2010. április 30., péntek

Detty

Detty
Lassan kortyolgattam az italt, de az alkohol máris a fejembe szállt. Szemeim mámorosan csillogtak az alkoholtól. Ha ezt tudta volna Brendon, tuti nem ad nekem még egy pohár pezsgőt sem. Úgy éreztem, nem érdekel, hogy ki van itt, van ki lát meg, meg kell csókolnom Brendont. Mielőtt azonban én cselekedethettem volna, megelőzött. A gyengéd csókból, szenvedélyes csók-csata lett, aminek az vetett véget, hogy elhaladt mellettünk a pincér, valamiféle színes itallal. Gyorsan le is vettem tálcájáról két világoskék és sötétkék színben pompázó italt, majd az egyiket Bred kezébe nyomtam.
- Ígérem, ha ezt megittam, elmehetünk táncolni – mondtam neki, de közben már azt se tudtam, hogy állok-e, vagy ülök. Szégyen, hogy ennyire kikészülök egy kis alkoholtól. De, mentségemre szóljon, hogy Brendon hibája az egész. Ha ő nem ad nekem pezsgőt, akkor ez nem történik meg.
- Te, Brendyke, hol van az imádni való hugicád? – vigyorogtam rá, majd megközelítettük a táncparkettet.
- Brendon, én nagyon jól tudok táncolni, hát te? – néztem rá vigyorogva, és szemeim alkoholtól elködösülve csillogtak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése