Dühösen kapkodtam levegő után, mikor meghallottam Nate válaszát. Villámgyorsan fordultam meg és már nyitottam a számat, hogy visszavágjak, de a szőke akkor már sehol sem volt. Füstölögve vágtattam le a lelátóhoz tartozó falépcsőn. Megint itt hagyott! Elegem van belőle! Még, hogy én nem vagyok biztos benne? Hogy a fenébe legyek biztos bármiben is vele kapcsolatban, ha folyamatosan célozgat valamire, ami nekem nagyon nincs ínyemre?! Most telt be a pohár! Ha ő így akkor én is! Mérgesen vágtattam oda a többiekhez, majd egy puszit nyomtam Brendon arcra, aztán kirohantam a pályáról. Körülbelül öt másodpercre Illa is csatlakozott hozzám, de Sebastian azonnal el is rabolta. Egészen felszaladtam a klubhelységbe, ahol meg is találtam a keresett „áldozatokat”. A hetedéves mardekáros fiúk. Tökéletes. Arcomra varázsoltam a legellenállhatatlanabb mosolyt amit produkálni tudtam, majd odasétáltam hozzájuk.
- Hello, fiúk! Leülhetek közétek? – kérdeztem. Természetesen a válasz egy boldog igen volt. Mosolyogva ültem le közéjük és csevegni kezdtem velük. Körülbelül öt percig beszélgettünk, mikor a mellettem lévő pasika Dominic vagy Dorian, fogalmam sincs mindegy, átkorolt. Ebben a pillanatban csapódott ki a portrélyuk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése