Nate és Detty

Detty:

Már elindultam, mikor Brendon visszarántott és megcsókolt. Egész testsúlyával rám nehezedett és a falnak döntött. Karomat keresztbefontam a nyakán, és szorosan hozzásimultam. Élveztem a csókot, de amit az után csinált, azt már kevésbé. Kezei a felsőm alá csúszta és egy egyszerű mozdulattal meg is szabadított tőle. Próbáltam takargatni magam. Mindig is szégyenlős voltam, nem szerettem mutogatni magam. Mikor felemelt és kajánul vigyorogva az ágyra fektetett, már tudtam mit akar. Megijedtem, mert nem volt ötletem, hogyan is szabaduljak ki alóla. Jóval erősebb volt mint én, testi fölényben is volt. Maradt a női fortély. Pár perce megint szenvedélyesen csókolóztunk, és lekerült róla az összes ruhája. Sikerült őket egy helyre dobálnom, és akkor elhúzódtam tőle.
- Mindjárt jövök - ziláltam az arcába, majd gyorsan összeszedtem a ruháit, meg a saját pólomat és már ki is rohantam a szobából.
Nem éreztem semmit Brendon iránt. Jó pasi volt, meg kellett vallani, de nem dönthet ágynak már a második napon. Ez nem járja. Gyorsan magamra kaptam lila felsőmet, és vigyorogva mentem le a nagy terembe. Mikor beléptem az egész üres volt, nem volt oda bent senki. A ruha darabokat szét hajigáltam, majd csípőre vágott kezekkel figyeltem művemet.

Nate:

Viv morgolódott még pár percig, de aztán megbékélt, és megadóan hozzám simult.
- Csak nem zavar, hogy valaki meg tud babonázni? - kérdztem tőle, és végig csókoltam nyakát, arcát, majd a hajánál fogva hátra rántottam és vadul megcsókoltam. Mikor hozzáértem, éreztem, hogy megremeg. Ezek az apró és esetlen mozdulatok mindig megvadítottak és energiával töltöttek fel.
Már azt hittem lezártuk a Kviddicses témát, de akkor ismét feljött.
- Figyeljen ide Miss Niel, egyszer mondom el, nem többször. Nem akarom, hogy játsz mert, ... mert, ... mert féltelek az istenit - csattantam fel. Soha nem volt megszokott tőlem, hogy érzelmeimet kifejezzem. De ez egy ritka pillanat volt.
- Szeretlek érted, és nem akarlak elveszíteni. - Csókoltam meg ismét, majd újra visszadöntöttem a fűbe.