- Fújj anyám, hogy én mennyire rühellem ezt a kis tablettát. – mondtam vigyorogva, majd elindultam Tim után. Amint befordultunk az egyik sarkon pontosan az várt, amire számítottam. Amíg Sebastian és Illa közelebb ment, én csak távolabb álldogáltam. Nem igazán tudtam, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem. Szívesen odamentem volna Natehez, hogy megpróbáljam leállítani vagy megnyugtatni, de a büszkeségem nem engedte.
- Jobb lenne, ha ezt abbahagynátok és kulturáltan beszélnétek meg. – mondtam végül csendesen a földet fixírozva. Most már inkább elhagytam volna a helyszínt, hogy egyedül lehessenek és meg tudják beszélni a dolgokat. Odamentem Timhez és Illához, majd húzni kezdtem őket kifelé.
- Hagyjuk, had beszéljék meg. Semmi közünk az egészhez. – mondtam és a park felé vettem az irányt. Mikor már a tölgyfaajtónál jártunk odafordultam a barátaimhoz.
- Hmm… ti menjetek csak. Azt hiszem, én ma már nem megyek be a délutáni órákra. Nagyon nincs hozzá kedvem. Inkább kint maradok egy kicsit a parkban. – mosolyogtam rájuk, majd otthagytam őket. Tudtam, hogy a lógásért még a tanároktól és anyámtól is kapni fogok, de jelen állapotomban ez nem tudott túlzottan érdekelni. leültem az egyik fa tövébe és a hullámzó vízre pillantottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése