- Értem - néztem végig gyanakodva a férfin. Valamiért összetörtnek és mérhetetlenül csalódottnak láttam. És nem csak őt, hanem a gondolatait is. Akaratlanul is az emlékei közé másztam. Varázslat nélkül, így nem vehette észre, hogy mit csinálok. Csak elködösült képek villantak be, de ezek éppen elegek voltak, hogy rájöjjek miért ennyire letört. De a valódi okra sem kellett sokáig várnom, ugyanis pár perc múlva Brendon is elmondta mi történt. Arcom nem tükrözött érzelmeket. Elszoktam ezetők a baráti társalgásoktól, mikor az emberek egymás vállán sírják el gondjaikat, bajaikat, miközben a másik együttérzően könnycseppeket hullat érte. Már nem megy...
- Szeretted valaha? Vagy csak egy utánpótlék volt, aki segített átvészelni a nehéz időszakokat és tudtad, hogy ott van melletted? A szokás nagy úr - mondtam az utolsó mondatot suttogva, majd a szívószállal elkezdtem kevergetni a koktélt. Alkoholt nem akartam inni, de ez egyszerűen borzalmas volt. Nem kellett idehívnom a pincért, csak egyszerűen felvettem vele a szemkontaktust, és már tudta is, hogy mit kell hoznia. Különben is érdekesen hangzott volna, ha előadom kérek egy pohár jegelt vért.
- Álljunk meg - tiltakoztam hevesen, mikor meghallottam következő kijelentését. - Én nem azért vagyok Darrennel, mert neki kellett egy gyerek. Darren soha nem számított rá, hogy Damon megfoganhat. És én sem. De nálunk is eluralkodott a megszokottság. Darren rég nem szeret... jobban mondva, soha nem is volt szerelmes. Csak Reina Andersonba - mosolyodtam el keserűen, majd belekortyoltam a megérkezett vérbe. - De hagyjuk is. Térjünk vissza oda, hogy Alexis csak kihasznált. Mi van a gyerekekkel? Hogy viselték a válást? Ha tudnak róla - kérdeztem kedvesen, de még mindig nem tudott meghatni. Legszívesebben itt és most a képébe röhögtem volna azzal, hogy én már régebben is megmondtam, hogy mással hancúrozik Alexis. Csak valaki ezt nem látta be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése