Nate:
Viv megadóan, remegve simult a karomba, ez valahogy most engem is megnyugtatott. Mint általában a közelsége. Szerettem vele lenni, még akkor is, ha régen mindig csak gúnyolódtunk és szidtuk egymást. Már akkor is azért kerestem a társaságát, mert szükségem volt rá.
Most pedig ott volt velem, és annyira kiszolgáltatott volt, ártatlan és törékeny. Lehet ezért is fogtam vissza magam. Valahogy megváltoztak a reggeli nézeteim. Nem akartam neki fájdalmat okozni, ezért úgy döntöttem nem leszek vele tolakodó. Ilyen engedményt még egy csajjal szemben sem tettem. Mindig elvettem ami kellett, majd elhagytam őket.
Végig simítottam Viviana derekán, majd kezem a felsője alatt járt, de ekkor visszavettem a tempóból. Kihúztam kezeimet felsője alól, és jobb kezemmel végig simítottam az ercán, majd megszakítottam a csókot, és mellé feküdtem. Szorosan mellé feküdtem, és a tavat kezdtem bámulni.
- Figyelj Niel, én ma már be nem megyek a SV órára, lesz még délután Kviddicsünk, az is elég lesz. Szóval, arra gondoltam, megtakaríthatnád a cipőmet - vigyorogtam rá kajánul, de közben csókot leheltem szájára.
- Vagy mond valami jobb ötletet te - néztem végig rajta kihívóan.
Detty:
Brendon leült, és hideg tekintetével várta, hogy elkezdjem. Vajon helyesen döntöttem? Egy biztos. Visszaút már nincs.
- Tudod, mielőtt ide jöttem, volt egy nagyon jó barátnőm, Lisának hívták. Sok mindenen ment keresztül, de a legszörnyűbb az volt, hogy mindenkinek hazudnia kellett, még a saját testvérét is beleértve. Egy emlékmódosító bűbáj segítségével, Lisa bátyjának valós emlékei megszűntek, ezért újak kerültek helyükre. A lánynak az anyja és az apja tudta, a titkát, de senki más. Aztán végül Lisa velem osztotta meg titkát, de nekem ez túl sok volt, valakitől segítséget kell kérnem - néztem rá segíélykérően és leültem mellé a kanapéra.
- Még mindig akarod hallani, Lisa történetét? - kérdeztem, és vártam, hogy ösztökéljen a folytatásra.
Viv megadóan, remegve simult a karomba, ez valahogy most engem is megnyugtatott. Mint általában a közelsége. Szerettem vele lenni, még akkor is, ha régen mindig csak gúnyolódtunk és szidtuk egymást. Már akkor is azért kerestem a társaságát, mert szükségem volt rá.
Most pedig ott volt velem, és annyira kiszolgáltatott volt, ártatlan és törékeny. Lehet ezért is fogtam vissza magam. Valahogy megváltoztak a reggeli nézeteim. Nem akartam neki fájdalmat okozni, ezért úgy döntöttem nem leszek vele tolakodó. Ilyen engedményt még egy csajjal szemben sem tettem. Mindig elvettem ami kellett, majd elhagytam őket.
Végig simítottam Viviana derekán, majd kezem a felsője alatt járt, de ekkor visszavettem a tempóból. Kihúztam kezeimet felsője alól, és jobb kezemmel végig simítottam az ercán, majd megszakítottam a csókot, és mellé feküdtem. Szorosan mellé feküdtem, és a tavat kezdtem bámulni.
- Figyelj Niel, én ma már be nem megyek a SV órára, lesz még délután Kviddicsünk, az is elég lesz. Szóval, arra gondoltam, megtakaríthatnád a cipőmet - vigyorogtam rá kajánul, de közben csókot leheltem szájára.
- Vagy mond valami jobb ötletet te - néztem végig rajta kihívóan.
Detty:
Brendon leült, és hideg tekintetével várta, hogy elkezdjem. Vajon helyesen döntöttem? Egy biztos. Visszaút már nincs.
- Tudod, mielőtt ide jöttem, volt egy nagyon jó barátnőm, Lisának hívták. Sok mindenen ment keresztül, de a legszörnyűbb az volt, hogy mindenkinek hazudnia kellett, még a saját testvérét is beleértve. Egy emlékmódosító bűbáj segítségével, Lisa bátyjának valós emlékei megszűntek, ezért újak kerültek helyükre. A lánynak az anyja és az apja tudta, a titkát, de senki más. Aztán végül Lisa velem osztotta meg titkát, de nekem ez túl sok volt, valakitől segítséget kell kérnem - néztem rá segíélykérően és leültem mellé a kanapéra.
- Még mindig akarod hallani, Lisa történetét? - kérdeztem, és vártam, hogy ösztökéljen a folytatásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése