2010. április 8., csütörtök

Nathaniel

Vivvel nevetve fetrengtünk az ágyban. De mikor lelökött, rögtön arcomról eltűnt minden féle vigyor, és helyét a sértődöttség vette át. Még hívott vissza az ágyra, de nem mentem. Nyelvet nyújtottam neki, és tekintetem a fürdőszoba ajtóra irányítottam, és remek ötletem miatt, még ravaszul el is mosolyodtam.
- Na, jó, Niel. Ha most nem jössz el velem zuhanyozni, akkor nem bocsátok meg neked – nyújtottam rá a nyelvem, majd miután, visszadobtam a hatalmas díszpárnát, ami pár másodperce talált el az arcomon, levettem fekete pólómat, így láthatóvá téve, szépen kimunkált mellkasomat, mely a Kviddicsnek volt köszönhető. Mikor Viv újra kényelmesen elhelyezkedett, és próbált volna visszaaludni, egy határozott, és gyors mozdulattal lerántottam róla a puha selyem ágyneműt, és az összecsavart felsőmmel, a combjára csattanós ütést mértem. Galádul felnevettem, és csikizni kezdtem a lányt.
- Remélem elég volt, mert én elfáradtam – dobtam el magam az ágyon, és felé fordultam. – Mehetünk zuhanyozni? – nyomtam apró csókot szájára, és már húztam is a fürdőszoba felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése