Nate

- Ó, miért is kéne azt tennem, amit te mondassz? - cincogtam idegesítően vékony, hisztérikus hangján, majd gúnyos vigyorra húztam ajkaimat. - Tudod, hogy ugyse adom oda. Akkor meg miért jártatod feleslegesen a szádat? - Tudtam magamról, hogy ellenkező esetben ugyan ilyen féltékenységi jelenetet rendeznék, ha még nem nagyobbat. De ez őt nem jogosítja fel arra, hogy leharapja a fejemet.

- Nem feküdtem le Cassidy-vel! Miért olyan nehéz ezt felfognod azzal a borsónyi agyacskáddal, Viviana? - kérdeztem ingerülten, majd a kulcsot elhajítottam és széttörte az üvegvázát, ami a szembe lévő polcon állt. Az apró szilánkok kínzó lassúsággal terítették be a parkettát. - Az előzmény? Hogy kiderült, hogy olyan emberek is a Halálfalók között vannak, akikről soha nem gondoltam volna - tekintetem megkeményedett, pár perc múlva Viviana megint megszakította a beállt csendet és hisztizni kezdett.

- Miért kell most így kiabálnod? Máskor azért szoktal veszekedni, hogy ne menjek el és ne hagyjalak itt. Igazán eldönthetnéd, hogy mit akarsz - köptem neki gúnyosan a szavakat, majd megnyaltam alsó ajkamat. Ez a nőszemély megveszett. Kap egy bilincset. Bolond, mint az anyja!

- Na, jó. Most volt elegem! - ordítottam rá a lányra, majd felhúztam a kanapéról és neki löktem a falnak. Szemeim szikrákat hánytak a dühtől és a homlokomon lévő erek vadul lüktetni kezdtek. Képes lettem volna megütni. Már semmi nem tartott volna vissza, hogy felpofozzam. Aztán mégis elvétettem az ütést és összeszorított öklöm a gipszkarton falnak csapódott, ami betört. Ennyit az angolok híres építkezési hagyományairól. Kezem először nyakára siklott, majd végig simítottam dekoltázsán és pillantásom is követte kezem mozdulatát. Mikor kezem már hasán kalandozott, ezüstszürke íriszeimet az övéibe fúrtam, majd két kezemmel bilincsként szegeztem neki vékony kis csuklóit a falnak.

- Nem csaltalak meg - sziszegtem arcába, majd vadul és kíméletlenül estem neki kívánatos ajkainak.