Hallgattam Zoé szavait, a pálca meg magam előtt, hogy védeni tudjam magam vele szembe.
- Nem hazudok. Miért nem vagyok velük? Mert biztonságban vannak. És jobb így mindenkinek... - Mondtam ki a szavaimat hűvösen, majd figyeltem Zoéra. Vissza nyerte a látását, és ahogy hátrálni akartam a falhoz, a mögöttem lévő szekrénysor, rámdölt, én meg felszisszentem, és nem kaptam levegőt sem a fájdalomtól. Tüdőm megtelt levegővel, a pálca kiesett a kezemből, és én meg mozdulni sem tudtam. Csak a hideg szavakat hallottam a nő szájából.
- Túlvilágra juttatok? Mióta is nyilvánítottak halottnak? 5-6 éve? Kis szivem sok idő eltelt azóta, és nem gyilkoltam. Mert, megtanultam a leckémet...ugyanolyan rendes állampolgár, vagyok mint bárki más, a gyilkos itt te vagy. Nem én. - Mondtam Zoénak a szavakat, amiket remélem megértett. Hallgattam Zoét, még mindig monológott tartott kezdett unalmas lenni...
- Persze, te meg az Azkabanba kerülsz emiatt. - Mondtam ki ezt a szót... Igen, nekem is oda kellett volna kerülnöm, de nem kerültem mivel kaptam egy újabb esélyt az élettől, hogy kijavítsam a hibáimat. Letérdelt mellém Zoé, és az a mézes mázos undorító mosolya, pff.. a hideg is kirázott tőle, majd ekkor a kezei a nyakamra kulcsolódtak és én csak néztem rá megbánó szemekkel, és éreztem a szorítását. Megszólalni nem tudtam, csak azt tudom nem csináltam semmit. Megbántam mindent.
- Fejezd be... - Mondtam, Zoénak fuldokolva, de ekkor egy férfi hangot hallottam meg, és Zoé hátrált. És jól hallottam ezt a férfi hangot bárhol megismerném.. Nathaniel.. nyeltem egyet, majd megforgattam a szemeimet amit Zoé mondott.. persze segíteni egy ilyen nő.... a polc közben, visszaállt a helyére, én még nem kaptam levegőt.
Zoé és Nathaniel között, járt a szemem.. A szekrényhez mentem és neki dőltem.. nem szóltam semmit, csak a tekintetem a földre szegeztem. Hallottam a szavait.. Zoénak neki mentem volna. Pálca közvetlen mellettem volt, felvettem de nem küldtem átkot még nem.
- De nem haltam meg és itt dolgozom. Zoé neked most van véged... Avada Kedavra! - Mondtam ki a gyilkos átkot, gondolkodás nélkül és kezdett megjelenni a zöldfény a pálcámon. Gyűlölöm, ha megakarják keseríteni az életemet, és ezért hagytam ott mindenkit.
- Ha jól tudom a vámpírokra is hat, és hogy te most színészkedsz ebből van nagyon elegem... - Mondtam ki a szavaimat és eltaláltam Zoét aki a falhoz csapódott teljesen és elájult. Nem érdekelt, az hogy esetleg meghalt e vagy sem. De hogy nem fog bántani, az is biztos.
- Bocs, a húgod túl sokat színészkedik. - Mondtam ki ridegen a szavaimat, és elfordíttottam a tekintetemet Natetől. - Tessék, itt vagyok előtted és vállalom ezért is a felelösséget mint ahogy a többi tetteimért. Nem fogok elmenekülni... - Nem néztem Colera, a pálcámat letettem az asztalra, és én felkeltem. Csak álltam és a padlót bámultam...
- Nem hazudok. Miért nem vagyok velük? Mert biztonságban vannak. És jobb így mindenkinek... - Mondtam ki a szavaimat hűvösen, majd figyeltem Zoéra. Vissza nyerte a látását, és ahogy hátrálni akartam a falhoz, a mögöttem lévő szekrénysor, rámdölt, én meg felszisszentem, és nem kaptam levegőt sem a fájdalomtól. Tüdőm megtelt levegővel, a pálca kiesett a kezemből, és én meg mozdulni sem tudtam. Csak a hideg szavakat hallottam a nő szájából.
- Túlvilágra juttatok? Mióta is nyilvánítottak halottnak? 5-6 éve? Kis szivem sok idő eltelt azóta, és nem gyilkoltam. Mert, megtanultam a leckémet...ugyanolyan rendes állampolgár, vagyok mint bárki más, a gyilkos itt te vagy. Nem én. - Mondtam Zoénak a szavakat, amiket remélem megértett. Hallgattam Zoét, még mindig monológott tartott kezdett unalmas lenni...
- Persze, te meg az Azkabanba kerülsz emiatt. - Mondtam ki ezt a szót... Igen, nekem is oda kellett volna kerülnöm, de nem kerültem mivel kaptam egy újabb esélyt az élettől, hogy kijavítsam a hibáimat. Letérdelt mellém Zoé, és az a mézes mázos undorító mosolya, pff.. a hideg is kirázott tőle, majd ekkor a kezei a nyakamra kulcsolódtak és én csak néztem rá megbánó szemekkel, és éreztem a szorítását. Megszólalni nem tudtam, csak azt tudom nem csináltam semmit. Megbántam mindent.
- Fejezd be... - Mondtam, Zoénak fuldokolva, de ekkor egy férfi hangot hallottam meg, és Zoé hátrált. És jól hallottam ezt a férfi hangot bárhol megismerném.. Nathaniel.. nyeltem egyet, majd megforgattam a szemeimet amit Zoé mondott.. persze segíteni egy ilyen nő.... a polc közben, visszaállt a helyére, én még nem kaptam levegőt.
Zoé és Nathaniel között, járt a szemem.. A szekrényhez mentem és neki dőltem.. nem szóltam semmit, csak a tekintetem a földre szegeztem. Hallottam a szavait.. Zoénak neki mentem volna. Pálca közvetlen mellettem volt, felvettem de nem küldtem átkot még nem.
- De nem haltam meg és itt dolgozom. Zoé neked most van véged... Avada Kedavra! - Mondtam ki a gyilkos átkot, gondolkodás nélkül és kezdett megjelenni a zöldfény a pálcámon. Gyűlölöm, ha megakarják keseríteni az életemet, és ezért hagytam ott mindenkit.
- Ha jól tudom a vámpírokra is hat, és hogy te most színészkedsz ebből van nagyon elegem... - Mondtam ki a szavaimat és eltaláltam Zoét aki a falhoz csapódott teljesen és elájult. Nem érdekelt, az hogy esetleg meghalt e vagy sem. De hogy nem fog bántani, az is biztos.
- Bocs, a húgod túl sokat színészkedik. - Mondtam ki ridegen a szavaimat, és elfordíttottam a tekintetemet Natetől. - Tessék, itt vagyok előtted és vállalom ezért is a felelösséget mint ahogy a többi tetteimért. Nem fogok elmenekülni... - Nem néztem Colera, a pálcámat letettem az asztalra, és én felkeltem. Csak álltam és a padlót bámultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése