Tekergők

Nate

Hála az égnek, mindenki megérkezett időben a meccs kezdetére, a csapatból. Pár szót, mielőtt kirepültem volna, még el kaptam Tim, Illa és Brendon beszélgetéséből. Szóval akkor beletrafáltam a dolgokba. Nem akartam, hogy Tim összevesszen Illával. Főleg nem a meccs előtt, mert nem hiányzott, hogy elvesszük a játékot, a griffesekkel szemben.
Mikor kirepültünk, hatalmas tapsvihar fogadta a mardekár kviddics csapatát. A leghangosabb sikítások, üdvrivalgások természetesen a mardekárosok felől jöttek, ahonnan nagyban integettek a hatodéves lányok, kezükben zászlóval, melyre az volt felírva, hogy: " Nate, hajrá, szeretünk! " Nem méltattam őket egy vigyorgásnál többre, mert már érkezett is a Griffendél.

Először észre se vettem, hogy egy teljesen új taggal bővült csapatuk, aki nem más volt, mint a kishúgom.
- Hát ezt nem hiszem el - morogtam hangosan, és néztem ahogyan bénázik a seprűjén. Kezei össze-vissza remegtek, alig tudott megmaradni a seprűn. Nem értettem mi az istent keres itt, egyátalán kinek jutott eszébe, hogy ideküldje Dettyt?

Mielőtt azonban odaszállhattam volna hozzá, a bíró belefújt a sípjába, és elkezdődött a mérkőzés! Bíztatóan biccentettem még egyet csapattársaimnak, majd már indultam is, megkeresni a cikeszt, mely fürgén szelte a délelőtti, kellemes levegőt.


Detty

Miután Tim elment, kicsit meghökkentem, főleg a történtek után. Még, hogy én álljak be a csapatba. Hát ezek nem tudják, hogy félek a magasságtól? Nyugalom Zoe. Ha nem mész magasabbra mint egy méter, nem lesz semmi baj, talán még élvezni is fogod. Nyugtattam magam, nem sok sikerrel. Különben sem volt túl sok kedvem lelátogatni a meccsre. Valahogy nem volt merszem Nate szemébe nézni. Mi lesz ha meglát a csapatban? Még jobban megutál...

Nem érdekelt már más véleménye, csak egyet tudtam. Nekem Felix Felicitias kell. Már anyám irodája előtt tartottam, mikor észrevettem, hogy fent hagytam a mezt, amit nem régen kaptam Julientől. Gyorsan bementem, és lekaptam a polcról egy üvegcsével, majd már futottam is szobámba.

A griffendéles öltöző természetesen vörös színben pompázott. Mit is várhatnék tőlük. Kicsit már nyugodtabban szorongattam seprűmet, hiszen semmi rossz nem történthet velem, megittam azt a varázs löttyöt. Ütögettem meg válamat képzeletben, majd mikor szólították a csapatot, én is kirepültem. Először nagyon nehezen ment, de aztán erőt vettem magamon. Ez sikerült is, amíg nem találtam szembe magam Brendonnal, Timmel és Nathanielel. Azt hittem megőrülök. Kifognak röhögni. Az pedig érzékenyen érintene....

Végül a gurkókat is a levegőbe dobták, és elkezdődött a meccs. Hajrá mardekár!