Viv
Miután a prof sikeresen bevágtatott a terembe utasítást kaptunk. Kelletlenül nyitottam ki ott a tankönyvet ahol mondta és gyorsan végigfutottam a sorokat, majd karba tett kézzel hátradőltem. Míg nem sikerült bezsebelnem egy szép kis feleltetést Sebastiannal együtt. Tim már meg sem lepődött, hogy felszólították, hiszen neki ez minden órán kijárt. Én viszont összeráncolt szemöldökkel néztem a tanárnőre. Nem sokszor fordult elő, hogy SV – ből kelljen felelnem. Még szerencse, hogy mindig figyelek az órákon és ezért nem igazán kell tanulnom, hogy nehogy lerontsam a jegyeimet. Még szép,a szüleim ki is nyírnának ellenkező esetben. Emlékszem, mikor harmadévben egyszer átváltoztatástanból kaptam egy H – t. Aúú…. szép kis büntetést kaptam miatta. Halvány mosollyal figyeltem, ahogy Sebastian felel, majd utalást tesz arra, hogy mi volt a feltétele annak, hogy Amarillát ne csapják ki az iskolából. Aztán én kerültem sorra. Lassan felálltam és belekezdtem a mondandómba.
- A párbajozás közben alapvetőleg bármely átok és bűbáj használható. Attól függ mik a párbaj szabályai, amit általában a két fél határoz meg. A főbenjáró átkok nem igazán használandók. Gyakoriak a lefegyverző, idéző bűbájok, a robbantó, fagyasztó, az ellenfelet harcképtelenné tévő átkok. A komolyabb párbajoknál jellemző még, hogy addig folyik a harc, míg egyik fél vagy feladja, vagy pedig meghal. – mondtam monoton hangon, majd ismét helyet foglaltam. Nem túl nagy érdeklődéssel figyeltem, hogy milyen jegyet fogok kapni a feleletemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése