Cia
Ott állt előttem, és a torkomra forrtak a szavak. Hiába akartam bármi normálisat mondani neki, amivel nem hozom felszínre a régi sérelmeket, egyszerűen, nem sikerült beszélgetést kezdeményeznem vele. Aztán ő tette meg az első lépést.
- Igen. Valóban, igazán kellemes társaság gyűlt össze ma este, biztos vagyok benne, hogy a vendégek maradéktalanul kiválóan fogják érezni magukat - magyaráztam Reinának, ridegen, miközben elindultunk a Bálterembe. Oda bent, már rengeteg vendég összegyűlt. Kényelmetlenül éreztem magam, ami igazán nem volt rám jellemző. Rettentően feszült voltam, ex-legjobbbarátnőm társaságában. Mikor aztán végre elhaladt mellettünk a pincér, megállítottam és lekaptam két pohár alkoholt a tálcáról. Nem tudtam, hogy megszokásból-e, vagy gesztusból.
- Megkínálhatlak egy pohár pezsgővel? - kérdeztem tőle eléggé nyugtalanul, majd már kezébe is nyomtam az alkoholt. Én egy pillanat alatt elfogyasztottam a fehér bort, majd visszatettem egy tálcára az üvegpoharat, mielőtt elroppantanám a kezemben.
- És, milyen az újságíró szakma? - puhatolótam, mert zavart a kettőnk között beállt csend, ami már egy elég feszült légkört borított körénk.
Ott állt előttem, és a torkomra forrtak a szavak. Hiába akartam bármi normálisat mondani neki, amivel nem hozom felszínre a régi sérelmeket, egyszerűen, nem sikerült beszélgetést kezdeményeznem vele. Aztán ő tette meg az első lépést.
- Igen. Valóban, igazán kellemes társaság gyűlt össze ma este, biztos vagyok benne, hogy a vendégek maradéktalanul kiválóan fogják érezni magukat - magyaráztam Reinának, ridegen, miközben elindultunk a Bálterembe. Oda bent, már rengeteg vendég összegyűlt. Kényelmetlenül éreztem magam, ami igazán nem volt rám jellemző. Rettentően feszült voltam, ex-legjobbbarátnőm társaságában. Mikor aztán végre elhaladt mellettünk a pincér, megállítottam és lekaptam két pohár alkoholt a tálcáról. Nem tudtam, hogy megszokásból-e, vagy gesztusból.
- Megkínálhatlak egy pohár pezsgővel? - kérdeztem tőle eléggé nyugtalanul, majd már kezébe is nyomtam az alkoholt. Én egy pillanat alatt elfogyasztottam a fehér bort, majd visszatettem egy tálcára az üvegpoharat, mielőtt elroppantanám a kezemben.
- És, milyen az újságíró szakma? - puhatolótam, mert zavart a kettőnk között beállt csend, ami már egy elég feszült légkört borított körénk.
Nate
Egy lassú zenére, kezdtem el lépegetni, a már jól betanult lépéseket. Viv mint általában, nem akarta csak a zenét hallgatni, ezért beszélni kezdtem.
- Egyátalán nem untam meg, de a Mrs. Hemsworth csak nem jobban imponálna a számodra? - kérdeztem pimaszul, de aztán a vigyorgásom le is fagyott arcomról, mert egy szőke leányzó tipegett odahozzánk.
- Üdvözlöm, Miss Pierce - hajoltam meg mélyen előtte, majd egy csókot leheltem az egyik kezére. - Igazán elbűvölő ma este! Csak így egyedül érkezett? Nem jellemző ez egy ilyen gyönyörű lányra! - bókoltam neki és közben megeresztettem felé pár sexy mosolyt is, mellyel eddig leginkább Vivet bombáztam.
- Örülök, hogy találkoztunk. Remélem egy tánc erejéig még találkozhatunk - kacsintottam rá, majd vissza is fordultam Vivhez.
- Szóval, Niel, hol is tartottunk? - kérdeztem tőle, ravaszul, majd jobb kezemet lejjebb csúsztattam a derekán, végig simítva a combját. - Nem megyünk ki innen? - kérdeztem élénken csillogó szemekkel, de rögtön el is ugrottam tőle, mikor az ajtóban felfedeztem anyámat, Viv édesanyja társaságában.
- Azt hiszem, télleg jobb lenne, ha távoznánk - nyeltem egyet, majd az ajtó felé biccentettem.
Egy lassú zenére, kezdtem el lépegetni, a már jól betanult lépéseket. Viv mint általában, nem akarta csak a zenét hallgatni, ezért beszélni kezdtem.
- Egyátalán nem untam meg, de a Mrs. Hemsworth csak nem jobban imponálna a számodra? - kérdeztem pimaszul, de aztán a vigyorgásom le is fagyott arcomról, mert egy szőke leányzó tipegett odahozzánk.
- Üdvözlöm, Miss Pierce - hajoltam meg mélyen előtte, majd egy csókot leheltem az egyik kezére. - Igazán elbűvölő ma este! Csak így egyedül érkezett? Nem jellemző ez egy ilyen gyönyörű lányra! - bókoltam neki és közben megeresztettem felé pár sexy mosolyt is, mellyel eddig leginkább Vivet bombáztam.
- Örülök, hogy találkoztunk. Remélem egy tánc erejéig még találkozhatunk - kacsintottam rá, majd vissza is fordultam Vivhez.
- Szóval, Niel, hol is tartottunk? - kérdeztem tőle, ravaszul, majd jobb kezemet lejjebb csúsztattam a derekán, végig simítva a combját. - Nem megyünk ki innen? - kérdeztem élénken csillogó szemekkel, de rögtön el is ugrottam tőle, mikor az ajtóban felfedeztem anyámat, Viv édesanyja társaságában.
- Azt hiszem, télleg jobb lenne, ha távoznánk - nyeltem egyet, majd az ajtó felé biccentettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése