Viviana

Le sem lehetett vakarni az arcomról a vigyort a győztes meccs után. Na, most Nate egy szót sem szólhat hozzám, hogy rosszul játszottam, mert nem is igaz. Tiszta jó voltam! És most meg tiszta szerény vagyok. Igaz, majdnem sikerült lecsusszannom a seprűmről egy hülye gurkó miatt, de aztán sikerült visszamásznom, nem úgy, mint szegény Illának. Miután sikeresen átvedlettem a kviddics tallárómból valami, hétköznapi öltözékbe elindultam, hogy megkeressem Natet és közöljem vele: Én megmondtam, hogy jó vagyok. Végigjártam miatta az egész kastélyt, de sehol nem találtam. Aztán elindultam az öltözőkhöz, hogy megnézzem, hátha még ott van. Végigrohantam a pályán és kitártam az öltöző ajtaját.
- Hahó, van itt vala… Azt a rohadt! Capitulatus!- rántottam elő a pálcámat és Timre szegeztem, majd elkaptam az ő pálcáját is. – Te mégis mi a francot művelsz?! – rohantam oda hozzájuk. Odasétáltam Brendonhoz, majd lenyomtam a padra és vizsgálgatni kezdtem. Aztán ingerülten hátrafordultam Timhez és üvöltözni kezdtem vele.
- Te hülye idióta! Tiltott átkokat használni?! Te teljesen megőrültél! – tomboltam és minden egyes szónál löktem egyet Sebastianon.
- Hemsworth, vidd fel Brendont a gyengélkedőre, de nem mond meg senkinek, hogy mi történt vele. – szóltam oda a griffesnek. Majd megint Timhez fordultam.
- És mégis mit nem kell illának megtudnia? Mit csináltál már megint te vadbarom? Ha megcsaltadén esküszöm, hogy kiheréllek!