Detty:
Kisétáltam a parkba, hogy kiszellőztessem egy kicsit a fejem. Sok volt ez egyszerre. Nem akartam megbántani Brendont, de ennyire még nem volt komoly a kapcsolatunk, alig ismertem, ő meg már rögtön az elő adandó alkalommal rám mászott.
Megláttam, hogy Brendon közeledik felém, aki immár új ruhában volt. Csak tudnám, honnan szerezte. Mikor mellém ért erősen, cseppet sem gyengéden ragadta meg a karomat, és kevert le egy hatalmas pofont. Fájt az arcom, és eleredtek a könnyeim. Nem volt igaza. Egyátalán nem. Nem tettem semmi rosszat, én csak éppen nem vágytam egy ilyen együttlétre.
- Mi bajod, van te állat? Nem szégyelled magad? Én vagyok a rossz, mi? Mert nem hagytam, hogy a magadévá tegyél? Boccs már, ha nem akartam, hogy az első alkalommal megerőszakolj. Nehogy azt hidd, hogy máshogy cselekedtem volna, ha tudom, hogy egy ilyen őrült vagy. Itt nem csak én vagyok a hibás nem gondolod? És mégis honnan vetted a bátorságot, hogy megüss? Egy lányt nem ütünk meg, te szemétláda!
Magamból kikelve odítottam, nem érdekelt ki hallotta, ki látta. A végére még egy hatalmasat rúgtam Brendon gyenge pontjába, majd a mellkasába ütöttem egyet és zokogva elrohantam a rengeteg felé.
Nate:
Viv szemében őrült vágy tükröződött. Ez engem is felperzselt, nem tudtam engedelmeskedni eszemnek, nem gondolkodtam. Kezeimmel felfedező túrára indultam testén, és a derekán állapodtam meg, mikor eszeveszett ordítozást hallottam meg. Elváltam Vivtől, és szétnéztem. Zihlált külsőmet megigazítottam, és felhúztam Vivet is, aki még kómásnak tetszett.
- Hozd vissza Dettyt kérlek - löktem meg egy kicsit az erdő irányába, én meg Brendon után indultam.
- Brendon. Mi volt ez? Azonnal magyarázatot követelek - Löktem neki egy falnak, és feszülten figyeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése