Reina
- Köszönöm. – fogadtam el a pezsgőt és kicsi kortyonként kezdtem el iszogatni.
- Hmm… a szakma? Rendkívül izgalmas. Szeretek elsőként értesülni a legfrissebb hírekről. – mondtam még mindig elég feszülten. Soha életemben nem voltam szűkszavú, de most valahogy, mintha nem is lenne hangom. Ekkor csatlakozott hozzánk Prue is.
- Hello Prudence. – köszöntem kurtán, majd a táncolókat kezdtem tanulmányozni. Az egyik páron megakadt a szemem. Olyat láttam, ami miatt félrenyeltem és kishíjján visszaköptem a poharamba az italt. Az Én lányom és Anastacia fia… Egy ideig döbbenten néztem, ahogy Nathaniel végigsimít Viviana oldalán, majd a lányom visszakormányozza a kezét a derekára, majd kicsit sem kulturáltan és elfeledve minden viszályt, ami köztünk volt és van megböktem Anastaciát és a gyerekek felé mutattam.
- Ez, ez… - hápogtam, majd, mint valami villámcsapás úgy törtek rám a régi emlékek. A szerződés… - Úristen… úristen, úristen! – kaptam vörös ajkaim elé a kezem. Kétségbeesetten pillantottam a mellettem álló szőke nőre.
Viviana
Flörtöl vele… Nate flörtöl vele… én, én esküszöm, megölöm!
- Te most komolyan flörtöltél az unokatestvéremmel?! Szörnyű vagy! – mondtam szemrehányó tekintettel, majd elkalandozott kezét visszatettem a csípőmre. – Később… most táncolni akarok. – válaszoltam, mikor egy újabb jövevény zavart meg bennünket.
- Caroline… bevallom te nekem nem hiányoztál annyira. Tudod a jelenléted számomra igazán hanyagolható. – csicseregtem egy angyali mosollyal az arcomon.
- Igazán gyorsan terjednek a hírek. És mi az, hogy már? Nate, most komolyan ennyire egyértelmű volt, hogy valamikor összejövünk? Mert én három héttel ezelőttig még biztosan megátkoztam volna, aki ilyet mer állítani… - mondtam még mindig mosolyogva. – Ekkor oldalra pillantottam és láttam, hogy az anyám és Anastacia minket bámulnak.
- Hmm… bocsáss meg Caroline, de most sürgős dolgunk van. – vigyorogtam feszülten, majd karon ragadtan Natet és kihúztam a teremből. Mikor már kint voltunk a hatalmas kertben idegesen járkálni kezdem, ruhámat két ujjam közé csippentve, hogy ne lépjek rá. Sajnos hajlamos voltam a szerencsétlenkedésre.
- Ajjaj… ebből nagy, nagyon nagy baj lesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése