Mikor odafutott hozzám Viv, már nem is akartam ellenkezni vele. Ahogy átölelt, egyszerűen megszűnt körülöttem a világ és csak őt láttam egyedül és a gyönyörű szemeit, melyeket mélyen az enyémbe fúrt.
- Viv, biztos, hogy játszani szeretnétek? Akkor ki fog a lelátóról szurkolni nekem? És ki fog kezelésbe venni, miután kifáradtam a mcsekken? - vigyorogtam rá kajánul. - Azt hiszem új ribikre lesz szükségem - gondolkodtam el hangosan, de mikor láttam, hogy arcáról fokozatosan lefagy a vigyor, szenvedélyesen megcsókoltam.
- Megbeszéljük a továbbiakat, szombaton az edzésen - adtam meg magam és ismét forró csókban forrtunk össze.
Az öltözőből Kviddics talárban és kedvenc seprűmmel léptem ki. Rögtön felültem rá, és köröztem párat a levegőben, majd Vivhez repültem.
- Ugorj fel, Niel. Mutatni akarok valamit - kiáltottam oda neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése