A pulthoz mentem, majd kértem magunknak egy-egy pohár whiskey-t jéggel, magamnak pedig egy üveg sört. Szemeimmel Vivianat kerestem, de nem láttam sehol. Leültem a legközelebbi bárszékre, majd beleittam a sörbe. A gyenge alkohol kesernyés ízt kölcsönzött számnak, de valahogy ez kellett, hogy lenyugodjak. Soha nem fog hinni nekem. Nem is értem, miért töröm magam azon, hogy bizonyítsak neki. Felkönyököltem a pultra és a pultnál tüsténkedő nőt kezdtem figyelni. Hiába volt pontosan ugyan olyan barna haja és mélykék szeme, mint Vivinek, mégsem ő volt. Mikor nincs mellettem, mindenkiben csak őt keresem. De hiába, mert Viviana Niel, kívülről és belülről is csak egy van. Ezért nem tudom most sem, hogy hol van. Hihetetlen. Tudtommal gyűlöli ezeket a dohány füst szagú, lepukkant kocsmákat, erre most eltűnik. Kiittam az üvegből az utolsó kortyot is, majd megpillantottam, a keresett lányt. Gondolhattam volna. A biliárdasztalon terpeszkedett, mellette pedig Eric Cutteridge állt. Ez a rohadt állat is természetesen hol máshol lenne, ha nem itt? Miért kell mindig összefutni régi ismerősökkel? Ujjaim görcsösen szorították a vastagfalú sörösüveget, már a vér is kiszökött belőlük. Gyakran találkozott a nővel a tekintetem, de még urrá tudtam lenni magamon egy ideig. Aztán valami elpattant, ahogy láttam Ericet közelíteni Viviana felé. Kiittam mind a két pohár Lángnyelv Whiskey-t, és hosszú léptekkel szüntettem meg a köztünk lévő távolságot. Mielőtt még Cutteridge hozzáérhetett volna egy ujjal is a nőhöz, összeszorítottam ökleimet és egy akkorát húztam be neki, hogy a pecsétgyűrű, melyet viseltem, felszakította a száját.
- Ő az enyém - sziszegtem az arcába, majd ingjénél fogva neki vágtam a falnak. Ami az enyém, ahoz senki nem nyúlhat. Viviana pedig csak az enyém, büntetlenül más férfi rá sem nézhet. Ez a szemétláda pedig majdnem megérintette. Holnapra halott lesz. Zihlálva fordultam Vivihez, aki még mindig az asztalon ücsörgött. Megragadtam csuklóját, majd lerántottam magamhoz. Elborult tekintettel néztem le rá, és ajkaim elnyíltak a dühtől, mely most bennem tombolt. Neki löktem a biliárdasztalnak, majd kezeit a háta mögött összefogtam. Egyre közelebb hajoltam hozzá, mintha meg akarnám csókolni, de aztán csak elfordítottam tekintetemet és belerúgtam a földön fekvő Ercibe. Nyomorult félvér.
- Indulunk... - szűrtem a szavakat, majd megragadtam a riadt nő kezeit, és magam után kezdtem vonszolni. Nem várom, meg amíg valaki a szemem előtt rohanja le. Mondjuk az az illető, akkor engem fog utoljára látni. Mielőtt még leléptünk volna, egy üveg Martinit hívtam magamhoz, melyet talárom alá rejtettem. Ezek a szerencsétlenek ugysem vesznek észre semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése