Detty
Mikor jobban végigmértem a kandalló mellett terpeszkedő férfit, elégedett, de mégis gúnyos mosoly suhant át arcomon. Meg sem lepődtem rajta, hogy itt találom. Már hónapok óta játszuk ezt. Gyűlőljük egymást. Itt nem volt helye az érzelmeknek, vagy kedves hízelgő szavaknak. Nem kérdeztük a másikat, hogy fáj-e neki, vagy élvezi. Soha nem néztük, hogy helyesen cselekszünk-e. Puszta gyűlőlet volt köztünk. Nem tudom miért csináltam, de nem is akartam ezt átgondolni. Egyrészt, féltettem Brendont. Ő télleg szeret, nem úgy mint ez a szerencsétlen. Mértem itt ismét végig az előttem álló férfit, aki legalább egy fejjel magasodott fölém. Imádtam incselkedni vele, húzni az agyát. De mi tagadás, ez fordítva is így volt.
Most ott álltam előtte egy szál fekete csipkés hálóingben, és őt méregettem. Hol kihívóan, gúnyosan, hol szenvedélyesen és mámorosan.
- Ha ezt Brendon meg tudná, neked véged van. És igen, nagyon jól látod. És biztos lehetsz benne, hogy ha meg is tudná, én jönnék ki belőle nyertesen - küldtem felé egy csábító mosolyt, majd az ingjébe kapaszkodva magamhoz húztam, és megcsókoltam. Vad voltam, tüzes és szenvedélyes. Ez a csók más volt mint amiket Brendonnal váltottunk. Nem sokára azonban elszakadtam tőle, és az ablakhoz sétáltam.
- Ma nincs kedvem hozzá, menj el - mondtam határozottan, habár tudtam, hogy értelmetlen bármit is mondanom, nem fogja érdekelni. De ez volt az az erőszakosság ami minket összehozott, egy-egy éjszakára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése