Éppen a papírokat rendezgettem, meg vittem be amit a drága főnököm kért még be is kellett vinnem neki, mert muszáj volt. Oké, hogy ott hagytam Zoéékat, de remélem a pincér szólt nekik hogy, hol tartozkodom mert nem akarok bajba kerülni. Így sem volt választásom, mert munka időben kéredzkedtem el egy kis időre, amíg meg veszem magamnak ami kell. Hiába Meg is szereztem magamnak szóval, ennyi. A többi nem érdekelt. Vagyis, de Zoé meg Brendon akikkel találkoztam 5-6 év után mióta halottnak nyilvánítottak.
Azóta nem is kerestem a társaságukat, semmi új életet kezdtem rendes állással, szóval nekem ez volt a helyes és a jó. Nem is hiányoztak egészen mostanáig.
Amikor az egyik szekrénybe raktam a papírokat, szépen rendbe egy ismerős hangot hallottam meg és kirázott a hideg. Nem fordultam meg, de hallottam amiket mondd Zoé. El akartam azokat a tetteket felejteni amiket csináltam, és jó útra térni. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, a megbánás jele. Na igen...
- Tárgyalás, folyik a másik szobában, ne itt beszéljük meg. Jó? Mert különben kénytelen vagyok hívni a biztonságiakat... És különben is nem volt más választásom, mert így is munka időben vásárolgattam, muszáj volt eljönönm. Azt hittem szól a pincér, nektek ot tüzentem vele a kávézóban. - Szavaim ridegek voltak Zoéval szemben, majd a szemébe néztem. - Tessék ölj meg. De, azt tudnod kell Sebastiannal nem volt más választásom. Nem akartam megtenni, de választanom kellett. Vagy a gyerekek, vagy Seb. és ha nem ölöm meg Sebastiant, akkor Christopherék nem élnének, és abba belehaltam volna. És így is fel kellett dolgoznom azokat amiket tettem. Szerettem Sebastiant, és az a tudat, hogy megöltem nem változtat semmin. Nem keresetelek titeket 5-6 éven át, nem érdekelt sem az hogy éppen mi történik a gyerekekkel, sem az hogy Liam jól van e. Elitélhetsz, megvethetsz nem kell hinned nekem. Soha nem is hittél. Mióta itt dolgozom, más az életem. Új barát, rendes állás mind-mind csomó változással jár. Nem vagyok az az őrült gyilkos aki voltam. - Fejeztem be és a szavaim igazak voltak mint a szél susogása. Ahogy közelebb jött hozzám Zoé, a hajamat az arcomból elsöpörte, és az ujjait végig húzta a nyakamon. A hideg is kirázott. Nem érdekelt semmi.
- Tessék mire vársz.. - Tartottam neki a nyakamat, majd becsuktam a szemem. Zoé mindig is gyűlölt, én is őt ez már így marad. Érdekes, Zoénál nem volt pálca, de nekem ott volt a zsebemben, és kimondtam egy Stuport. Csak azért, mert nem vagyok egy puhány lány. Azért megtudom magam védeni.
- Azt hitted, hogy megölhetsz? Hát nem fogsz... te nem... - Mondtam ki a szavakat ridegen és a pálcámat magam előtt tartottam.
Azóta nem is kerestem a társaságukat, semmi új életet kezdtem rendes állással, szóval nekem ez volt a helyes és a jó. Nem is hiányoztak egészen mostanáig.
Amikor az egyik szekrénybe raktam a papírokat, szépen rendbe egy ismerős hangot hallottam meg és kirázott a hideg. Nem fordultam meg, de hallottam amiket mondd Zoé. El akartam azokat a tetteket felejteni amiket csináltam, és jó útra térni. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, a megbánás jele. Na igen...
- Tárgyalás, folyik a másik szobában, ne itt beszéljük meg. Jó? Mert különben kénytelen vagyok hívni a biztonságiakat... És különben is nem volt más választásom, mert így is munka időben vásárolgattam, muszáj volt eljönönm. Azt hittem szól a pincér, nektek ot tüzentem vele a kávézóban. - Szavaim ridegek voltak Zoéval szemben, majd a szemébe néztem. - Tessék ölj meg. De, azt tudnod kell Sebastiannal nem volt más választásom. Nem akartam megtenni, de választanom kellett. Vagy a gyerekek, vagy Seb. és ha nem ölöm meg Sebastiant, akkor Christopherék nem élnének, és abba belehaltam volna. És így is fel kellett dolgoznom azokat amiket tettem. Szerettem Sebastiant, és az a tudat, hogy megöltem nem változtat semmin. Nem keresetelek titeket 5-6 éven át, nem érdekelt sem az hogy éppen mi történik a gyerekekkel, sem az hogy Liam jól van e. Elitélhetsz, megvethetsz nem kell hinned nekem. Soha nem is hittél. Mióta itt dolgozom, más az életem. Új barát, rendes állás mind-mind csomó változással jár. Nem vagyok az az őrült gyilkos aki voltam. - Fejeztem be és a szavaim igazak voltak mint a szél susogása. Ahogy közelebb jött hozzám Zoé, a hajamat az arcomból elsöpörte, és az ujjait végig húzta a nyakamon. A hideg is kirázott. Nem érdekelt semmi.
- Tessék mire vársz.. - Tartottam neki a nyakamat, majd becsuktam a szemem. Zoé mindig is gyűlölt, én is őt ez már így marad. Érdekes, Zoénál nem volt pálca, de nekem ott volt a zsebemben, és kimondtam egy Stuport. Csak azért, mert nem vagyok egy puhány lány. Azért megtudom magam védeni.
- Azt hitted, hogy megölhetsz? Hát nem fogsz... te nem... - Mondtam ki a szavakat ridegen és a pálcámat magam előtt tartottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése