Esküszöm, megtanulok legilimentálni, mert az nélkül egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy mi baja van. Mégis miért nem kviddicsezhetnk? Ez tiszta hülyeség és akkor is nekem van igazam. Megborzongtam mikor végigsimított a hátamon és engedtem, hogy magához húzzon. Ennek ellenére nagyon csúnyán néztem rá.
- Mindig ezt csinálod. Ha nem akarsz válaszolni valamire, felveszed a sexy mosolyt és várod, hogy beájuljak. – Ami általában be is válik, tettem hozzá gondolatban. – Ne tereld a témát, mert addig nem kapsz semmit, amíg meg nem, mondod, hogy miért nem engeded, hogy játszak. – néztem rá durcásan. Jajj anyukám, kicsit elhamarkodott döntés volt. Próbáltam nem a szájára figyelni, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem sokáig bírnám tartani magam, ha nem fordítom el a tekintetemet. Meg fogok bolondulni és ez nem vicc! Wáá! Én nem bírom ezt! Kibújtam az öleléséből, a hátára fordítottam és rátámaszkodtam a mellkasára.
- Szóval? Most tiéd a döntés, kellek neked vagy nem? Csak egy választ akarok… - néztem rá édesen, miközben egy szőke hajtincsét csavargattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése