Nate

Nyugtalanul ültem az órán. Két barátomat hívta ki a professzor felelni. Engem általában nem feleltetett anyám, nem úgy, mint Sebastiant, akinek minden órán szenvednie kell, de bármit mond, csak hitvány jegyet kaphat. Viviana, mint általában mikor felelt, Kiválót kapott. Csak megforgattam szemeimet, nem akartam, hogy Vivnek jó legyen. Egyszer nem tudott volna anya borzalmasat adni neki. De most mégsem ez érdekelt a legjobban, hanem, hogy nem ült mellettem Brendon. Ez kifejezetten zavart. Azon gondolkodtam, hogyan is húzzak el óráról. Általában szerettem Anastacia óráit, de ma nem tudtam odafigyleni. Meg kellett keresnem Brendont és a húgomat. Nem gondolkodtam, csak felugrottam, ott hagytam a cuccaimat, és intettem anyámnak, hogy rosszul vagyok ezért kimentem. Egy biccentéssel jelezte, hogy mehetek.
Már a folyosókon mentem végig, a nagyterem előtt jártam, mikor halk szipogást hallottam, majd egy elfojtott sikkantást hallottam, melyben Dett hangját véltem felfedezni. Pálcámat elő rántottam, és futva mentem tovább. Teljesen ledöbbentem a látványon. Brendon, Dettyt a falnak döntötte, és szenvedélyesen csókolóztak. Agyam teljesen elborult, nem tudtam gondolkodni.
- Stupor! – kiáltottam teljesen ki kelve magamtól, és oda léptem kimérten Dett mellé.
- NE mondj semmit – hangsúlyoztam ki a szavakat, erősen. – Már nem tudom, mit képzeljek rólad. Igaza van Vivnek. Te is egy ribanc vagy – köptem a szavakat, visszalökve húgomat a falhoz. Nem ütöttem meg, de szemeim villámokat hánytak.
Ott hagytam. Nem akartam olyat tenni, amit megbántam volna, ezért otthagytam őket, és az udvarig meg se álltam.