Nate
Idegesen járkáltam ide-oda az öltözőben, várva, hogy az őrzőnk befusson. Nem tudtam, mit csináljak. Ha nem jön, vesztünk. Ha vesztünk. Ha vesztünk, szégyent hozok a mardekár házra és az egész kviddics csapatra. Ha pedig szégyenben hagyom a házamat és ezért megfognak mutogatni, akkor Sebastiannak vége. És pont. NEm érdekel, hogy a barátom, én megölöm. Szenvedni fog. A pokol... Na, megjött a jó madár.
- Emberek, melegítsetek be - szóltam oda a csapatnak, majd mikor elhaladtam Viv mellett, nyomtam egy puszit a homlokára, átöleltem egy pillanatra, majd egészen Tim elé sétáltam. Mivel nagyban a cipőét vette, leguggoltam elé.
- Sebastian, remélem megfelelő erősségű kifogással tudsz szolgálni számomra, hogy melyik ribancod miatt nem tudtad magad kipihenni az éjszaka? - néztem rá, ravaszul csillogó szemekkel, de smaragdzöld szemeim vészesen villogtak barátomra.
- Tim, legalább ilyenkor tudnál, időben ideérni. MErt gondolom, nem azért késtél el, mert épp a házidat írtad, Számmisztikából. Szörnyű vagy. Na szedd össze magad! Viszont ha elvesztjü a meccset, esküszöm, hogy megszabadítalak egy bizonyos testrészedtől! Fogtad, haver? Remek.
Azt hiszem mindenféle feszültséget siekrült kiadnom magamból, ezért nyugodtabban szóltam a csapathoz:
- MArdekárosok! Idén nekünk kell elnyerni a kupát, nem úgy mint tavaly, mikor a béna griffendél elvette tőlünk! Semmi közük hozzá. Mutassuk meg nekik, hogy ha itt valaki megérdemli a kupát azok mi vagyunk! Játékra fel! - biccentettem nekik, kacsintottam Vivre, majd felpattantam seprűmre és kirepültem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése