Vivi

Levegő után kapkodva bámultam Nate után, ahogy hirtelen otthagyott és bevonult a fürdőbe. Remegő kézzel sétáltam be a hálószobába és kotortam elő a szekrényből néhány ruhát, amit nagy nehezen magamra vettem. Aztán szenvedve kifésültem a hajamat és visszaültem a nappaliba. Mikor fülsértő csörömpölés hallatszott a fürdőszobából összerezzentem. Istenem…

Mikor beértünk arra a füstös, alkohol szagú helyre, amit ki nem állhatok még mindig fogtam Nate kezét és eszem ágában sem volt elengedni. Miközben az eseményeket néztem összeszorítottam a fogaimat és körmeimet belevájtam a saját és Nate tenyerébe. Hatalmas önuralomra volt szükségem, hogy ne fordítsam el a tekintetemet azt látva, hogy az a ribanc, hogy enyeleg vele, ez…ez…meg tűri. Sőt, tetszik neki a helyzet. Elviselhetetlenül féltékeny voltam. A látottak után lassan fújtam ki a levegőt, majd a termet kezdtem vizsgálgatni. El kellett fordítanom a tekintetemet, hogy ne engedjek a kísértésnek és ne omoljak rögtön Nate karjaiba. Akkor még a maradék büszkeségem is porba hullana. De neeem, nem fogja ilyen könnyen elérni, amit akar. Most nem. Ahogy óvatosan leültem az egyik bárszékre megakadt a szemem egy régi ismerősön. Kishíjján gonosz mosolyra húztam ajkaimat. Na, nézzük…
- Ó, nézd csak! Ott van Eric! Megyek, köszönök neki. – mosolyogtam ártatlanul, majd villámgyorsan leugrottam a magas székről és szándékosan ringó csípővel közeledtem a férfi felé. Mikor oda értem bájos mosolyra húztam ajkaimat, majd megöleltem és egy finom csókot leheltem az arcára.
- Eric! Milyen régen láttalak! – lelkendeztem, miközben fél szemmel Natet figyeltem.
- Viviana? Ehh… igen, régen… Egyedül vagy itt?
- Fogjuk rá. – vigyorogtam, miközben felültem a biliárdasztal szélére és keresztbe tettem a lábaimat, majd elégedetten nyugtáztam, hogy Eric minden mozdulatomat követi.