Zoe

A szájfény is kiesett a kezemből Brendon szavait hallva.

- Mit csinált? - kérdeztem meghökkenve és még szám is nyitva maradt egy percig a csodálkozástól. Hát ezt sem gondoltam volna. De hát, mit is várjon az ember egy ilyen megátalkodott rohadt ribanctól? Élve temetés? Biztosan ő is nagyon szeretné átélni. Más értelmes válasz nem is lehet rá, hogy miért kísérletezik ezzel gyerekeken. Legalább olyanon használja a gyilkos kitöréseit, aki meg is érdemli. Ez tényleg megbolondlt. Ha tudom, hogy mit fog művelni, meg se mentem. Ott kellett volna hagynom megrohadni, a drogjai közt. Miért kellett nekem játszanom a megmentő angyalka szerepét? Mert egy naív liba voltam. De ennek már vége. Amarilla Darwin pedig megfizet mindenért amit tett.

- Nem beszélsz így velem Darwin - sziszegtem az arcába és megmarkoltam ingjét és közelebb húztam magamhoz. - Én csak segíteni akarok. És még akkor is makacskodnod kell? Fejezd ezt be, mert nem lesz ennek jó vége. A vita pedig most van lezárva. - Taszítottam minden erőmmel a falnak, majd nyugodtan elpakoltam neszeszeremet és és kifelé indultam, mikor megjelent a pincér srác előttem. Valamit beszélni kezdett Amarilláról. Egy biztos, itt nem volt. És mondtam neki valamit... amit most be is tartok, ne hogy azt mondja, hogy csak a számat tudom jártatni.

- Akkor itt maradsz. Hidegen hagy - vontam meg nemtörődömön vállamat, majd napszemüvegemet visszavettem és koncentrálni kezdtem Amarilla illatára. Egy közeli sikátorhoz sétáltam, ahonnan észrevétlenül eltűnhettem. Legközelebb egy magas irodaépület előtt tűntem fel. Sokkal élénkebben érzékeltem a lány jelenlétét, így befelé indultam. A harmadik emeleten, egy tágas irodában, papírokat rendezgetve találtam rá a keresett személyre.

- Nem értem miért hiszed, hogy mindig könyörületesen fogok bánni veled - fagyos szavaim törték meg a szoba csendjét. Az íróasztalra támaszkodtam és lehajoltam Amarillához. - Azt mondtam, megöllek, ha eljössz onnan, igaz? És te képes voltál a munkád miatt idejönni. Remek. És hogy szeretnél meghalni? Esetleg látogassunk el az Eiffel toronyhoz vagy netán itt döffjek kést a szívedbe, vagy az egyik drog piacon vásároljak neked illegálisan Heroint esetleg... várj van egy jobb ötletem. Kipróbáljuk milyen, amikor élve temetünk el valakit. Számomra ez a legvonzóbb. Mit gondolsz Amarilla? Melyiket próbáljuk ki? - kérdeztem maró gúnnyal a hangomban és az utolsó szavakat már a a lány fülébe suttogtam, ugyanis rátámaszkodtam a székére és úgy vártam válaszát. - Élve temetni, még soha nem próbáltam. Hát te? Egészen biztosan élvezni fogom, ahogy a tüdőd nem jut több oxigénhez és te sírva fogod üvölteni, hogy valaki mentsen meg. De már nincs itt Sebastian. Brendon sem tudja, hol vagyunk - hangom még mindig jeges volt, szinta már ijesztően hatott. Túlságosan is komolyan gondoltam, hogy Amarillát egyszer és mindenkorra eltűntetem a föld színéről. Egy ilyen féreg még azt sem érdemli meg, hogy éljen. - Élvezni fogom - jelentettem ki és haját elsöpörtem a nyakából, majd két ujjamat végig húztam nyaki ütőerén, mely a félelemtől kidudorodott.