Dettyvel kisétáltunk az erdőből, ahol nagy meglepetésemre Bred és Nate teljes nyugalomban vártak ránk. Épp indultam volna Natehez, hogy a nyakába vessem magam, mikor Brendon elém állt. Mikor feltette a kérdését gonosz vigyor kúszott fel az arcomra.
- Ohh… ugyan semmit Brendon drága. Tudod… csak épp a méreteidet elemezgettük. – vigyorogtam rá ördögien, mikor Illa félrerángatott.
- Héé! Nate, ha meg mered csinálni nem, beszélek veled soha többet! – néztem durcásan a szőkére. Aztán inkább karon ragadtam Amarillát és jó előre húztam, messze a fiúktól és Dettytől. A vigyort szinte le sem lehetett vakarni az arcomról azt a vigyort, ami akkor ragadt rám, mikor Nate a fűben feküdtünk.
- Jajj Illa, én menthetetlenül és visszavonhatatlanul beleszerettem Natebe! – mondtam egy csöppet hangosabban a kelleténél, ezért kacagva a szám elé kaptam a kezem. Nem baj, úgyis már a kviddics pályánál vagyunk és senki nem hallotta. És egyébként is, mi lett volna, ha meghallana? Semmi. Vigyorogva lépkedtem fel a lelátók tetejére Illát magam után húzva. Még senki sem volt a pályán.
- Olyan édes volt…. azt mondta, hogy szeret, és nem akar elveszíteni… - leheltem és álmodozó tekintettel néztem magam elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése