Nate

Nate:
Felhúztam a seprűm, majd meredeken fölfelé tartottam. Odafent már erősebben fújt a szél, így nehezebb volt kormányozni a seprűt. Szaltóztam és a legkülönfélébb csavarokat csináltam, mikor kezemben megbillent a seprű nyele. Ha akartam volna, simán visszarántom, de most egy kis izgalomra vágytam. Gonoszul vigyorogtam, persze mögöttem ülő kedvesem ezt nem láthatta. Mikor megszólaltam, hangom kétségbeesett volt.
- Ööö... kicsim. Azt hiszem, nem működik a seprű. Irányíthatlanná vált - kezdtem bepánikolni, hogy szerepem még hihetőbbnek tűnjön. - Meghalunk - jelentettem ki, majd rángattam egy kicsit a seprű nyelét, hogy lassítsunk egy kicsit.
- Mi az, amit mondanál nekem még utoljára - fordultam hátra hozzá és szemeibe néztem, melyeket mintha a könnyek leptek volna el. Gyorsan elfordultam, mert tervemet véghez akartam vinni, viszont ha ránézek, érzem, hogy nem akarom bántani még a poén kedvéért sem.
Megvártam, amíg Viv elmondja utolsó szavait, majd gúnyosan felkacagtam, és mikor egy lábnyira voltunk a földtől, így szóltam:
- Niel, ugye tisztában vagy vele, hogy a Mardekár Kviddics kapitánya mögött ülsz? - ironizáltam, de aztán határozottan felhúztam a seprűm és ismét a magasba tartottunk.
- Na akkor nézzük, mit is akartam neked mutatni - gondolkodtam hangosan és célba vettem a Mardekár kilátó tetejét, és seprűmmel landoltam rajta. Seprűmet arrébb dobtam, miután Vivanát is sikerült leszednem róla, aki kicsit mintha megilletődött volna az előbbiektől.
- Jajj, kicsim, ne már, csak szórakoztam - küldtem felé egy újabb lehengerlő vigyort, majd magamhoz rántottam, de nem csókoltam meg. - Esetleg, megcsókolhatnálak, de hát ha haragszol rám, akkor lehet, hogy másnál kellene próbálkoznom - húztam egy kicsit még az agyát, de aztán egy apró puszit leheltem ajkaira.