Illa:
Papírmunka Papírmunka hátán . Nem hiszem el mindig megraknak rengeteggel mert dolgozni kell és a pénz is. Persze 2 év alatt összegyűlt már két millió dollár is. Aki megteheti nyugodtan m ehet vásárolni a legdrágább helyekre ezesteben én meg is tettem, mivel holnap születésnapi partim lesz így ruhákat veszek eredetben is. Persze, barátnőmet kértem meg h jöjjön velem el is kísért. Kiválogattuk a legszebb darabokat vigyorogtam is mint a tejbe tök.
- Menjünk kávézni. Tudok itt egy jó helyet. - Jelentettem ki. Ide még a főnököm hozott el egyszer, és azóta járok ide. Szeretem a kiszolgálást kedvelnek az emberek meg minden. Miért ne használjam ki? Nem vagyok az aki voltam régen.
Éppen lépek be már üdvözlöm is a pincért egy kedves mosollyal. Régi ismerősőm, mióta ide járok tehát elbeszélgetünk míg készül a kávénk. Amikor pont jó részhez értünk azt éreztem valaki elránt hirtelen és bevitt egy női mosdóba vagy hova...
- Engedj már el.. - Teljes erejéből falhoz vágott kétszer a fejemhez kaptam és vérzett. Utána néztem az elmebeteg őrültre aki Brendon volt. A bátyám. Megijedtem tőle, az igazság féltem is. Tudtam, hogy megölne, de ennyire azért ne...
- Te ezt nem érted... Kérlek, fejezd be... - A falnál maradtam és láttam a pálcáján a zöld fényt és hirtelen csapódott a falnak. Hevesen vert a szivem zaklatott voltam. A telefonomhoz kaptam, hogy segítséget kérjek valakit, mert féltem.. Főleg attól nőtől aki mellette volt.
- Valóban nem vagyok gyillkos. - Ennyit mondott Brendon hűvősen. Hallottam Zoé szavait ridegek voltak. Barátságtalanok. Soha nem gondoltam volna hogy valaha lesz ilyen... Közelebb jött hozzám amikor az utolsó mondatott ki mondta, és fojtogatni kezdett. Brendonra néztem nem kaptam levegőt se csak forgott körülöttem a világ. A bátyám csak állt megmerevedve... Én fogtam és Zoé alhasába rúgtam közvetlen ahol a petefészke van. Tudtam hogy hol fájhat annak a szerencsétlennek, és pbáltam észhez térni és kapkodtam a levegőt amikor hátra esett.
- Ezt nem értittek.. nem volt más választásom... - Fejeztem be mert úgy sem hinnének nekem akármennyire is megváltoztam. Mióta a miniszter elnők megtalált és a szárnya alá vett, más vagyok. Nem az aki voltam egykor. - Persze, mondod te akinek megkérte a kezét. Nem vagy más csak egy ócska ribanc az ócska piacokról. Csodálom,még a mai napig hogy belesétálnak az ócska csapdádba.
- Mintha a tiédbe nem...
- Brendon. Te sem vagy az aki voltál. Mit mondjak hogy elhiggyjétek megváltoztam? - Már éppen nekem akart Ugrani Brendon, mikor nagy nehezen gyors reflexeimmel elkúsztam... Nem mondok semmit amig nem kell csak figyelek rájuk, hogy mit reagálnak.
Papírmunka Papírmunka hátán . Nem hiszem el mindig megraknak rengeteggel mert dolgozni kell és a pénz is. Persze 2 év alatt összegyűlt már két millió dollár is. Aki megteheti nyugodtan m ehet vásárolni a legdrágább helyekre ezesteben én meg is tettem, mivel holnap születésnapi partim lesz így ruhákat veszek eredetben is. Persze, barátnőmet kértem meg h jöjjön velem el is kísért. Kiválogattuk a legszebb darabokat vigyorogtam is mint a tejbe tök.
- Menjünk kávézni. Tudok itt egy jó helyet. - Jelentettem ki. Ide még a főnököm hozott el egyszer, és azóta járok ide. Szeretem a kiszolgálást kedvelnek az emberek meg minden. Miért ne használjam ki? Nem vagyok az aki voltam régen.
Éppen lépek be már üdvözlöm is a pincért egy kedves mosollyal. Régi ismerősőm, mióta ide járok tehát elbeszélgetünk míg készül a kávénk. Amikor pont jó részhez értünk azt éreztem valaki elránt hirtelen és bevitt egy női mosdóba vagy hova...
- Engedj már el.. - Teljes erejéből falhoz vágott kétszer a fejemhez kaptam és vérzett. Utána néztem az elmebeteg őrültre aki Brendon volt. A bátyám. Megijedtem tőle, az igazság féltem is. Tudtam, hogy megölne, de ennyire azért ne...
- Te ezt nem érted... Kérlek, fejezd be... - A falnál maradtam és láttam a pálcáján a zöld fényt és hirtelen csapódott a falnak. Hevesen vert a szivem zaklatott voltam. A telefonomhoz kaptam, hogy segítséget kérjek valakit, mert féltem.. Főleg attól nőtől aki mellette volt.
- Valóban nem vagyok gyillkos. - Ennyit mondott Brendon hűvősen. Hallottam Zoé szavait ridegek voltak. Barátságtalanok. Soha nem gondoltam volna hogy valaha lesz ilyen... Közelebb jött hozzám amikor az utolsó mondatott ki mondta, és fojtogatni kezdett. Brendonra néztem nem kaptam levegőt se csak forgott körülöttem a világ. A bátyám csak állt megmerevedve... Én fogtam és Zoé alhasába rúgtam közvetlen ahol a petefészke van. Tudtam hogy hol fájhat annak a szerencsétlennek, és pbáltam észhez térni és kapkodtam a levegőt amikor hátra esett.
- Ezt nem értittek.. nem volt más választásom... - Fejeztem be mert úgy sem hinnének nekem akármennyire is megváltoztam. Mióta a miniszter elnők megtalált és a szárnya alá vett, más vagyok. Nem az aki voltam egykor. - Persze, mondod te akinek megkérte a kezét. Nem vagy más csak egy ócska ribanc az ócska piacokról. Csodálom,még a mai napig hogy belesétálnak az ócska csapdádba.
- Mintha a tiédbe nem...
- Brendon. Te sem vagy az aki voltál. Mit mondjak hogy elhiggyjétek megváltoztam? - Már éppen nekem akart Ugrani Brendon, mikor nagy nehezen gyors reflexeimmel elkúsztam... Nem mondok semmit amig nem kell csak figyelek rájuk, hogy mit reagálnak.
Brendon:
Csak olyan voltam idegesen mint mindig. Egy őrült. Nem érdekelt főleg hogy a húgomról van szó. Akkor is megölöm. Szóóval...
- De gyilkos vagyok. Fejezd be.. - Szóltam Zoéra mielőtt hülyeséget csinálna. Persze ráhagytam, addig se mocskolom be a kezem. Végülis vámpír, én farkas ő halandó. Ergo veszélyben van. Én csak morogtam, míg Zoé dolgozott. Mereven álltam és néztem a vadra nem csináltam semmit. A tekintetem hűvös volt és rideg. Nem számított volna az ha meghal. Ekkor azt láttam, hogy Zoé a lábaim előtt, Illa megrúgta.
- Mondtam, hogy egyszer a lábaim előtt fogsz heverni, és minden kívánságomat teljesíteni fogod. - Vigyorogtam eme kijelentésemen, majd felsegítettem. - Jól vagy?- Kérdeztem aggódva majd néztem Illa mondatára rá. Neki akartam menni, de ő kiszökött mielőtt elkaphattam volna vagyis arrébb ment.
- Hogy mit? Neked semmit. Egyszerűen nem tudok hinni. Még azt sem, hogy megváltoztál. Te olyan ember maradsz aki mindig is. Egy önző és gyilkos semmi több. Elpártotál akik szerettek téged. .Megölted a szerelmedet. Aki a pótbátyád volt az is most gyűlől téged. Ez kellett neked? Komolyan ez kellett neked? A gyerekeid, örülnek ha nem látnak. Egy semmire kellő lettél akinek barátai sincsenek. - Léptem közelebb és Zoét is védtem eme mondattal ami lehet nem érződik de éreztem miért mondja ezt. Néztem még mindig a húgiom szemébe és nem szóltam utána semmit. Rideg voltam, és gondolkodás nélkül tudtam h mit monodk a húgomnak. Ezt senki ne cáfolja meg, mert nem lesz jó vége.
Láttam az arcát hogy sír, a szemében a megbánást, de nem hittem neki Ezek után nem tudnék hinni a húgomnak...
Csak olyan voltam idegesen mint mindig. Egy őrült. Nem érdekelt főleg hogy a húgomról van szó. Akkor is megölöm. Szóóval...
- De gyilkos vagyok. Fejezd be.. - Szóltam Zoéra mielőtt hülyeséget csinálna. Persze ráhagytam, addig se mocskolom be a kezem. Végülis vámpír, én farkas ő halandó. Ergo veszélyben van. Én csak morogtam, míg Zoé dolgozott. Mereven álltam és néztem a vadra nem csináltam semmit. A tekintetem hűvös volt és rideg. Nem számított volna az ha meghal. Ekkor azt láttam, hogy Zoé a lábaim előtt, Illa megrúgta.
- Mondtam, hogy egyszer a lábaim előtt fogsz heverni, és minden kívánságomat teljesíteni fogod. - Vigyorogtam eme kijelentésemen, majd felsegítettem. - Jól vagy?- Kérdeztem aggódva majd néztem Illa mondatára rá. Neki akartam menni, de ő kiszökött mielőtt elkaphattam volna vagyis arrébb ment.
- Hogy mit? Neked semmit. Egyszerűen nem tudok hinni. Még azt sem, hogy megváltoztál. Te olyan ember maradsz aki mindig is. Egy önző és gyilkos semmi több. Elpártotál akik szerettek téged. .Megölted a szerelmedet. Aki a pótbátyád volt az is most gyűlől téged. Ez kellett neked? Komolyan ez kellett neked? A gyerekeid, örülnek ha nem látnak. Egy semmire kellő lettél akinek barátai sincsenek. - Léptem közelebb és Zoét is védtem eme mondattal ami lehet nem érződik de éreztem miért mondja ezt. Néztem még mindig a húgiom szemébe és nem szóltam utána semmit. Rideg voltam, és gondolkodás nélkül tudtam h mit monodk a húgomnak. Ezt senki ne cáfolja meg, mert nem lesz jó vége.
Láttam az arcát hogy sír, a szemében a megbánást, de nem hittem neki Ezek után nem tudnék hinni a húgomnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése