Nate
Figyeltem a többiek játékát, de persze közben minden apró kis levélre felkaptam a fejem, hátha meglátom a cikeszt. Az aprócska aranylabda nem volt sehol, egyelőre. „Mindig ezt csinálja” gondoltam magamban, majd tovább kémleltem a játékosokat. Brendon jól játszott, csak úgy, mint Viv. Nem értem, miért kételkedtem benne. Viszont ott volt a másik fele a csapatnak, Illa és Tim, akik a vártnál, sokkal pocsékabbul játszottak. Sebastian sorra engedte be a labdákat, de végül Bred ösztönözte egy kis játékra, aki közben bedobott egy 10 pontost.
Labda még mindig sehol. Nem úgy mint a húgom, aki egymás után van ”gólhelyzetben” többször is. Eddig még a Kviddics pályára is ritkán jött ki, most meg még a csapatba is beállt. Hát ez nekem magas. Nem volt időm tovább gondolkodni ilyeneken, mert egy elfojtott sikkantást hallottam meg lentről, és láttam, hogy Illa leszédült a seprűjéből. Azonban ugyan ebben a pillanatban kezdett el zümmögni körülöttem a kis labda. Patt helyzet. Mi a fontosabb? A meccs, vagy, hogy Illát két hétig kell a gyengélkedőn látogatnunk? Nem tudtam gondolkodni, eszem egyre a kupa körül járt. Nem voltam képes más mire figyelni. Elindultam hát a cikesz után, nem törődve azzal, mi folyik odalent. Meg kell szereznem. A griffendéles Adam, már majdnem elkapta a labdát, mikor az teljes erőből nekem csapódott, majd a kezembe hullott. Na, ilyenre se volt még példa rövid pályafutásom alatt. Mindenki örülhet, az újságíróknak lesz miről írniuk.
Mikor leszálltam a seprűmről, odarohantam Illához.
- Mi van vele? – kérdeztem kétségbeesve. Miért nem inkább neki segítettem, mint hogy elkapjam ezt a rohadt labdát, ami nem is olyan fontos.
Nem figyeltem a sikongató tömegre, a fotósokra, akiknek ott villogott kezükbe a kamera. Csak azt tudtam, hogy rosszul cselekedetem.
Detty
Egészen jól ment a játék, és még élveztem is. Ha nem félnék a magasságtól, biztos, hogy jelentkeztem volna a kviddics csapatba. De hát így. Az első félórában még, meg-megbillent alattam, de utána egész jól belejöttem. A második félidőben, már sikerült gólt is dobnom a csapatnak. Érdekes módon, Tim nem tudta kivédeni őket. Nem értettem őt, mitől van így letörve. Még nem láttam ennyire elkámpicsorodottnak. Aztán játék közben még Illát is jól megnéztem magamnak. Ő sem nézett ki sokkal jobban. Te szentmardekármalazár! Sikkantottam fel, de arcomról semmit nem tudtak leolvasni. Mi van, ha meg tudták, hogy én.. és Tim. Nem. Annyira nem hülye. Nem tehette.
Én is sokkal letörtebb voltam, és a játék is kezdett egyre lomhábban menni, mikor megláttam, hogy valaki lezuhan mellettem. Mielőtt még utána mehettem volna, valaki már megelőzött. Különben is, a mardekárosok az ellenségeim. Nem segíthetek rajtuk.
A meccs végül a mardekárnak hozott szerencsét, ugyanis Nate elkapta a cikeszt. Gondolhattam volna. Forgattam meg szemeimet, majd, hogy ne kerüljek Tim és a többiek elé, befutottam az öltözőbe, ott pedig beültem a zuhanyzóba, és elkezdtem magamra folyatni a vizet. Mindenki meg fog gyűlölni, ha ezt Sebastian elfecsegte.
Figyeltem a többiek játékát, de persze közben minden apró kis levélre felkaptam a fejem, hátha meglátom a cikeszt. Az aprócska aranylabda nem volt sehol, egyelőre. „Mindig ezt csinálja” gondoltam magamban, majd tovább kémleltem a játékosokat. Brendon jól játszott, csak úgy, mint Viv. Nem értem, miért kételkedtem benne. Viszont ott volt a másik fele a csapatnak, Illa és Tim, akik a vártnál, sokkal pocsékabbul játszottak. Sebastian sorra engedte be a labdákat, de végül Bred ösztönözte egy kis játékra, aki közben bedobott egy 10 pontost.
Labda még mindig sehol. Nem úgy mint a húgom, aki egymás után van ”gólhelyzetben” többször is. Eddig még a Kviddics pályára is ritkán jött ki, most meg még a csapatba is beállt. Hát ez nekem magas. Nem volt időm tovább gondolkodni ilyeneken, mert egy elfojtott sikkantást hallottam meg lentről, és láttam, hogy Illa leszédült a seprűjéből. Azonban ugyan ebben a pillanatban kezdett el zümmögni körülöttem a kis labda. Patt helyzet. Mi a fontosabb? A meccs, vagy, hogy Illát két hétig kell a gyengélkedőn látogatnunk? Nem tudtam gondolkodni, eszem egyre a kupa körül járt. Nem voltam képes más mire figyelni. Elindultam hát a cikesz után, nem törődve azzal, mi folyik odalent. Meg kell szereznem. A griffendéles Adam, már majdnem elkapta a labdát, mikor az teljes erőből nekem csapódott, majd a kezembe hullott. Na, ilyenre se volt még példa rövid pályafutásom alatt. Mindenki örülhet, az újságíróknak lesz miről írniuk.
Mikor leszálltam a seprűmről, odarohantam Illához.
- Mi van vele? – kérdeztem kétségbeesve. Miért nem inkább neki segítettem, mint hogy elkapjam ezt a rohadt labdát, ami nem is olyan fontos.
Nem figyeltem a sikongató tömegre, a fotósokra, akiknek ott villogott kezükbe a kamera. Csak azt tudtam, hogy rosszul cselekedetem.
Detty
Egészen jól ment a játék, és még élveztem is. Ha nem félnék a magasságtól, biztos, hogy jelentkeztem volna a kviddics csapatba. De hát így. Az első félórában még, meg-megbillent alattam, de utána egész jól belejöttem. A második félidőben, már sikerült gólt is dobnom a csapatnak. Érdekes módon, Tim nem tudta kivédeni őket. Nem értettem őt, mitől van így letörve. Még nem láttam ennyire elkámpicsorodottnak. Aztán játék közben még Illát is jól megnéztem magamnak. Ő sem nézett ki sokkal jobban. Te szentmardekármalazár! Sikkantottam fel, de arcomról semmit nem tudtak leolvasni. Mi van, ha meg tudták, hogy én.. és Tim. Nem. Annyira nem hülye. Nem tehette.
Én is sokkal letörtebb voltam, és a játék is kezdett egyre lomhábban menni, mikor megláttam, hogy valaki lezuhan mellettem. Mielőtt még utána mehettem volna, valaki már megelőzött. Különben is, a mardekárosok az ellenségeim. Nem segíthetek rajtuk.
A meccs végül a mardekárnak hozott szerencsét, ugyanis Nate elkapta a cikeszt. Gondolhattam volna. Forgattam meg szemeimet, majd, hogy ne kerüljek Tim és a többiek elé, befutottam az öltözőbe, ott pedig beültem a zuhanyzóba, és elkezdtem magamra folyatni a vizet. Mindenki meg fog gyűlölni, ha ezt Sebastian elfecsegte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése