Viv

Gúnyosan néztem a portrélyukon belépő Natere, de arcom azonnal el is komorult mikor megláttam mellette azt a ribanc Cassidyt. Gyilkos tekintettel követtem őket egészen a kanapéig ahova leültek és falni kezdték egymást. Rikító rózsaszín körmeim belefúródtak a fekete, bőrkanapéba és alig tudtam visszafogni magam, hogy ne rohanjak oda azonnal és ne tépjem le róla azt a hülye picsát. Nyugalom Viviana, nyugalom! Őrizd meg a hidegvéred! A francba, olyan nekem nincs! Anyám kéne ide, ő mindig minden helyzetben képes tiszta fejjel gondolkodni. De én persze nem! Hogy rohadna le a …! Még képes idenézni! Valahogy sikerült egy fagyos mosolyt erőltetnem az arcomra és egy szépen ívelt mozdulattal bemutattam Natenek. Majd felálltam elköszöntem eddigi beszélgető partnereimtől és elindultam a hálótermem felé. Mikor befordultam a csigalépcső egyik kanyarnál hátamat a falnak vetetettem és mély levegőt vettem. Behunytam a szemeimet és próbáltam lenyugodni. Azt hiszem még életemben nem voltam ennyire dühös, mint most. Egyáltalán, hogy merészelte?! És pont azzal a ribanc Cassidyvel! Megölöm!