Nate Detty Cia

Nate

Mikor Dettyvel lesétáltunk a lépcsőn, éppen megláttam Brendont. Viszont Vivianát, még mindig nem találtam, de szerencsére Brendon válaszolt még fel nem tett kérdésemre.
- Ohh, haver kössz a bókod. Azért, ha nem haragszol, én nem nyomulnék rád. Vivi rám vár - kacsintottam neki, majd tovább hallgattam beszédét. Mikor megjegyezte, hogy Detty gyönyörű ma este, még az állam is leesett.
- Mi az, hogy kicsim? Brendon, idefigyelj. Ha valami hülyeséget teszel, akkor télleg nem állok jót magamért. Olyan járatok vannak a kúriában, melyeket rajtam, és ... még valakin kívül nem ismer senki más. Nem akarom meglátni, hogy egy méternél közelebb mész hozzá. Bernadette, ez rád is vonatkozik - mondtam nekik fenyegetően, majd feldúltan elhaladtam mellettük, és tovább mentem, hogy megkeressem Vivet. Hamarosan meg is találtam, épp az étkezőben ült.
- Viviana Niel, azonnal álljon fel az asztaltól, ha nem akarja, hogy más táncpartner után nézzek - suttogtam rekedtes hangon fülébe, majd adtam egy apró puszt arcára.
- Niel, meg kell mondanom neked valamit - suttogtam, mikor már a táncparketten voltunk. - Csodálatosan nézel ki.

Detty

Vágre. Azt hittem, már soha nem szabadulok meg Natetől. Végig hallgattam papolását, miszerint, nem mehetek túl közel Brendonhoz és nem csinálhatunk semmit.
- Szerintem Cole azt hiszi, hogy leülünk az étkezőbe, lehetőleg a legmesszeb egymástól, és onnan fogjuk, teljesen rideg arccal bámulni egymást - mérgelődtem, de aztán lett egy jó ötletem. - Na, abból nem eszik - vigyorodtam el gúnyosan, és már indultam is volna Net után Breddel, ha nem jön éppen oda hozzánk Caroline. Meg kell valjam, régen láttam, de nem sokat változott.
- Care - biccentettem felé. - Jó régen találkoztunk. És hát, Brendonnal, éppen egy hete jöttünk össze - vigyorogtam, és közelebb húzodtam Breddhez. Mikor a kezembe nyomta a bólét, iszogatni kezdtem. Bred nem tudhatta, hogy bizony, nekem már egy csepp alkohol is ártalmas....

Cia és Dylan

Anastacia, gyönyörű sötét zöld ruhájában, féje mellett fogadta vendégeit. Félt az ilyen pillanatoktól. Szíve szerint, inkább elvonult volna pince termébe, mint, hogy már megint találkoznia kelljen Reinával és Prudencel. A múltkori események is felkavarták a nőt, ezért most belül ismét úgy remegett mint a kocsonya. Dylan nyugodt volt, belül is, kívül is. A házaspáron egyátalán nem látszott semmilyen érzelem. Mikor egy egy család besétált a hatalmas, íves bejárati ajtón, illedelmesen üdvözölték őket.
Cia, mikor elhaladt mellette a pincér mindig levett két pohár pezsgőt a tálcáról, de egyiket sem adta soha oda férjének. Mind a kettőt Ő itta meg. Már az utolsó vendégek szállingóztak be. Prudencék, Dankeyék.... Denkeyék. Igen. Ő volt az. A szőke hajú nőnek semmi féle kétsége nem volt afelől, hogy gyermekkori kedvese érkezett meg. Deniel Dankey, aki már elsőben összetörte a nő szívét és búcsúnélkül elhagyta. Utána pár évre, természetesen még találkoztak ezek után, de azoknak az alkalmaknak a száma, elhanyagolható volt. Összesen kétszer találkoztak az iskola után.

Deniel jött be először, majd Dylennel el is mentek. Hiszen Den és családja üzleti ügyben érkezett. Nem vetett rám egy pillantást se, ezért rosszul is éreztem magam egy kicsit. Miután a két férfi elment, egy velem egy magas vörös nő lépett be az ajtón, Mrs. Dankey. Milyen sokszor álmodoztam, hogy én leszek Den férje, de mégsem így lett. A nővel köszöntöttük egymást, majd ő beljebb sétált, míg én még vártam a többieket. Hamarosan besétált Deniel 2. Teljesen az apjára hasonlított. Természetesen nálam jóval magasabb, de ezt már megszoktam. Egyet nem értettem, miért ilyen idős? Hiszen Den felesége, ha jól tudom, alig 27 éves. Nem lehet 20 éves fia. Nem volt időm ezen tovább csodálkozni, mert a srác kezet csókolt, és beljebb sétált. Ezután pedig megérkeztek azok az emberek, akiktől a legjobban tartottam.
- Mr és Mrs Niel, igazán örülök a találkozásnak. A gyönyörű lányukat hol hagyták? - kérdztem kedveskedve és közben szét néztem, hol a szerencsétlen férjem.