Először meg se próbált védekezni az ütéseim ellen, aztán megragadta a karjaimat és erőteljesen rázni kezdett.
- Engedj el! Eressz el te rohadék! – sikoltottam dühösen, majd megpróbáltam kirángatni a karjaimat a fogságából. Ütöttem, rúgtam, haraptam és karmoltam. Minden erőmmel próbáltam kiszabadítani magam, de sikertelenül. Mikor az ágyhoz szorított már patakokban folytak a könnyeim. Undorító szemét!
- A hisztimre?! Nem az én kezembe vésték bele azt, hogy Cassidy! – kiabáltam, majd lerúgtam magamról, majd villámgyorsan kimásztam az ágyból. Bőgve rohantam ki a nappaliba, ahol aztán felkaptam a táskámat és elindultam az ajtó felé. Most a legkevésbé sem érdekelt az, hogy nincs rajtam más, csak egy sort és egy póló, és hogy a hajam valószínűleg leginkább egy madárfészekre hasonlít. Kétségbeesetten kutattam az asztalon a kulcs után, de egyszerűen képtelen voltam megtalálni. A pálcámat pedig még úgyse… Nem érdekel, akkor is kijutok innen. Ismét az kijárat felé vettem az irányt, majd erőteljesen rángatni kezdtem a kilincset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése