Észre sem vettem, hogy egyszer csak lelökött magáról, majd kirohant a hálóból. Megpróbáltam ledörzsölni kezemről az írást, nem sok sikerrel. De hát, már ugyis mindegy, mert Viviana amit egyszer a fejébe vesz, azt Merlin sem veri kionnan. Nem fogok neki magyarázkodni. Gondoljon, amit akar. Én nem adtam rá okot, hogy ennyire bizalmatlan legyen. Azért mert tegnap Cassidy is a Black Pubban volt, és ráírta a kezemre a telefon számát, hogy ha meggondolnám magam fel tudjam hívni, nem kellene rögtön arra gondolnia, hogy megdöntöttem a csajt. Régen volt már az, hogy én a Cassidy féle szőke ribancokkal szórakoztam. De tartja a mondás, mindenki magából indul ki. Én nem kérdezem tőle, hogy mit művel itthon amíg én távol vagyok. Akkor Ő miért bizalmatlankodik? Kikészít a csaj. Hátamat neki vetettem az ágy háttámlájának és beletúrtam kócos hajamba. Na jó, nem fogja nekem itt a sértődött picsát játszani. Felpattantam az ágyról, majd az éjjeli szekrényről felkaptam a bejárati ajtó kulcsát és elindultam a nappaliba. Csípőmet neki vetettem az ajtó félfának, a kulcsot tartó kezemet pedig felemeltem.
- Csak nem ezt keresed, édes? - kérdeztem gúnyosan, majd mielőtt kikaphatta volna a kezemből, a kulcsot, pizsama nadrágom zsebébe csúsztattam. - Miért mennél el? Csak nem bántja a lelki ismeretedet, amit te tettél? Más különben miért lennél ennyire felháborodva? És miért feltételeznéd rólam rögtön azt, hogy megfektettem Cassidy Watsont? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel és számat gúnyos fél mosolyra húztam.
- Ülj le - parancsoltam rá, miután én is helyet foglaltam a kanapén. - Egyedül nem mész innen sehova. Nyugodj már meg és ne csinálj itt jelenetet! Viviana, nem fogok magyarázkodni. Ha nem hiszel nekem, az a saját problémád. Nem csaltalak meg, értsd már meg! - kiabáltam a lány arcába, miután lerántottam a kanapéra, és magam alá temettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése