Detty
Kellemes volt Brendonnal táncolni. Jól éreztem magam, még ha nem is igazán voltam már ura cselekedeteimnek. Úgy éreztem, hogy lábaim összegabalyodtak, ezért el fogok vágódni.
- Szóval, te leszel a korepetítorom – vigyorogtam rá, és karjaimmal átfontam a nyakát. Már nem az a lassú, andalító keringő zene szólt, hanem egy vérpezsdítő, latin szám, és a lábaim nem tudtak ellenállni. Gondoltam, nem sokára kezdődik a vacsora, azért hagyták abba a keringőt. Jó volt ismét táncolni. Mióta eljöttem Francia országból, nem volt időm táncolni járni, tovább fejleszteni tánc tudásom, pedig már gyerek koromban is elhatároztam, hogy Latin táncos leszek.
Ruhám nem volt hozzá a legtökéletesebb, de most ez nem érdekelt. Szorosan simultam Brendonhoz, néha hozzáérintve csípőmet, hogy egy kicsit húzzam az agyát. Ezt legalább tízpercig játszottuk, majd nyakkendőjénél fogva megragadtam, és még közelebb húztam magamhoz. Már így is furcsán méregettek minket néhányan, de mivel nem voltam teljesen józan, nem érdekelt. Mikor elkezdődött az utolsó andalító zene a vacsora előtt, hozzábújtam Brendonhoz, és forró csókban forrtunk össze.
Egy ideje arra célozgatott, hogy el kéne mennünk innen, és valami jobb dolgot csinálni. Egy pillanatig kijózanodtam, és meg is ijedtem. Nem tudtam miire számítsak. Ezért nem szóltam semmit, csak egy félénk bólintással jeleztem, hogy menjünk, ha ő is azt akarja. Ezután én csókoltam meg őt, erősen összeszorítva szemhéjam, majd elhalkult a zene és én elkezdtem kifelé vezetni a bálteremből.
Már a legfelső szinten jártunk, mikor rájöttem, hogy a szobám egy emelettel lejjebb van.
- Hoppá – nevettem fel, és neki támaszkodtam a falnak. – Brendon, én nem akarok visszamenni – mondtam neki, és magamhoz húztam. – Itt nem jó? – súgtam a fülébe, majd elhúzódtam tőle, és a falnak támaszkodtam. – Brendon, azt hiszem… én… szeretlek – zihláltam miközben kiejtettem ezt a varázslatos szót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése