Lassan nyitogattam azúrkék szemeimet. Elégedetten észleltem, hogy egy izmos kar a derekamat öleli át. Szóval Nate még alszik. Tegnap biztos későn ért haza, amikor én már aludtam. Hát igen, elég kimerítő modellnek, anyának és egyben a „Sötét Nagyúr” feleségének lenni. Nagyúr… chh… komolyan mindig röhöghetnékem van, mikor ezt meghallom. Nate, mint gonosz… Dehogy. Ő…ő édes, szenvedélyes, imádnivaló és nagyon szeretem. Csak most valahogy úgy kéne felkelnem, hogy őt nem ébresztem fel. Épp le akartam tolni a karját a derekamról, mikor megpillantottam egy kissé elmosódott feliratot a kézfején. Közelebbről is megnéztem. Azt hittem, hogy ott azonnal agyvérzést kapok. A kezén egy Cassidy név, alatta pedig egy telefonszám díszelgett. Dühösen lelöktem magamról a kezét, majd villámgyorsasággal hagytam el az ágyat. Nem kérdés, hogy felébresztettem e az előbb még mellettem fekvőt. Egy szó nélkül vágtam ki a gardrób ajtaját, majd kezdtem kidobálni Nate ruháit a földre. Aztán, mikor kérdőre vont könnyes szemmel neki ugrottam és dühösen ott ütöttem ahol értem. Hogy tehette?!
- Undorító szemétláda! Rohadt mocsok! – sikoltottam dühösen, miközben minden erőmmel próbáltam fájdalmat okozni neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése