Nate
Viv is az én véleményemet osztotta. Anyám, és Reina eléggé idegesen meredtek ránk. Vagy én már nem is tudom, miként fogták fel a látványt, de az biztos, hogy meghökkentette őket, hogy Viv és én egy ideje miként viszonyulunk egymáshoz. Anyám, persze már tudta, hogy együtt vagyok egy ideje Vivvel, mondjuk fogalmam nincs, hogy honnan tudja, de mintha valamiért mind a ketten megvilágosodtak volna. Mielőtt azonban elindulhattunk volna, Caroline lépett oda hozzánk.
- Hát téged meg, ki engedett be ide? – mértem végig a lányt, aki Brendon húga volt. Soha nem voltunk jóban, a csaj idegesítő volt, és ki nem állhattam.
- Care, most menj és keress magadnak valaki mást, akit idegesíthetsz, mert nekünk, elintézni valónk van – meredtem rá, ridegen, majd Vivet kézen ragadtam, és szinte futó lépésben távoztunk a teremből.
- Viviana, értékelném, ha végre lenyugodnál – szóltam oda neki szemforgatva, majd neki dőltem a falnak, és zsebre tettem kezeimet. – Anyám, már egy jó ideje tud rólunk. Mielőtt megkérdeznéd, nem, nem én mondtam neki. Tudod, hogy már egy ideje nem beszélek vele – győzkdtem Vivit, mert nagyon ideges volt.
- Kicsim, nyugodj már meg. Nem lesz … semmi – ebben a pillanatban haladt el tőlem 10 méterre Detty és Brendon. Jól láthatólag, a húgom már rég nem volt józan, és kiszámítható állapotban. – Agyonverem, ha hozzányúl – füstölögtem, és fel-alá kezdtem járkálni, hogy bele se kelljen gondolnom, mire is készülnek, azok ketten.
- Niel, befejezted a járkálást? – kérdeztem tőle ingerülten, de észre se vettem, hogy én is azt csinálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése