Olyan lehettem akár egy fúria. Össze-vissza dobáltam a szobámban a cuccokat. A ruháim mindenfelé hevertek, a könyvespolcról lesöpörtem a könyveket és a sminkes asztalom is romokban hevert. Homlokomat a hideg falnak nyomtam, hogy lehűtsön egy kicsit. Ekkor nyílt az ajtó. Mikor megláttam, hogy kilépett be rajta megint mérhetetlen düh árasztott el. Hogy merészel egyáltalán hozzám szólni azok után, amit csinált az előbb?!
- Kifelé! – mondtam dühtől remegő hangon. Hol a fenében van a pálcám? Kellet nekem mindent szétdobálni. Na, jó megoldom a nélkül is.
- Kifelé a szobámból Hemsworth! Húzz a francba innen és hagyj engem békén! Nem érdekel, hogy mit csinálsz, menj vissza a ribancaidhoz, eddig is kibírtam nélküled! Szállj le rólam! Menj szépen Cassidyhez, ő velem ellentétben biztos szívesen lát! – mondtam és minden szóval megemeltem a hangerőt, a végén már kiabáltam. Egy ezüstszínű könnycsepp csúszott le az arcomon, amit ingerülten le is töröltem azonnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése