Detty:
Miután elváltam tőle, szemeimet még egy ideig csukva tartottam, így csak egy aprócska mosolyt láthattam arcán, viszont biztos voltam benne, hogy az elöbb még vigyorgott.
- Hát, nem is tudom - válaszoltam neki, majd arcom nyakhajlatába rejtettem. Közelebb csúsztam hozzá, és apró karjaimmal átöleltem. Pár perc múlva számomra oly kedves szót suttogott nekem. "Hiányoztál" mondta, és azt hittem, rosszul hallok. Brendon, aki két évvel idősebb, inkább van együtt egy pisissel, mint, hogy az idősebb lányok után kajtatna. Magas ez nekem, de az a lényeg, hogy most itt van. Közelsége egyszerűen megbénított, nem tudtam rendesen gondolkodni mellette.
Odahajoltam füléhez, gyengéden megharaptam, majd rekedtes hangon válaszoltam neki:
- Te is nekem - búgtam édesen, és közel bújtam hozzá. Már nem érdekelt, hogy Nate éppen Illával veszekszik, és hogy itt van kint az ajtó előtt, Illának pedig köszönettel tartoztam, mint egy jó kis átokkal.
Nate:
Nem sajnáltam meg illát, én előre szóltam. Az pedig, hogy valaki megátkozza a seprűnket, szinte minden napos dolog, főleg a Griffendél - Mardekár meccseke. Nem is értem miért van meglepődve.
- A Kviddics ezzel jár. Mindenféle sérülésre fel kell készülnünk. Megértetted? Nem akarlak kitenni a csapatból, de akkor légyszíves és szedd össze magad. Most pedig menjünk vissza a többiekhez, már biztos mindenki ott van. Remélem a kelekótya bátyád is megkerült - vigyorogtam rá, gonoszul, majd elindultam a kastély felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése