2010. április 8., csütörtök

Sebastian

Tim

Amint leültem rögtön rám nézett. Valahogy szomorú és bánkódó volt. Ekkor tett egy megjegyzést. Először nem értettem mire gondol ,de később leesett. Már megint vérzek? Egyszer agyon ütöm ezt a kölyköt.
- Jah ,hogy ez? Csak egy kicsit hülyéskedtem. - Mondtam neki ,majd a földre néztem. Egy szemétláda vagyok. Egy leköpni való majom. Szeretem őt ,mégis mással csókolózok? Bred helyébe agyonütöttem volna magam. Ekkor felvettem Illa pálcáját a kis éjjeliszekrényről ami az ablak mellet volt.
- Tergeo! - Mondtam és éreztem ,hogy eltűnik a vér az arcomról. - Így megfelel? - Mosolyogtam rá. De ekkor elkezdte mesélni mi is a baja.
- Oh, kicsim. Nem a te hibád volt. Ahogy tegnap megmondtam én is részese voltam a dolognak. Mellesleg úgysem lett volna választásod. - Mondtam ,majd megöleltem. - Mellesleg nem is volt olyan szörnyű. - Füllentettem. - Most pedig tudnod kell ,hogy én sem vagyok egy velejéig jó ember. Te pedig hozzám képest szent vagy. - Igazat mondtam. Ő mindig is jó ember lesz, de én soha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése