Nate
A parkban sétáltam, mikor Vivit láttam a Kviddics pálya felé menni. KEresett valakit. Kíváncsi lettem, így hát követni kezdtem, nem akartam lebukni. Végül bement az öltözőbe. A férfi öltözőbe. Ez már nagyon furcsa volt, ezért aztán gyorsítottam lépteimet, és mikor beléptem az öltözőbe, még a lélegzetem is elállt egy pillanatra.
- Mi folyik itt? - kérdeztem tőlük ingerülten, és szemeim vérben forogtak. Az első ami nem tetszett, hogy Detty túl közel áll Brendonhoz, és mintha haverom azt mondaná neki, hogy édes. Na ezt nem hiszem el... Morgolódtam, majd tovább vizgsgálgattam barátaimat. Viv éppen kiosztotta Timet, na ezt se értem mi szükség volt erre. Mérges voltam. Főleg, hogy még választ se kaptam.
- Valaki azonnal válaszoljon, vagy nem állok jót magamért! - mondtam ridegen, hangom szinte félelmetes volt. Pálcámat előre szegeztem, majd húgomhoz sétáltam, megragadtam karját és egy kicsit arrébb rángattam Brendontól. Sokkal jobban éreztem magam.
- Mi van itt? Gyerünk?
Detty
Már éppen rendbe jöttek a dolgok, mindenki visszakapta a pálcáját, mikor Nate robbant be az ajtón. Reflex szerűen bújtam közelebb Brendonhoz, aki most rosszabul volt. Kellett neki megint hősködni. Nate ingerülten kérdezgette a társaságot, majd mikor válaszolni akartam neki, csak megragadta a karom és arrébb rángatott. Nem értem mire volt ez jó neki, már úgysem tud elválasztani Brendontól. Arról le késett.
- Hagyj békén, Nate. Nem vagyok már két éves, akinek mindig fonod kell a kezét. Menj Vivikédhez, és vigyázz rá. Ki tudja miket művel, mikor nem vagy vele - álltam vissza Brendon mellé, majd át is öleltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése