Detty és Nate

Detty
Már összepakoltam a bőröndömet, indulásra kész voltam, hogy haza menjek a szünetre. Hiányzott már a szobám. Itt minden olyan vörös. Nem mintha nem szeretném a vér bármely árnyalatát, de azért mindig a legjobb otthon. Mielőtt még összezártam volna a bőröndömet, még egy utolsó pillantást vetettem gyönyörű báli ruhámra.
Észre se vettem, hogy Illa is ott volt. Nem tudtam, mikor érkezett, de legalább nem zavart a pakolászásban. Illával nem volt eddig túl jó a kapcsolatom, de most, hogy összejöttem Brendonnal, kezd megkedvelni. Legalábbis, ha jól vettem észre. Ő is megdícsérte a ruhámat.
- Köszönöm. Engem ugyan nem zavarsz, mert hát fél órán belül indulnom kell, ha nem akarok elkésni. De nem akarok elkésni, mert gyűlölök késni - vigyorogtam rá, de mikor megláttam keserű mosolygását, behúztam csomagomat, fejemtetejére tettem napszemüvegemet, majd odatelepedtem mellé.
- Illan, tudom, hogy nem vagyunk túl nagy barátnők. És nem is bírjuk annyira egymást, de igazán elmondhatnád, hogy mi történt, mert látom rajtad, hogy valami nagyon kiborított. Elmesélhetnéd - néztem rá kedvesen, pedig belül nagyon is jól tudtam mi történt vele. Ezért is tettem még fel az utolsó kérdést neki:
- Timmel jól meg vagytok?

Nate

Már a bál előtti napon hazautaztam. Viv is ment, ezért is jöttem inkább haza anyámmal. Lehet, hogy rosszul döntöttem, ugyanis, mivel Detty nem volt itthon, anyámnak meg éppen nem volt senki aki elkísérje őt vásárolni, hát én maradtam.
Ezért aztán a tegnapi egész napom arra ment el, hogy utána futkostam az Abszol úton. Az összes boltba betértünk, és mindenhol tudott legalább 1000 aranyat költeni. Nem értem apámat, hogyan bírja. Amikor pedig vett valamit, segítenem kellett neki, hogy ne ő cipelje. A szabászatokon legalább három órát töltöttünk, így történhetett, hogy anyyám lecserélte az egész ruhatáramat.
Mikor este hazaértünk végre, azt hittem nyugodtan pihenhetek majd ez után a borzalmas nap után, de tévedtem. Anyám elrendelte, hogy készüljek el, mert mindjárt jön a fodrász és rendbe teszi a hajamat. Szóval ennyit arról, hogy az ember kipihenheti magát a szünetekben. Cia persze nagyon is élvezte a sürgés forgást. Esküszöm, olyan volt, mint egy 14 éves kislány. Főleg, ahogy visszaemlékeztem az Abszolútra. Ha valamelyik üzlet éppen szimpatikus volt neki, akkor néha még fel is sikkantott. Főleg mikor kiválasztotta a legdrágább ruhát magának, rá se ismertem.

Másnap nem sokat szórakoztam a készülődéssel. Legalább két szolgáló mindig ott sürgött körülöttem, időm se volt, hogy leüljek egy percre is. Három és fél órányi készülődés után végre magamra hagytak, de ekkor megérkezett Detty. Ő is már szinte bemenekült a szobámba a szolgálók elől. Valahol megértettem, de ő mégis csak lány.
- Na, csak nem meguntad a sürgés-forgást? - kérdeztem gúnyosan, majd kisétáltam a teraszra, ahová ő is követett.
- Csinos vagy - mértem végig, mikor ki jött a balkonra, és mellém támaszkodott.
Pár perc múlva kopogtak az ajtón. Az egyik szolga volt, aki szólt hogy megjöttek a vendégek. Akkor jött Viv.
- Mehetünk, Detty? - kérdeztem, és hagytam, hogy belém karoljon, majd elindultunk lefelé a nappaliba.