvaron.

Hosszadalmasan néztük egymást. Nekem a fekete hosszú hajamon most ott volt a csuklya. Minek vegyem le? – Lehet, hogy én ribanc vagyok. Te meg csak egy pöcs aki nem vigyázik a gyerekeire. Tudod mit? Megölöm Jesset és marad három kölyököd. Mit szólsz? Sebastian ugyan… csak 3 kölyököd marad, el felejted a fiad hamar. – Mondtam neki gúnyos színészi hangon. – Majd a temetésére küldök fekete rózsát. Úgyis sötét a lelked. – Nevettem fel, és bezártam az ajtót. Nem bántom Jesset, de most visszakapta hogy idegesíteni próbált.

Sebastian

Tim

nem hiszem el. Ez a gyerek fordítva lett összerakva. Tudtam ,hogy el kellett volna tőle vennem azt az ostoba katanát. Nem léptem oda hozzá mivel akkor még nagyobb bajt csináltam volna. Tudtam úgyse ölik meg. Egy kis fájdalomtól meg csak tanulhat. Mit várjon tőle az ember? Tudatlan kis 14éves aki még csak most megy 3.ba ,de már úgy érzi mindent tud.
- Azért azt ne feledjük ,hogy te is halálfaló voltál. És nem önkéntesen távoztál kincsem... - Szóltam a nőnek lekezelően ,majd közben szemem a két fiam között pásztázott. Mikor Chris felkiáltott aggódtam érte, de tudtam ebből legalább tanul. Annyira pedig nem bántják ,hogy komoly baja lehessen. Remek gyerek én a füleit vágom le azzal a katanával ha haza érek isten bizony.

- Remek... Levest csináltok belőle. - Tapsoltam undorodva. - Nem kell bemutatnod mikor éhesek a vámpírok. Ismerek egy néhányat.... - Foglaltam helyet a széken amit éppen most hoztak nekem. Majd méregetni kezdtem Illát. Teljesen megváltozott. Pont mint legbelül. Mikor 10éve a kórházban beszélgettünk. nem gondoltam volna ,hogy ide jutunk. - Egyességre? Ahhoz valóban szükségünk van tőrökre. De ha már úgy is ilyen kellemes családi részlegben vagyunk elárulhatnád ,hogy is van két fiunk. Rengeteg szépet meséltem rólad Alexnek. Rólad... A nagy apádról. Arról ,hogy már akkor nem voltál semmivel sem több csak egy megátkozott kis ribanc. - Fájtak a szavak amiket kimondtam ,de ki kellett mondanom. Valahogy ki kellett törni... - Úgy ám tudok nagypapiról. Nem csak a húgod szokott ám hallgatózni. - Mondtam és egy figyelő pislantást küldtem Jesse felé aki meg se mer mozdulni. Nem mintha nagyon tudott volna. De szája sem volt bekötve még se nyikkant meg...