Pár percig kiéhezve faltuk egymás ajkait, mintha nem tudtuk volna abbahagyni a csókot. Végig simítottam törékeny testén, majd ellöktem tőle magam és megnyaltam alsó ajkamat.
- Szóval még mindig nem hiszel nekem - állapítottam meg, majd összekócoltam hajamat és besétáltam a fürdőbe. Pár percig néztem magam a tükörben, de aztán a kezemben tartott poharat neki vágtam tükörképemnek. Nem hisz nekem. Megszokhattam volna. Miért mindig nekem kell bizonyítanom? De ha ez kell neki, csináljuk. Bizonyosodjon meg róla a saját szemével. Magamra öltöttem tegnapi ruháimat, majd kiléptem a nappaliba és kézen ragadtam Vivianat.
- Akkor majd most meglátod az igazságot - mondtam neki, majd egy újabb vad csókot váltottunk és a ház elől hopponáltunk. A tegnap esti kocsmába érkeztünk. Egy ügyes kis varázslattal és koncentrációval képes voltam visszatekerni az időt, egészen addig amíg megérkezett Cassidy. Az előttünk levetülő képek csak illúziók voltak. Nem láthattak minket. Emlékeim enyhén ködösek voltak, de tisztán lehetett látni, mikor Cassidyvel táncoltam, majd meghívtam egy italra. De ennyi történt. Ő még többet akart, de eltoltam magamtól és ezért írta fel a kezemre a számát. Mert nem akartam tőle semmit. Csak ő még mindig nem dolgozta fel, hogy nem őt vettem el, hanem Vivianat.
- Finite - intettem pálcámmal, mire vége lett az illúzió jelenetnek, és újra a jelenben voltunk. - Hát ennyi történt Miss Hisztérika. Remélem most, hogy a saját szemeddel is láttad, amit elmondtam, és hiszel nekem - köptem neki gúnyosan majd intettem a pincérnőnek.
- Ha már itt vagyunk, ihatnánk valamit. Vagy esetleg kérjük elvitelre? Nekem lennének ötleteim, hol kellene elfogyasztani az italt - villantotta rá egy ellenállhatatlan vigyort, majd végig simítottam karján, és közelebb húztam magamhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése