Döbbenten néztem, ahogy a váza szilánkjaira esik, majd mindenfelé szétszóródik a padlón.
- Tudod hány éves volt az a váza?! – sikoltottam. Ez megőrült.
- Azt akarom, hogy engedj el és hagyj békén! – mondtam határozottan. Bár nem igazán éreztem magam annak. Na, nem baj. A látszat is fontos és én most dühös, sértett és féltékeny vagyok! Igen, eszméletlenül féltékeny vagyok. Már a gondolatra is ölni lennék képes, hogy valaki Nate közelébe mer menni. Az én Natem közelébe! Aki csak az enyém! Riadtan ugrottam fel a kanapéról, majd fájdalmasan felszisszentem mikor a falnak lökött. Miért kell ezt csinálnia?! Ő csalt meg és még ő van felháborodva, hogy nincsen jó kedvem! Döbbenten rezzentem össze, mikor az ökle alig pár centire átszakította a falat. Most tényleg azt hittem, hogy meg fog ütni… és megijedtem tőle…
De aztán, hogy mégsem tette azonnal visszatért az önbizalmam. Mikor kezét végighúzta a testemen, az egyértelmű reakciót adott neki, hogy tetszik, amit csinál…. A francba! Mi az istenért nem tudom kontrollálni magam?! Azúrkék szemeimet dacosan fúrtam az övébe. Nem hihetek neki… nem szabad…
- Mondod te. – sziszegtem vissza. Aztán amikor megcsókolt hirtelen olyan vágy söpört végig az egész testemen, hogy azt hittem felrobbanok. Na, igen… ez a túlzott féltékenykedésem mellékhatása… Szenvedélyesen csókoltam vissza, majd egyik lábamat átfontam a dereka körül. Beletúrtam selymes hajába és türelmetlenül húztam közelebb magamhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése