Nate
Vadul csókolótzunk. Csak megadta magát. Mindig elérem a célom, és meg kell hagyni, ez igazán imponált nekem. Jó volt újra Vivet tartani a karjaim között. Mellette Cassidy elbújhat. Vivet teljesz szívemből szeretem. Nem engedhetem el. Egyszerűen, ha nem lenne velem, meghalnék. Bele se merek gondolni mi lenne, ha más karjaiban látnám. Nem, ilyenre gondolnom se szabad. Ő az enyém. Csak az enyém és nem adom senkinek. Már nem.
Még szenvedélyesebben csókoltam, és lélegzet vételem egyre szaporább lett. Ha megálljt akartam volna parancsolni magamnak, azt most kellett volna megtenni. Nem tudtam vissza fogni magam, azt akartam, hogy végre az enyém legyen. Teljesen.
Vad csókban forrtunk össze, majd felemeltem és az ágyig vittem. Mikor azonban fel akartam térdelni, lábam beleütközött valamibe, így elzuhantunk. Sikerült az ágyra érkeznünk, de szegény Vivet majdnem agyon nyomtam. Még szerencse, hogy megtudtam támaszkodni két kezemmel. Fölé térdeltem, és újra csókoltam. Pár perc múlva azonban elváltam tőle, és a szemébe néztem.
- Viv, szeretlek és soha de soha nem akarlak elveszíetni. Ennél többet szavakban nem tudok kifejezni - majd ragadozóként estem neki puha ajkainak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése