- Te soha nem mondtad mit szeretnél. Soha semmit nem mondtál. Miért hagytad, hogy Sebastiantól legyen gyerekem? Miért hagytad, hogy más megkérje a kezemet még előtted? Miért nem mondtad, hogy te is szeretnél gyereket Brendon? Miért nem léptél semmit? - kérdeztem már szinte hisztériás hangon, és ujjait lefejtettem csuklómról. - Az égiekre én már nem bízok semmit. Elbaszták az egész életemet és a tiédet is. Mindenkiét - kiabáltam az utolsó szót, majd tekintetemet Brendonéba fúrtam.
- Nem csak én voltam a hibás - tátogtam a szavakat hiszen a sírás folytogatott és nem engedhettem meg Brendonnak, hogy gyengének lásson. Sokáig néztem távolodó alakja után, egészen míg el nem tűnik a lépcső fordulóban. Nem sokára egy hopponáló alakot láttam meg a nappaliban, aki szapora léptekkel távozott Brendon után. Ez nem Alexis volt, az is biztos. Liliana? Remek. Pont találkozni akartam vele. Visszacsuktam az ajtót és követtem a lányt, az emeletre. Bement Brendon szobájába, de nem csukta be az ajtót, így mindent tökéletesen hallhattam.
Még hogy Lili egy sellő. Na, ne röhögtessetek már. Ha Lilike drágaság sellő, akkor örökölnie kellett volna valakitől. Brendont nehezen tudom elképzelni aprócska pikkelyekkel, meg uszonnyal. Hát az nem az ő világa. Akkor nem maradt más, mint Alexis. Az a nő, maga förtelem. Hogy lehetne sellő. Gyűlölöm a halakat, nem hogy a sellőket. Egy farkas és egy sellő. Remek párosítás. Mikor végeztek a beszélgetéssel, beléptem a szobába.
- Neked is üdv Liliana - mondtam ridegen a lánynak. - Nem tudsz semmit. Így nem hiszem, hogy túl sok közöd van ahoz, hogy miért mentem el. De ha annyira tudni akarod, olyan dolgot tudtam meg, ami ha bekövetkezett volna, te itt sem lennél. Világos voltam? - sziszegtem a lány arcába, majd Brendon kijelentésére csak legyintettem, hogy semmi baj.
- Nekem az a kellemetlen, hogy belegondolok, hogy akár lehetnél a férjem is és lehetnének közös gyerekeink. De nem. Mert soha nem kaptam meg a leveledet - suttogtam halkan, majd előhúztam egy arany láncot, amin ott függött a gyűrű, amit még Nate-től hoztam el. - Ezt a gyűrűt küldted évekkel ezelőtt. Rengeteg idő telt el azóta és én egy éve szereztem róla, tudomást, meg akartad kérni a kezem. A leveledet is akkor kaptam meg, azóta ha unatkozom, azt olvasom. Érted Brendon? Beleszóltak az életünkbe. Mindenkiébe. Elrontották és most én viselem a következményeket - magyaráztam a férfinek, majd leültem az egyik kanapéra. - Ez a gyűrű már nem engem illet. Add oda Alexisnek. Ő jobban fogja értékelni. Nekem már nincs rá szükségem. Sajnálom - mondtam megtörten és mereven bámultam a szemközti falat. Nem akartam erről beszélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése