Lassan ittam az alkoholt, mely kellemes nyomásként ereszkedett rám. Nem hatott rám, ahhoz azért több kellett. Azonban, mikor meghallottam Reina hangját, félre nyeltem az epret, ami a pezsgő alján volt.
- Anderson, fogd már vissza magad, a saját házamban akarsz eltenni lábalól? – néztem rá szúrósan, de mikor rájöttem, hogy lánykori nevén szólítottam, ráadásul ennyire flegma hangon, megilletődtem. Régen beszéltem így vele, talán az utolsó esténken. De mikor megláttam, hogy mire jött rá, leesett az álam.
- Reina, azt hiszem beszélnünk kéne – indultam el kifelé magam után lobogtatva sötétzöld ruhámat.
A dolgozó szobámba, hellyel kínáltam, viszont én rögtön kisétáltam a balkonra, hogy friss levegőt szívhassak.
- Mi lenne, ha fél órára felfüggesztenénk az ellenségeskedést? Fontos dologról lenne szó – néztem rá komolyan, miután becsukta maga mögött az ajtót.
- Már egy ideje tudom, hogy Nathaniel és Viviana, együtt vannak. Először nagyon nem örültem nekik, meg kell mondanom, de bele kellett törődnöm, főleg, mivel ott a szerződés. Már akartalak tájékoztatni róla, de nem tudtam, mit is írjak neked. Első dolgod lett volna, hogy széttéped a levelemet. Feleslegesnek tartottam.
Csend telepedett a szobára, ami érthető is volt. Kicsit féltem, hogy Rei mit fog szólni ehez, de aztán leültem a székembe, keresztbe tettem lábaimat és őt kezdtem méregetni.
- Mrs. Niel, mondjon már valamit, mert még sok megbeszélni valónk lenne – pillantottam rá, miközben két poharat hívtam magamhoz, és egy jóféle Lángnyelv Whiskeyt. Letettem a poharakat, de az üveget rögtön magamhoz vettem és abból kezdtem el nyakalni az alkoholt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése