Viviana
Már épp azt tervezgettem, hogy felállok, keresek egy pincért és felhajtok még egy pohár alkoholt, mikor valaki a fülembe suttogott, amitől megborzongtam. Na, végre! Lassan álltam fel és szemrehányó pillantást vetettem rá.
- Mr. Hemsworth, örülök, hogy végre valahára megtisztel a jelenlétével. – mondtam, majd elfogadtam a karját és a táncparkettre sétáltunk. A bókját gúnyos mosollyal fogadtam.
- Csak neked… - pislogtam ártatlanul, majd táncolni kezdtünk. Egy ideig képes voltam csendben maradni, de tudni illik, hogy nem tudom sokáig befogni a számat.
- Hmm… mond csak, nem untad meg még, hogy folyamatosan Nielnek szólítasz? Egyébként már azt hittem meg kell keresnem a szobádat, hogy lerángassalak ide. Jajj nee… Szia Phoebe! – vettem fel a bájvigyort. – Régen találkoztunk, örülök, hogy látlak. – Örülök…na, persze…
- Hello Viviana! Nem akahsz bemutatni a bahátodnak? – pislogott kacéran Natere, mire féltékenyen közelebb húzódtam hozzá.
- De igen, hát persze… Nate ő itt az unokatestvérem Phoebe Pierce, Phoeb ő pedig Nate az én… ő az én… hmm… a barátom. – mondtam neki. Tiszta jó, hogy pont neki mondtam el. Ezer százalék, hogy mindjárt megy az anyjához, Kiara pedig az én anyámhoz, ő meg jön hozzám, hogy miért nem mondtam el neki, aztán jön Anastacia és… uff…
- Ohh… éhtem. Káh, ’ogy máh foglalt… Jól van Vivi dhágám, ahhol én megyek is tovább, még nagyon sok ismehőst kell üdvözölnöm. Nate… öhülök, ’ogy megismehettelek… - locsogott francia akcentusával. Na, igen, hiszen francia… vagyis félig, de Kiara is így beszél. Aztán még egy utolsó vágyakozó pillantást vetett Natere, az ÉN Natemre és szőke haját lobogtatva eltipegett.
Reina
Már korán reggel fent voltam, hogy mindent tökéletesen elrendezzek, mire el kell indulnunk a Hemsworth kúriába. Viviana szokás szerint még mindig az ágyban fetrengett, mert szerinte 10 óra előtt felkelni káros az egészségre. Szörnyű ez a lány… tiszta olyan, mint amilyen én voltam. Damian már hajnalban az irodájában ült és az alkalmazottaival társalgott a kandallón keresztül. Én már rég kiválasztottam a ruhákat és épp arra vártam, hogy a szolgálók kiszedjék a hajamból a tömérdeknyi hajcsavarót. Ekkor meghallottam Viviana hangját a lépcső aljából. Mikor kinéztem a nappaliból elborzadva láttam, hogy még mindig a hálóingében van és egy hatalmas szénaboglyával a haja helyén álldogál a lépcső aljában.
Pár órával később idegesen léptem ki Damian oldalán a hatalmas limuzinból. Vivi drágámnak, elkoboztam a pálcáját, nehogy megint valami hülyeséget csináljon, mint a legutóbbi bálon, majd ő előre sietett.
- Nyugalom drágám, nem lesz semmi gond. – mosolygott bíztatóan rám Damian és egy puszit nyomott a homlokomra. Ilyenkor mindig emlékeztet rá, hogy miért is szerettem belé. Mikor beléptünk az ajtón rögtön találkoztam azzal a személlyel, akivel legkevésbé akartam.
- Én egyaránt. Viviana ahogy látom, már elvegyült a tömegben. – mondtam hideg mosollyal az arcomon. Majd ijedten láttam, ahogy Damian egy huncut vigyor kíséretében elrángatja „üzleti ügyben” Dylent. Ezt a mutatványát egy gyilkos pillantással jutalmaztam. Így sajnos kettesben kellett maradnom Anastaciával. Furcsa… húsz éve még egyáltalán nem éreztem magam kínosan a társaságában. Kellemetlenül megköszörültem a torkomat.
- Ahogy látom kellemes partynak ígérkezik… - mondtam. Gratulálok Reina… ennél sablonosabb téma nem juthatott volna eszedbe?
Már épp azt tervezgettem, hogy felállok, keresek egy pincért és felhajtok még egy pohár alkoholt, mikor valaki a fülembe suttogott, amitől megborzongtam. Na, végre! Lassan álltam fel és szemrehányó pillantást vetettem rá.
- Mr. Hemsworth, örülök, hogy végre valahára megtisztel a jelenlétével. – mondtam, majd elfogadtam a karját és a táncparkettre sétáltunk. A bókját gúnyos mosollyal fogadtam.
- Csak neked… - pislogtam ártatlanul, majd táncolni kezdtünk. Egy ideig képes voltam csendben maradni, de tudni illik, hogy nem tudom sokáig befogni a számat.
- Hmm… mond csak, nem untad meg még, hogy folyamatosan Nielnek szólítasz? Egyébként már azt hittem meg kell keresnem a szobádat, hogy lerángassalak ide. Jajj nee… Szia Phoebe! – vettem fel a bájvigyort. – Régen találkoztunk, örülök, hogy látlak. – Örülök…na, persze…
- Hello Viviana! Nem akahsz bemutatni a bahátodnak? – pislogott kacéran Natere, mire féltékenyen közelebb húzódtam hozzá.
- De igen, hát persze… Nate ő itt az unokatestvérem Phoebe Pierce, Phoeb ő pedig Nate az én… ő az én… hmm… a barátom. – mondtam neki. Tiszta jó, hogy pont neki mondtam el. Ezer százalék, hogy mindjárt megy az anyjához, Kiara pedig az én anyámhoz, ő meg jön hozzám, hogy miért nem mondtam el neki, aztán jön Anastacia és… uff…
- Ohh… éhtem. Káh, ’ogy máh foglalt… Jól van Vivi dhágám, ahhol én megyek is tovább, még nagyon sok ismehőst kell üdvözölnöm. Nate… öhülök, ’ogy megismehettelek… - locsogott francia akcentusával. Na, igen, hiszen francia… vagyis félig, de Kiara is így beszél. Aztán még egy utolsó vágyakozó pillantást vetett Natere, az ÉN Natemre és szőke haját lobogtatva eltipegett.
Reina
Már korán reggel fent voltam, hogy mindent tökéletesen elrendezzek, mire el kell indulnunk a Hemsworth kúriába. Viviana szokás szerint még mindig az ágyban fetrengett, mert szerinte 10 óra előtt felkelni káros az egészségre. Szörnyű ez a lány… tiszta olyan, mint amilyen én voltam. Damian már hajnalban az irodájában ült és az alkalmazottaival társalgott a kandallón keresztül. Én már rég kiválasztottam a ruhákat és épp arra vártam, hogy a szolgálók kiszedjék a hajamból a tömérdeknyi hajcsavarót. Ekkor meghallottam Viviana hangját a lépcső aljából. Mikor kinéztem a nappaliból elborzadva láttam, hogy még mindig a hálóingében van és egy hatalmas szénaboglyával a haja helyén álldogál a lépcső aljában.
Pár órával később idegesen léptem ki Damian oldalán a hatalmas limuzinból. Vivi drágámnak, elkoboztam a pálcáját, nehogy megint valami hülyeséget csináljon, mint a legutóbbi bálon, majd ő előre sietett.
- Nyugalom drágám, nem lesz semmi gond. – mosolygott bíztatóan rám Damian és egy puszit nyomott a homlokomra. Ilyenkor mindig emlékeztet rá, hogy miért is szerettem belé. Mikor beléptünk az ajtón rögtön találkoztam azzal a személlyel, akivel legkevésbé akartam.
- Én egyaránt. Viviana ahogy látom, már elvegyült a tömegben. – mondtam hideg mosollyal az arcomon. Majd ijedten láttam, ahogy Damian egy huncut vigyor kíséretében elrángatja „üzleti ügyben” Dylent. Ezt a mutatványát egy gyilkos pillantással jutalmaztam. Így sajnos kettesben kellett maradnom Anastaciával. Furcsa… húsz éve még egyáltalán nem éreztem magam kínosan a társaságában. Kellemetlenül megköszörültem a torkomat.
- Ahogy látom kellemes partynak ígérkezik… - mondtam. Gratulálok Reina… ennél sablonosabb téma nem juthatott volna eszedbe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése